Interjú

„Inkább a saját karakter”

Varga Balázs fesztiválszervező

Zene

Több mint tízéves története során először került címlapokra a Fekete Zaj, nem is kellett hozzá más, csak a bejelentés, hogy a mátrai fesztivált – ellentétben a legtöbbel – az idén is megrendezik. A fesztivál szervezője elmondta, hogyan lehetséges ez trükközés nélkül, de végigvettük a fesztivál történetét is.

Magyar Narancs: Készültetek arra, hogy augusztus 15-e után sem lehet majd nagyobb fesztivált rendezni?

Varga Balázs: Mi már tavasszal készítettünk egy vészforgatókönyvet, s az azzal kezdődött, hogy júniusig el kell döntenünk, lesz-e fesztivál. Miután úgy döntöttünk, hogy lesz, folyamatosan figyeltük, hogyan alakul a járványhelyzet. Azt hiszem, hogy az a kéthetes várakozás, ami megelőzte a mostani bejelentést (augusztus 15. után sem lehet zenés-táncos rendezvényeket tartani 500 főnél nagyobb közönség előtt – a szerk.), nem könnyítette meg a munkáját senkinek. Ennél sokkal korrektebb volt, ami néhány külföldi országban történt, hogy már márciusban kimondták, hogy milyen körülmények között lehet fellépéseket tartani, és ezen nem módosítgattak menet közben. Nálunk valamiért – vélhetően az augusztus 20-i ünnepségek miatt – kapaszkodtak az augusztus 15-i dátumba, és eleinte mi is arra számítottunk, hogy ezután enyhíteni fognak, de amikor bejelentették, hogy elmaradnak az augusztus 20-i rendezvények, már sejteni lehetett, hogy leszűkül a mozgásterünk.

MN: Az eredeti terveknek megfelelően alakul a fellépők névsora?

VB: Nagyon nem. 32 külföldi fellépőnk volt, de már valamikor tavasz végén lemondtuk az összeset. A fele egyébként is lemondta volna, mert szétesett a turnéjuk, majd a másik felével is megbeszéltük, hogy inkább pótoljunk jövőre. Nem akartunk egész nyáron azon pörögni, hogy mi lesz a határhelyzettel, kinek kell karanténba mennie és így tovább. Júniusban kezdtük újratervezni a programot kizárólag magyar fellépőkkel; nem mondtuk le a fesztivált, de nem is fogjuk kijátszani a szabályokat. Az bizonyos, hogy az alacsonyabb nézőszám miatt jelentős veszteséggel számolunk, még úgy is, ha az eredetileg tervezetthez képest lényegesen kisebb a program költségvetése.

MN: Változott-e a fesztivál tartalma a 2009-es kezdés óta?

VB: A Fekete Zaj indulásakor kifejezetten a dark-goth műfaj rajongóit célozta meg, én ekkor már évek óta ezen a színtéren szerveztem koncerteket, volt egy klubunk, a Marco Polo a Nyár utcában, sőt korábban egy fesztivál rendezésében is részt vettem. Igazából ennek a hagyományait próbáltuk továbbvinni a Fekete Zajjal, miután találtunk egy nagyszerű helyszínt a sástói Mátra Kempingben. Noha jól sikerült a bemutatkozás, egyértelmű volt, hogy ez a szubkultúra Magyarországon nem tart el egy fesztivált, így bővítettük a műfaji kínálatot. De kizárólag olyan fellépőkkel, hasonlóan rétegzenékből érkező előadókkal, akiket mi is nagyra tartunk. Eleinte ugyan előfordult, hogy bizonyos együttesekre a fesztivál előtt „fújás” volt a törzsközönség részéről, de a helyszínen már nagy sikert arattak. Ez megmutatta azt is, hogy nemcsak egy-két műfajhoz lehet a Fekete Zajt társítani, inkább a saját karakterünket kell kialakítani. Tíz év alatt sikerült eljutnunk oda, hogy ma már a nagyobb fesztiválok szervezői is elismerően nyilatkoznak a munkánkról: tetszik a koncepció, a helyszín, arra pedig külön is büszke vagyok, hogy olyan nagy neveket sikerült idehoznunk, mint Justin Sullivan a New Model Armyból, a Wovenhand, az izlandi Sólstafir, a francia Igorrr. De a VHK minden évben fellépett, és ők természetesen az idén is lesznek. Erre az évre is nagyon erős lineuppal készültünk: a Godflesh először jött volna Magyarországra, az Atari Teenage Riot pedig hosszú évek után. De említhetném még az Oranssi Pazuzut vagy a She Past Away-t. Remélem, hogy jövőre már olyan lesz a helyzet, hogy pótolni tudják az idei kimaradást.

MN: Hogyan tudtok ilyen alacsony költségvetéssel jelentős nemzetközi előadókat megfizetni?

VB: Több mint húsz éve szervezek koncerteket, és ennyi idő alatt sikerült jól működő kapcsolati hálót kialakítani. Számos ügynökséggel baráti a viszonyunk, és többnyire megértik, hogy a Fekete Zaj nem olyan léptékű fesztivál, ahol csúcsgázsit szokás kérni, így gyakran klubkoncertes áron jönnek a nagy nevek is. Alapvetően azokkal a zenekarokkal szeretünk dolgozni, akiknek nem csak egy turnéállomás a Fekete Zaj.

MN: Úgy tűnik, ez a fesztivál a megszokottól teljesen eltérő üzleti modellel működik.

VB: Ez így van. Túlságosan kicsik vagyunk ahhoz, hogy a szponzorok szóba álljanak velünk, de mi sem szeretnénk, hogy valamilyen termék rátelepedjen a fesztiválra. Ezért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a közösségi szervezést és finanszírozást erősítsük azokon a területeken, amelyeket nem fedez a jegybevétel. A készpénzmentes fizetést is közönségbarát módon oldottuk meg, és most ez a rendszer segíthet a létszámkorlát betartásában. Két évvel ezelőtt még a fesztivál újraindítására gyűjtöttünk, tavaly már konkrét célra, hogy egy saját színpadot tudjunk felépíteni. Az idén a külső helyszínt szeretnénk feldobni, van két egybenyíló sziget a tavon, oda fogunk egy interaktív installációt felépíteni, illetve akusztikus koncertekre alkalmas játszóhelyet. Az üzleti modell valahogy úgy néz ki, hogy a mi dolgunk a közösség építése, a közösség pedig anyagilag vagy kapcsolatain keresztül segít abban, hogy fennmaradjunk. De nemcsak a közönségről van szó: miután kiderült, hogy csökkentenünk kell a nézői létszámot, nagyon sok zenekar és stábtag jelezte, hogy ők idén térítésmentesen szeretnének dolgozni.

A Fekete Zaj fesztivált augusztus 19–22. között rendezik meg a Mátrában.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."