mi a kotta?

A kézmosás fontosságáról

  • mi a kotta
  • 2020. szeptember 6.

Zene

„Lépten-nyomon olvassuk és halljuk azt, hogy tanainak meg nem értése, félreismerése, vagy az azokkal szemben tanúsított indolencia mennyire meggyötörték Semmelweis lelkületét, s egész élete a boldogtalanság jegyében folyt az elkerülhetetlen végzet felé. Ezt a sorsot ő nem egyedül viselte; osztozkodott abban számos nagy férfival, aki a kultúra fejlődésébe egy nem várt, új, nagy lépéssel akart beleavatkozni. A tudomány történetében nem tartozik a ritkaságok közé az, hogy egy-egy kiváló egyéniség magasra emelkedik kortársai szintje fölé, s csak az utókor – néha csak a késői utókor éri utol lassú növekedésben lelkének horizontját. De így van ez más téren, például a művészetek terén is. Beethovent, minden idők legnagyobb zenei zsenijét kortársai csak kevéssé ismerték el. Olvasható Beethoven életrajzában, hogy Esz-dúr zongorakoncertjét egy nyilvános estélyen adta elő először, amelyen egyebek között főúri műkedvelők élőképeket is mutattak be. Másnap a legelőkelőbb bécsi lap írja az estélyről, hogy milyen pompásak voltak ezek az élőképek. Közben – írja a kritika – Beethoven adta elő először Esz-dúr zongorakoncertjét – ez megbukott. De ilyen példát számtalant mutat a kultúra története, s ezt természetesnek kell tartanunk. Hiszen az a nagy ember, aki kiemelkedik a tömegből, az a zseni, aki kortársait gondolkozásban, megérzésben megelőzi! Hogyan követeljük a törpéktől, hogy az óriással lépést tartsanak.”

Így hozta össze az anyák megmentőjét Beethovennel 1929-ben az Orvosi Casino díszlakomáján az az évi Semmelweis-serlegbeszédet megtartó Bálint Rezső, a nagy tekintélyű belgyógyász-neurológus, az igen ritka Bálint-szindróma azonosítója és névadója. Ez ugyan köztünk szólva már akkor is jókora féligazság lehetett, de nekünk mégis kapóra jön, hiszen a Zeneakadémia jövő heti netes közvetítése éppen a 2018-as Semmelweis-emlékév ünnepi koncertjét kínálja (augusztus 12., fél nyolc). Az Óbudai Danubia Zenekar Hámori Máté vezényletével játszott, méghozzá döntően magyar romantikus programot, szólistaként pedig Balogh Ádám lépett fel Liszt A-dúr zongoraversenyének magánszólamában. Két nappal később viszont névrokona, Balog József vezeti majd elő Beethoven c-moll zongoraversenyét – de immár valóságos és jelen idejű koncerten: az idei Zempléni Fesztivál nyitóestjén, a Hollerung Gábor által igazított Budafoki Dohnányi Zenekar kíséretében (sárospataki Rákóczi-vár udvara, augusztus 14., nyolc óra).

Egyebekben is válasszunk óriásokat, akiket a saját koruk többnyire azért inkább megértett, mint sem! Mondjuk, figyelmezzünk a Glyndebourne-i Operafesztivál időlegesen közkeletűvé tett produkcióira, hiszen YouTube-csatornájukon vasárnap hat óráig Stravinsky The Rake’s Progress című operája elérhető: Vladimir Jurowski zenei irányításával és a főszerepben a Müpából is ismerős remek finn tenorral, Topi Lehtipuu-val. Vasárnap hattól pedig ugyanitt egy teljes héten át az utóbbi évek egyik legpompásabb glyndebourne-i operaprodukciója, Händel Julius Caesarja (képünkön) lesz megtekinthető: William Christie vezényletével és David McVicar rendezésében.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.