mi a kotta?

Il Sassone

  • mi a kotta
  • 2018. október 6.

Zene

„De George keservesen felkacagott – a forró grogból két-harmadrészt csipkenyakkendőjére ömlött –, mintha ennek a csipkenyakkendőnek is külön, miniatűr Händel-pocakja lett volna; egy-harmadrészt ajka köré mázolt (ajka bőre ugyanolyan volt, mint arca bőre), és felnyögött vagy felordított…” Szentkuthy Miklós Händel-életregényéből való az idézet, amely picivel talán többet mond el Szentkuthyról, mint a barokk zene mesteréről, mégis éppúgy örömmel olvashatjuk, akár az alábbi szerepjátszó kibeszélést a Händel-maszk mögül: „– A bűnös hírű mulató Parkba nagyon sokan a Temzén, hajón érkeztek – engem (opera-korszakomban) sokan dicsértek vagy talán éppen ironikusan ugrattak: a Watteau francia piktorral való összehasonlítással – »úgy vonul a londoni nép és álarcos mulatság a Temze virágos, lampionos bárkáin a parázna találkák Händel-zenétől duruzsoló-zümmögő kertjébe, mint Watteau mester képén az udvari társaság Vénusz istennő Cytherea-szigetére«. […] De ettől függetlenül is, valóban (tenger operám tenger áriájában): nem hallottátok Watteau nosztalgikus szelíd-halálos álomvilágát? Az őszi (kezdettől fogva tán) őszi szépséget zenémben – az örök utazás, örök távozás, örök búcsú elegáns, händeli melankóliáját?”

A behemót szász, a XVIII. század ünnepelt pop­sztárja, akinél – egy korabeli gyászversike szerint – „nem élt, mióta világ a világ, / dicsőbb lángelme, s nem írt muzsikát”, egyszóval Händel az elkövetkező napoknak is főszereplője lesz majd. Elsőbben két operai csillag révén, merthogy jövő csütörtökön a Müpában fog koncertezni Philippe Jaroussky és a mi Baráth Emőkénk (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 13., fél nyolc). A bámulatos francia kontratenor és a mellé rohamos tempóban felzárkózó fiatal magyar szoprán (képünkön), a többek közt Jaroussky által alapított Ensemble Artaserse kíséretében, csupa Händel-számot énekel majd: a Rodelinda, a Xerxes, a Lotario, a Julius Caesar, az Almira vagy épp az Ariodante áriáit megszólaltatva. Az Alceste, vagyis az Alkésztisz nem szerepel a programon, azt az operát, illetve annak javát az Óbudai Danubia Zenekar Händel-bérletsorozatának első alkalma kínálja elénk a Budapest Music Centerben (szeptember 14., hét óra). A Benjamin Bayl irányítása alatt megvalósuló produkció, amely Váradi Zitát, Bakos Kornéliát, Szigetvári Dávidot és Kovács Istvánt juttatja majd szólistaszerephez, immár túl ajánlónk határnapján, jövő szombaton másodszor is a közönség elé fog kerülni.

Händelnek a zeneszerzők körében is jókora rajongótábora volt, a maga idejében és utókorában egy­aránt. „Händel mindnyájunknál jobban ért a hatáshoz. Választásai tökéletesek és átütő erejűek, akár a mennykőcsapás!” – ezt például Mozart mondta méltatására. Tőle az Esz-dúr triót hallhatjuk kedden este: az alighanem eltörölhetetlen melléknevű, kuglis Kegelstatt-trió csupa Schumann-kamaradarab társaságában hangzik majd fel, a Fejérvári testvérek – a zongorista Zoltán és a brácsás János –, valamint Varga Gábor klarinétos előadásában (a Magyar Rádió Márványterme, szeptember 11., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.