Magyar Narancs: Készültetek arra, hogy augusztus 15-e után sem lehet majd nagyobb fesztivált rendezni?
Varga Balázs: Mi már tavasszal készítettünk egy vészforgatókönyvet, s az azzal kezdődött, hogy júniusig el kell döntenünk, lesz-e fesztivál. Miután úgy döntöttünk, hogy lesz, folyamatosan figyeltük, hogyan alakul a járványhelyzet. Azt hiszem, hogy az a kéthetes várakozás, ami megelőzte a mostani bejelentést (augusztus 15. után sem lehet zenés-táncos rendezvényeket tartani 500 főnél nagyobb közönség előtt – a szerk.), nem könnyítette meg a munkáját senkinek. Ennél sokkal korrektebb volt, ami néhány külföldi országban történt, hogy már márciusban kimondták, hogy milyen körülmények között lehet fellépéseket tartani, és ezen nem módosítgattak menet közben. Nálunk valamiért – vélhetően az augusztus 20-i ünnepségek miatt – kapaszkodtak az augusztus 15-i dátumba, és eleinte mi is arra számítottunk, hogy ezután enyhíteni fognak, de amikor bejelentették, hogy elmaradnak az augusztus 20-i rendezvények, már sejteni lehetett, hogy leszűkül a mozgásterünk.
MN: Az eredeti terveknek megfelelően alakul a fellépők névsora?
VB: Nagyon nem. 32 külföldi fellépőnk volt, de már valamikor tavasz végén lemondtuk az összeset. A fele egyébként is lemondta volna, mert szétesett a turnéjuk, majd a másik felével is megbeszéltük, hogy inkább pótoljunk jövőre. Nem akartunk egész nyáron azon pörögni, hogy mi lesz a határhelyzettel, kinek kell karanténba mennie és így tovább. Júniusban kezdtük újratervezni a programot kizárólag magyar fellépőkkel; nem mondtuk le a fesztivált, de nem is fogjuk kijátszani a szabályokat. Az bizonyos, hogy az alacsonyabb nézőszám miatt jelentős veszteséggel számolunk, még úgy is, ha az eredetileg tervezetthez képest lényegesen kisebb a program költségvetése.
MN: Változott-e a fesztivál tartalma a 2009-es kezdés óta?
VB: A Fekete Zaj indulásakor kifejezetten a dark-goth műfaj rajongóit célozta meg, én ekkor már évek óta ezen a színtéren szerveztem koncerteket, volt egy klubunk, a Marco Polo a Nyár utcában, sőt korábban egy fesztivál rendezésében is részt vettem. Igazából ennek a hagyományait próbáltuk továbbvinni a Fekete Zajjal, miután találtunk egy nagyszerű helyszínt a sástói Mátra Kempingben. Noha jól sikerült a bemutatkozás, egyértelmű volt, hogy ez a szubkultúra Magyarországon nem tart el egy fesztivált, így bővítettük a műfaji kínálatot. De kizárólag olyan fellépőkkel, hasonlóan rétegzenékből érkező előadókkal, akiket mi is nagyra tartunk. Eleinte ugyan előfordult, hogy bizonyos együttesekre a fesztivál előtt „fújás” volt a törzsközönség részéről, de a helyszínen már nagy sikert arattak. Ez megmutatta azt is, hogy nemcsak egy-két műfajhoz lehet a Fekete Zajt társítani, inkább a saját karakterünket kell kialakítani. Tíz év alatt sikerült eljutnunk oda, hogy ma már a nagyobb fesztiválok szervezői is elismerően nyilatkoznak a munkánkról: tetszik a koncepció, a helyszín, arra pedig külön is büszke vagyok, hogy olyan nagy neveket sikerült idehoznunk, mint Justin Sullivan a New Model Armyból, a Wovenhand, az izlandi Sólstafir, a francia Igorrr. De a VHK minden évben fellépett, és ők természetesen az idén is lesznek. Erre az évre is nagyon erős lineuppal készültünk: a Godflesh először jött volna Magyarországra, az Atari Teenage Riot pedig hosszú évek után. De említhetném még az Oranssi Pazuzut vagy a She Past Away-t. Remélem, hogy jövőre már olyan lesz a helyzet, hogy pótolni tudják az idei kimaradást.
MN: Hogyan tudtok ilyen alacsony költségvetéssel jelentős nemzetközi előadókat megfizetni?
VB: Több mint húsz éve szervezek koncerteket, és ennyi idő alatt sikerült jól működő kapcsolati hálót kialakítani. Számos ügynökséggel baráti a viszonyunk, és többnyire megértik, hogy a Fekete Zaj nem olyan léptékű fesztivál, ahol csúcsgázsit szokás kérni, így gyakran klubkoncertes áron jönnek a nagy nevek is. Alapvetően azokkal a zenekarokkal szeretünk dolgozni, akiknek nem csak egy turnéállomás a Fekete Zaj.
MN: Úgy tűnik, ez a fesztivál a megszokottól teljesen eltérő üzleti modellel működik.
VB: Ez így van. Túlságosan kicsik vagyunk ahhoz, hogy a szponzorok szóba álljanak velünk, de mi sem szeretnénk, hogy valamilyen termék rátelepedjen a fesztiválra. Ezért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a közösségi szervezést és finanszírozást erősítsük azokon a területeken, amelyeket nem fedez a jegybevétel. A készpénzmentes fizetést is közönségbarát módon oldottuk meg, és most ez a rendszer segíthet a létszámkorlát betartásában. Két évvel ezelőtt még a fesztivál újraindítására gyűjtöttünk, tavaly már konkrét célra, hogy egy saját színpadot tudjunk felépíteni. Az idén a külső helyszínt szeretnénk feldobni, van két egybenyíló sziget a tavon, oda fogunk egy interaktív installációt felépíteni, illetve akusztikus koncertekre alkalmas játszóhelyet. Az üzleti modell valahogy úgy néz ki, hogy a mi dolgunk a közösség építése, a közösség pedig anyagilag vagy kapcsolatain keresztül segít abban, hogy fennmaradjunk. De nemcsak a közönségről van szó: miután kiderült, hogy csökkentenünk kell a nézői létszámot, nagyon sok zenekar és stábtag jelezte, hogy ők idén térítésmentesen szeretnének dolgozni.
A Fekete Zaj fesztivált augusztus 19–22. között rendezik meg a Mátrában.
