mi a kotta?

A kézmosás fontosságáról

  • mi a kotta
  • 2020. szeptember 6.

Zene

„Lépten-nyomon olvassuk és halljuk azt, hogy tanainak meg nem értése, félreismerése, vagy az azokkal szemben tanúsított indolencia mennyire meggyötörték Semmelweis lelkületét, s egész élete a boldogtalanság jegyében folyt az elkerülhetetlen végzet felé. Ezt a sorsot ő nem egyedül viselte; osztozkodott abban számos nagy férfival, aki a kultúra fejlődésébe egy nem várt, új, nagy lépéssel akart beleavatkozni. A tudomány történetében nem tartozik a ritkaságok közé az, hogy egy-egy kiváló egyéniség magasra emelkedik kortársai szintje fölé, s csak az utókor – néha csak a késői utókor éri utol lassú növekedésben lelkének horizontját. De így van ez más téren, például a művészetek terén is. Beethovent, minden idők legnagyobb zenei zsenijét kortársai csak kevéssé ismerték el. Olvasható Beethoven életrajzában, hogy Esz-dúr zongorakoncertjét egy nyilvános estélyen adta elő először, amelyen egyebek között főúri műkedvelők élőképeket is mutattak be. Másnap a legelőkelőbb bécsi lap írja az estélyről, hogy milyen pompásak voltak ezek az élőképek. Közben – írja a kritika – Beethoven adta elő először Esz-dúr zongorakoncertjét – ez megbukott. De ilyen példát számtalant mutat a kultúra története, s ezt természetesnek kell tartanunk. Hiszen az a nagy ember, aki kiemelkedik a tömegből, az a zseni, aki kortársait gondolkozásban, megérzésben megelőzi! Hogyan követeljük a törpéktől, hogy az óriással lépést tartsanak.”

Így hozta össze az anyák megmentőjét Beethovennel 1929-ben az Orvosi Casino díszlakomáján az az évi Semmelweis-serlegbeszédet megtartó Bálint Rezső, a nagy tekintélyű belgyógyász-neurológus, az igen ritka Bálint-szindróma azonosítója és névadója. Ez ugyan köztünk szólva már akkor is jókora féligazság lehetett, de nekünk mégis kapóra jön, hiszen a Zeneakadémia jövő heti netes közvetítése éppen a 2018-as Semmelweis-emlékév ünnepi koncertjét kínálja (augusztus 12., fél nyolc). Az Óbudai Danubia Zenekar Hámori Máté vezényletével játszott, méghozzá döntően magyar romantikus programot, szólistaként pedig Balogh Ádám lépett fel Liszt A-dúr zongoraversenyének magánszólamában. Két nappal később viszont névrokona, Balog József vezeti majd elő Beethoven c-moll zongoraversenyét – de immár valóságos és jelen idejű koncerten: az idei Zempléni Fesztivál nyitóestjén, a Hollerung Gábor által igazított Budafoki Dohnányi Zenekar kíséretében (sárospataki Rákóczi-vár udvara, augusztus 14., nyolc óra).

Egyebekben is válasszunk óriásokat, akiket a saját koruk többnyire azért inkább megértett, mint sem! Mondjuk, figyelmezzünk a Glyndebourne-i Operafesztivál időlegesen közkeletűvé tett produkcióira, hiszen YouTube-csatornájukon vasárnap hat óráig Stravinsky The Rake’s Progress című operája elérhető: Vladimir Jurowski zenei irányításával és a főszerepben a Müpából is ismerős remek finn tenorral, Topi Lehtipuu-val. Vasárnap hattól pedig ugyanitt egy teljes héten át az utóbbi évek egyik legpompásabb glyndebourne-i operaprodukciója, Händel Julius Caesarja (képünkön) lesz megtekinthető: William Christie vezényletével és David McVicar rendezésében.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.