"Mint a szexben" - Michael Gira, Swans

Zene

Nemrég az Akváriumban adott koncertet az egykori New York-i no wave színtér experimentális együtteséből a világ első számú repetitív zajzenekarává lett Swans. A zenekarvezető Michael Girát láthatóan kimerítette az előző napi moszkvai turnéállomás: a frontember többnyire elharapott félmondatokkal válaszolt a Narancs kérdéseire - kivéve akkor, amikor az építőiparról faggattuk.

Magyar Narancs: Úgy nyilatkozott, hogy a tavaly megjelent The Seer biztosan nem lesz a Swans utolsó albuma.

Michael Gira: Összegyűlt elegendő anyagunk, sőt már bőven több is, mint ami egy új lemezre ráférne; ezek közül néhány dalt ma este is játszunk. Amint befejezek otthon egy számot, rögtön megmutatom a többieknek, és élőben is műsorra vesszük. Azután az anyag már éli a maga életét, és a közönség füle hallatára sokszor teljesen eltérő dolog fejlődik ki belőle, mint amilyennek indult.

MN: Az internet révén jóval nagyobb közönséghez juthatott el ez a lemez, mint a korábbiak - a zenekarnak viszont többet kell turnéznia. Megéri?

MG: Az a helyzet, hogy valamiből meg kell élnem. Ha ács lennék, házakat építhetnék, egy zenésznek viszont turnéznia kell. Egyébként meg öröm látni, hogy olyan közönséghez jut el a zenénk, amelyet valóban érdekel, és nem csak azért jönnek le, mert épp ez a divat. A Swanst amúgy is nehezen lehetne trendinek nevezni. Szóval örömteli dolog, hogy a közönség szereti átélni azokat a szélsőséges érzelmeket, amiket eléjük tárunk a színpadon. Ez lehet éppenséggel az élvezet is, ami egyáltalán nem extrém vagy borongós dolog, ezért arra mindig nyitottak az emberek.

MN: Hasznos dolog a net az olyan független lemezkiadók számára is, mint az ön cége, a Young God Records?


Fotó: Galló Rita

MG: Igen, ugyanis segít népszerűsíteni a zenénket, és eljuttatja olyanokhoz, akiket valóban megérint. Természetesen felvetődik a kérdés, hogy az illegális letöltések dacára megéri-e online jelen lenni, hiszen nagyon sokat ártanak vele nekünk. Ha csak a gazdasági szempontokat nézzük, mostanság nagyon nehéz fenntartani egy lemezkiadót, ezért is kell állandóan turnéznunk. De nem kezdek most hosszas panaszáradatba.

MN: Egy interjúban arról beszélt, hogy sokat olvas a kelet-európai országok második világháborút követő szovjetesítéséről.

MG: A tragikus történelmi események számomra mindig nagy vonzerővel bírtak, bár nem tudom ennek a miértjét. Néha inspirációt is merítek azokból a könyvekből, amiket elolvasok. Van egy dal az Angels of Light Sing "Other People" lemezen, ami a csodálatom kifejezése, egyfajta tiszteletadás az elhunyt hősöknek, akikre majdhogynem szentként szoktam tekinteni. A hétköznapi emberekről beszélek, bármely oldalon is álltak annak idején.

MN: Azok a kollégáim, akik online készítenek önnel interjút, Samuel Beckett portréjával találják szembe magukat a beszélgetés közben. Az előző válasza alapján szinte már az az érzésem, mintha nem is a tengerentúlról érkezett volna Budapestre. Gazdagabbnak találja az európai kultúrát, mint az amerikait?

MG: Egyáltalán nem. Nyilvánvalóan hosszabb múltra tekint vissza, mint a miénk, és nagyon érdekesnek találom, de szeretem az amerikai kultúrát. A szemetet kivéve persze. Sok kiváló filmrendezőnk, dzsessz- és blueszenészünk van.

MN: Csupán őket kedveli?

MG: Azt hiszem, kedvelem azt a fajta hevületet, agresszív lelkesedést, aminek a szörnyű lenyomata tetten érhető a mindennapjainkban is, abban például, hogy üzleti eseménnyé válik az életünk, amelyben ömlenek ránk a reklámhirdetések, és ezt boldogan elfogadjuk.

MN: Fontos, hogy harminc év elteltével is ugyanolyan fülsértően játsszon a Swans, mint a kezdetekkor?

MG: Nem tudom, hogy mindenki egyetértene-e azzal, hogy fájdalmat akarok okozni. Csak azt szeretném, hogy úgy érezzék, mintha fájna. Egyfajta feloldódás-élményről van szó: amint először éri el a csúcspontját a zene, már az játszik minket, és nem mi játsszuk a zenét. Ez egy hihetetlenül felszabadító pillanat. Egyszerre vesztem el és lelem meg magam - mint a szexben. Ezt a felszabadító érzést mindenféle zeneműben képes vagyok felfedezni, a Stooges Fun House-ában és Beethoven Örömódájában is.

MN: Szokott arra gondolni, hogy a korábbi szakmájából (Gira a Swans kezdetekor építési vállalkozóként kereste a kenyerét - N. M.) talán könnyebb lenne most megélnie?

MG: Á, az egyáltalán nem hiányzik! Vannak olyan emberek, akik ebben sokkal jobbak nálam. Az egyik dobosunk például ács, egy kiváló ácsmester. Én soha nem voltam valami nagy tehetség ezekben a dolgokban, mindig csak a fizikai munka bénább részét végeztem. Mindezt ráadásul kizárólag azért tettem, hogy legyen elég pénzem a megélhetésemre, miközben zenéltem is. Léleknyomorító időszak volt. Baromi megterhelő hosszú órákon keresztül trógerolni, majd a nyakba akasztani a gitárt.

MN: Nem érzi úgy, hogy Jarboe távozásával (Gira korábbi felesége a Swans 1997-es feloszlásáig az együttes tagja volt - N. M.) fontos kreatív ellensúlyt vesztett el a Swans, pontosabban ön?

MG: Nagyon intenzív volt a kapcsolatunk - egyben konfliktusokkal teli és forrongó is. Azt hiszem, mindkettőnknek egészségesebb így, hogy szétváltak az útjaink.

Kritikánk a Swans koncertjéről itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.