Interjú

„Inkább a saját karakter”

Varga Balázs fesztiválszervező

Zene

Több mint tízéves története során először került címlapokra a Fekete Zaj, nem is kellett hozzá más, csak a bejelentés, hogy a mátrai fesztivált – ellentétben a legtöbbel – az idén is megrendezik. A fesztivál szervezője elmondta, hogyan lehetséges ez trükközés nélkül, de végigvettük a fesztivál történetét is.

Magyar Narancs: Készültetek arra, hogy augusztus 15-e után sem lehet majd nagyobb fesztivált rendezni?

Varga Balázs: Mi már tavasszal készítettünk egy vészforgatókönyvet, s az azzal kezdődött, hogy júniusig el kell döntenünk, lesz-e fesztivál. Miután úgy döntöttünk, hogy lesz, folyamatosan figyeltük, hogyan alakul a járványhelyzet. Azt hiszem, hogy az a kéthetes várakozás, ami megelőzte a mostani bejelentést (augusztus 15. után sem lehet zenés-táncos rendezvényeket tartani 500 főnél nagyobb közönség előtt – a szerk.), nem könnyítette meg a munkáját senkinek. Ennél sokkal korrektebb volt, ami néhány külföldi országban történt, hogy már márciusban kimondták, hogy milyen körülmények között lehet fellépéseket tartani, és ezen nem módosítgattak menet közben. Nálunk valamiért – vélhetően az augusztus 20-i ünnepségek miatt – kapaszkodtak az augusztus 15-i dátumba, és eleinte mi is arra számítottunk, hogy ezután enyhíteni fognak, de amikor bejelentették, hogy elmaradnak az augusztus 20-i rendezvények, már sejteni lehetett, hogy leszűkül a mozgásterünk.

MN: Az eredeti terveknek megfelelően alakul a fellépők névsora?

VB: Nagyon nem. 32 külföldi fellépőnk volt, de már valamikor tavasz végén lemondtuk az összeset. A fele egyébként is lemondta volna, mert szétesett a turnéjuk, majd a másik felével is megbeszéltük, hogy inkább pótoljunk jövőre. Nem akartunk egész nyáron azon pörögni, hogy mi lesz a határhelyzettel, kinek kell karanténba mennie és így tovább. Júniusban kezdtük újratervezni a programot kizárólag magyar fellépőkkel; nem mondtuk le a fesztivált, de nem is fogjuk kijátszani a szabályokat. Az bizonyos, hogy az alacsonyabb nézőszám miatt jelentős veszteséggel számolunk, még úgy is, ha az eredetileg tervezetthez képest lényegesen kisebb a program költségvetése.

MN: Változott-e a fesztivál tartalma a 2009-es kezdés óta?

VB: A Fekete Zaj indulásakor kifejezetten a dark-goth műfaj rajongóit célozta meg, én ekkor már évek óta ezen a színtéren szerveztem koncerteket, volt egy klubunk, a Marco Polo a Nyár utcában, sőt korábban egy fesztivál rendezésében is részt vettem. Igazából ennek a hagyományait próbáltuk továbbvinni a Fekete Zajjal, miután találtunk egy nagyszerű helyszínt a sástói Mátra Kempingben. Noha jól sikerült a bemutatkozás, egyértelmű volt, hogy ez a szubkultúra Magyarországon nem tart el egy fesztivált, így bővítettük a műfaji kínálatot. De kizárólag olyan fellépőkkel, hasonlóan rétegzenékből érkező előadókkal, akiket mi is nagyra tartunk. Eleinte ugyan előfordult, hogy bizonyos együttesekre a fesztivál előtt „fújás” volt a törzsközönség részéről, de a helyszínen már nagy sikert arattak. Ez megmutatta azt is, hogy nemcsak egy-két műfajhoz lehet a Fekete Zajt társítani, inkább a saját karakterünket kell kialakítani. Tíz év alatt sikerült eljutnunk oda, hogy ma már a nagyobb fesztiválok szervezői is elismerően nyilatkoznak a munkánkról: tetszik a koncepció, a helyszín, arra pedig külön is büszke vagyok, hogy olyan nagy neveket sikerült idehoznunk, mint Justin Sullivan a New Model Armyból, a Wovenhand, az izlandi Sólstafir, a francia Igorrr. De a VHK minden évben fellépett, és ők természetesen az idén is lesznek. Erre az évre is nagyon erős lineuppal készültünk: a Godflesh először jött volna Magyarországra, az Atari Teenage Riot pedig hosszú évek után. De említhetném még az Oranssi Pazuzut vagy a She Past Away-t. Remélem, hogy jövőre már olyan lesz a helyzet, hogy pótolni tudják az idei kimaradást.

MN: Hogyan tudtok ilyen alacsony költségvetéssel jelentős nemzetközi előadókat megfizetni?

VB: Több mint húsz éve szervezek koncerteket, és ennyi idő alatt sikerült jól működő kapcsolati hálót kialakítani. Számos ügynökséggel baráti a viszonyunk, és többnyire megértik, hogy a Fekete Zaj nem olyan léptékű fesztivál, ahol csúcsgázsit szokás kérni, így gyakran klubkoncertes áron jönnek a nagy nevek is. Alapvetően azokkal a zenekarokkal szeretünk dolgozni, akiknek nem csak egy turnéállomás a Fekete Zaj.

MN: Úgy tűnik, ez a fesztivál a megszokottól teljesen eltérő üzleti modellel működik.

VB: Ez így van. Túlságosan kicsik vagyunk ahhoz, hogy a szponzorok szóba álljanak velünk, de mi sem szeretnénk, hogy valamilyen termék rátelepedjen a fesztiválra. Ezért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a közösségi szervezést és finanszírozást erősítsük azokon a területeken, amelyeket nem fedez a jegybevétel. A készpénzmentes fizetést is közönségbarát módon oldottuk meg, és most ez a rendszer segíthet a létszámkorlát betartásában. Két évvel ezelőtt még a fesztivál újraindítására gyűjtöttünk, tavaly már konkrét célra, hogy egy saját színpadot tudjunk felépíteni. Az idén a külső helyszínt szeretnénk feldobni, van két egybenyíló sziget a tavon, oda fogunk egy interaktív installációt felépíteni, illetve akusztikus koncertekre alkalmas játszóhelyet. Az üzleti modell valahogy úgy néz ki, hogy a mi dolgunk a közösség építése, a közösség pedig anyagilag vagy kapcsolatain keresztül segít abban, hogy fennmaradjunk. De nemcsak a közönségről van szó: miután kiderült, hogy csökkentenünk kell a nézői létszámot, nagyon sok zenekar és stábtag jelezte, hogy ők idén térítésmentesen szeretnének dolgozni.

A Fekete Zaj fesztivált augusztus 19–22. között rendezik meg a Mátrában.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.