Nesszosz vére - Szophoklész: Trakhiszi nők (színház)

  • Csáki Judit
  • 2007. március 15.

Zene

A fehér selyemmel bélelt tér hátrafelé erőteljesen rövidül, kisebbedő ablakkeretek - előttük-mögöttük járás - végtelenítik Héraklész és Déianeira palotáját. Már amennyire palota ez - oldalt frizsider, kólát kap ki belőle, aki megszomjazik. A tér bélése a dráma kibomlásával kétszer is megváltozik: először vérvörös, aztán gyászfekete.

A fehér selyemmel bélelt tér hátrafelé erőteljesen rövidül, kisebbedő ablakkeretek - előttük-mögöttük járás - végtelenítik Héraklész és Déianeira palotáját. Már amennyire palota ez - oldalt frizsider, kólát kap ki belőle, aki megszomjazik. A tér bélése a dráma kibomlásával kétszer is megváltozik: először vérvörös, aztán gyászfekete.

Gothár Péter erős, mindazonáltal kortalan díszletéhez hasonló és fantáziadús jelmez társul: Kovács Andrea a Kart, azaz a trakhiszi nőket fekete zakóba, hozzá alsógatyába öltöztette, a Hírnöknek sárga kalapot nyomott a fejébe. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a trakhiszi nők közül kettőt férfi - Elek Ferenc és Mészáros Béla - játszik, valamint hogy a Dajkát alakító Szirtes Ági az elején kályhaezüsttel (szürke?) lefújva, hajában csavarókkal egy dobozban cigarettázik és keresztrejtvényt fejt, látjuk: Szophoklész drámája, a Trakhiszi nők a mába katapultált.

És lett belőle: utolsó jelenet egy házasságból. Karsai György és Térey János fordítása megannyi semlegesnek ható mai fordulatot használ - így aztán megtarthatja az istenek árnyékában küzdő és szenvedő emberi népséget.

Gothár számos filmes - avagy hangsúlyozottan teátrális - megoldással erősíti ugyanezt a hatást (tényleg: az egyik legjobb filmrendező miért is nem rendez filmet már évek óta?): a Kar mozgatása, dalai, a beszédmód olykori eltorzítása (és tolmácsolása) is a magasztosság ellen dolgozik.

Mi történik itt? Héraklész odahagyja otthonát, holmi államügyekben szólítja messze a dolga; felesége, Déianeira hűségesen és szerelmesen várja, legföljebb az tűnik föl neki, hogy másfél éve eltávozott férje ezúttal valami "végrendeletfélét" hagyott hátra, ami addig nem volt szokása. És a nép, a trakhiszi nép már susmorog; hamarosan tudhatni, hogy Héraklész csapodár volt, csak azt nem még, hogy mennyire. Az előadás egyik legjobb jelenete, amikor a Hírnök és Likhasz (ő is hírhozó) a nagyobb jutalom reményében hazugsággal vádolja egymást az asszony előtt: az egyik ablak kivágásában látunk gyorsított, majdnem-animációs filmes jelenetet. Lengyel Ferenc és Kocsis Gergely mélyértelmű, elgondolkodtató, parlamenti allúziókat keltő szópárbaja...

Aztán meghozzák Héraklész szeretőjét, Iolét, a hamvas és hallgatag lányt - Ónodi Eszter Déianeirája ekkor nem hatalmas-görögös haragra gyúl, hanem elbizonytalanodik és megrendül; népe tanácsát kéri, mit tegyen most. A nép sumákol - mi mást... Iolé hallgat; Ubrankovics Júlia e néma szerepben a helyzet és a figura számos árnyalatát képes megmutatni. Ónodi modern asszonya nagy erőfeszítéssel lenyomja saját torkán a megcsalattatást - és férje szerelmének visszaszerzését célozza meg. Nincs benne gyűlölet; szeretés van, négy nagy gyerek van, hosszú múlt van, középkorúság fenyegető réme van - és fegyelmezett kétségbeesés.

A Nesszosz vérébe áztatott ingről azt hiszi, valamiféle szerelmi vajákosság, amitől visszatér a hűtlen férj - ez az ő tragikus tévedése. A Kar legalábbis cinikus kétértelműséggel lendíti előre a történetet - meséli és kommentálja, gesztusban pedig leginkább kontrakarírozza: sopánkodik és pletykálkodik. A vész hallatán akkurátusan vörösre festi a falakat - később, annak rendje és módja szerint feketére. A népnek egyenként jelleme van: Rezes Judit például nem bírja a vért, Jordán Adél készséges semmitmondó, Elek Ferenc tohonyán sürgölődik, Mészáros Bélának szótolulása van.

Az apja után menesztett fiú rossz hírekkel tér meg - Kovács Lehel úgy átkozza anyját, mintha nem ő dekkolt volna másfél évig teljesen érdektelenül egy dobozban a kötött kék sapkájában: hivatására, szerepére ébredt. Ónodi Déianeirája ott, előttünk válik halálra, tíz körmével tépi föl a barna csomagolópapír padlót: alatta vérvörös. Mikor végighallgatja fia feldúlt beszámolóját apja szenvedéseiről - szó nélkül távozik, egyenest a halálba. Ebből a gesztusból is hiányzik a direkt pátosz, az emelkedett "vállalás": a következtetés van levonva.

Héraklész érkezik, haldokolva - nagy, vízszintes bábu. Hajduk Károly színháziasan elhörgi dühét, majd mire a nettó szenvedésre, a halál előtti totális megsemmisülésre kerül sor, már látjuk: nagy, despota ember végzi itt pocsékul. A félpucér Iolé szerepe, hogy szereptelen tárgy: puszta léte csupán ürügy, homályba vész.

Héraklész utolsó parancsával még akkurátusan tönkreteszi az anyjával kapcsolatos igazságtalanságára időközben rádöbbent fiát; az még csak hagyján - és utaljuk az eutanáziaviták körébe -, hogy a segítségét követeli szenvedése végjátékában... A fiút, Hülloszt játszó Kovács Lehel csökkentett üzemmódú kiborulásának ritmusát - egy szépen fölépített alakítás végén - inkább a düh diktálja, mint a fájdalom; kivált, amikor értesül apja utolsó diktátumáról: azért kell feleségül vennie Iolét, hogy a lány "érintése" családban maradjon.

De ez már legyen a következő nemzedék problémája. Én beérem egy házasság utolsó tragikus napjával, megrendülésemet fokozza az istenadta nép. Rémes.

Kamra, január 18.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.