Zene

Zenekart talán még sosem láttam sebesebben öregedni. A brooklyni ötös két évvel ezelőtti, második lemezén még a szétrepedés határáig hangosított erősítőkkel kereste a kapcsolódási pontokat az amerikai noise-rock két főága (a Sonic Youth-féle, avantgárd ihletésű kalandosabb vonal és az Unsane nevével fémjelzett durvább, egyszerűbb verzió) között, most, a negyediken viszont már akusztikus gitárokkal és zongorával csatlakozik ahhoz a szintén mélyen amerikai tradícióhoz, amelynek főalakjai közé Neil Youngot vagy Tom Pettyt sorolják.

Nemrég az Akváriumban adott koncertet az egykori New York-i no wave színtér experimentális együtteséből a világ első számú repetitív zajzenekarává lett Swans. A zenekarvezető Michael Girát láthatóan kimerítette az előző napi moszkvai turnéállomás: a frontember többnyire elharapott félmondatokkal válaszolt a Narancs kérdéseire - kivéve akkor, amikor az építőiparról faggattuk.

A Witold Lutoslawski halála (1994) óta eltelt közel két évtizedben a személye és a zenéje iránti érdeklődés - szemben sok jelentősnek gondolt kortársával - nem csökkent. Már életében kivívta a nagyvilág elismerését, napjainkban pedig kevesen vitatják, hogy Lutoslawski a 20. századi zene első számú mesterei közé tartozik.

A magyarok legkedvesebb popzenekara elkészítette 13. lemezét, és rögvest be is mutatta Bécsben. Kritikusunk választ ad arra a kérdésre, hogy kikeveredett-e a Depeche Mode a középszerből, és vázolja, mi várható májusban Budapesten.