Koncert

Hexvessel

  • Soós Tamás
  • 2016. május 7.

Zene

„Elegünk lett az intézményes vallásokból, ezért elgondolkodtunk, mi jelenti számunkra a csodát. Például az, ha kilőnek valakit az űrbe” – magyarázza a természet körforgásáról, gombává porló emberekről és erdőben lelt istenekről éneklő Hexvessel logikáját Mat McNerney a Dürer Kertben, aki a Code-dal és a Dødheimsgarddal előbb lett underground hős black metal körökben, hogy aztán az elidegenedettség metálzenéjét hátrahagyva, Norvégia mezőin és a Hexvessel kötelékében találja meg újra önmagát. Aki pedig nem érti ezt a vallási áhítatot az űrutazással, a csodát a természettel összehorgoló logikát, az talán azt sem tudja megfejteni, hogy mit keres a dzsessz­trombita az erdőfolkban, és miért úszik a Beach Boys szelleme a zenekar acid rockja felett.

Értelemszerű, hogy a pszichedelikus gondolkodásmód és a hippik miszticizmusa dolgozik a Hexvessel álmodozásai mögött, így aztán az sem volt meglepő, hogy Mat a természetisten után a benne élő Jim Morrisont is megtalálta a When We Are Deathen. Nemcsak azért, mert a retrózó tömegben az övé a legjobb, erotikusan búgó Morrison-bariton, hanem mert az Iron Marsh EP-n a dzsesszes kitérőkkel és szabálytalanságokkal a falig vitték azt a psycho-folkot, amely a Dawnbringeren még akusztikus meztelenségében, a No Holier Temple-n pedig metálos elborultságában állt előttünk. Az Iron Marshnál viszont már csak közérthetőbben lehetett fogalmazni, ezért a Doors zenéjét a Hexvessel stílusában újragondoló, néhol szemtelenül slágeres When We Are Death tökéletes koncertanyagnak tűnt. Egészen addig, amíg majdnem az egészet el nem játszották a Dürer Kertben, és ki nem derült, hogy a lecsupaszított új dalok tényleg csupaszabbak, mint a közéjük beszúrt, a pszichedelikus rocknál egyénibb hangot megütő régiek. A Hexvessel persze így is teljesítette, amit a koncertjétől alaphangon elvárunk – hogy felizgasson, felreptessen és elrévesszen –, de az igazi varázslat most elmaradt.

Dürer Kert, április 1.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.