mi a kotta?

Il Sassone

  • mi a kotta
  • 2018. október 6.

Zene

„De George keservesen felkacagott – a forró grogból két-harmadrészt csipkenyakkendőjére ömlött –, mintha ennek a csipkenyakkendőnek is külön, miniatűr Händel-pocakja lett volna; egy-harmadrészt ajka köré mázolt (ajka bőre ugyanolyan volt, mint arca bőre), és felnyögött vagy felordított…” Szentkuthy Miklós Händel-életregényéből való az idézet, amely picivel talán többet mond el Szentkuthyról, mint a barokk zene mesteréről, mégis éppúgy örömmel olvashatjuk, akár az alábbi szerepjátszó kibeszélést a Händel-maszk mögül: „– A bűnös hírű mulató Parkba nagyon sokan a Temzén, hajón érkeztek – engem (opera-korszakomban) sokan dicsértek vagy talán éppen ironikusan ugrattak: a Watteau francia piktorral való összehasonlítással – »úgy vonul a londoni nép és álarcos mulatság a Temze virágos, lampionos bárkáin a parázna találkák Händel-zenétől duruzsoló-zümmögő kertjébe, mint Watteau mester képén az udvari társaság Vénusz istennő Cytherea-szigetére«. […] De ettől függetlenül is, valóban (tenger operám tenger áriájában): nem hallottátok Watteau nosztalgikus szelíd-halálos álomvilágát? Az őszi (kezdettől fogva tán) őszi szépséget zenémben – az örök utazás, örök távozás, örök búcsú elegáns, händeli melankóliáját?”

A behemót szász, a XVIII. század ünnepelt pop­sztárja, akinél – egy korabeli gyászversike szerint – „nem élt, mióta világ a világ, / dicsőbb lángelme, s nem írt muzsikát”, egyszóval Händel az elkövetkező napoknak is főszereplője lesz majd. Elsőbben két operai csillag révén, merthogy jövő csütörtökön a Müpában fog koncertezni Philippe Jaroussky és a mi Baráth Emőkénk (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 13., fél nyolc). A bámulatos francia kontratenor és a mellé rohamos tempóban felzárkózó fiatal magyar szoprán (képünkön), a többek közt Jaroussky által alapított Ensemble Artaserse kíséretében, csupa Händel-számot énekel majd: a Rodelinda, a Xerxes, a Lotario, a Julius Caesar, az Almira vagy épp az Ariodante áriáit megszólaltatva. Az Alceste, vagyis az Alkésztisz nem szerepel a programon, azt az operát, illetve annak javát az Óbudai Danubia Zenekar Händel-bérletsorozatának első alkalma kínálja elénk a Budapest Music Centerben (szeptember 14., hét óra). A Benjamin Bayl irányítása alatt megvalósuló produkció, amely Váradi Zitát, Bakos Kornéliát, Szigetvári Dávidot és Kovács Istvánt juttatja majd szólistaszerephez, immár túl ajánlónk határnapján, jövő szombaton másodszor is a közönség elé fog kerülni.

Händelnek a zeneszerzők körében is jókora rajongótábora volt, a maga idejében és utókorában egy­aránt. „Händel mindnyájunknál jobban ért a hatáshoz. Választásai tökéletesek és átütő erejűek, akár a mennykőcsapás!” – ezt például Mozart mondta méltatására. Tőle az Esz-dúr triót hallhatjuk kedden este: az alighanem eltörölhetetlen melléknevű, kuglis Kegelstatt-trió csupa Schumann-kamaradarab társaságában hangzik majd fel, a Fejérvári testvérek – a zongorista Zoltán és a brácsás János –, valamint Varga Gábor klarinétos előadásában (a Magyar Rádió Márványterme, szeptember 11., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.