mi a kotta?

Menny és pokol

  • mi a kotta
  • 2013. április 14.

Zene

És ő felelt: "Nincs nagyobb fájdalom,

mint emlékezni a boldog időkre

a bajban - mestered is tudja ezt.

De ha valóban ennyire kívánod

megismerni szerelmünk gyökerét,

legyen; egyszerre sírok és beszélek.

Egy ízben olvasgattunk, kedvtelésből,

Lancelotról, kit szerelem gyötört;

egyedül voltunk, és gyanútlanok.

Olvasás közben össze-összenéztünk,

néha az arcszínünk megváltozott;

ám jött egy pont, mely végképpen legyőzött:

mikor a régen vágyott szép mosolyt

a szerelmes hős csókkal illeti -

akkor ő, itt, ki tőlem el nem válik,

a számra reszketőn csókot adott.

A könyv lett Galeottónk, meg a szerző;

aznap mi már nem olvastunk tovább."

Kiváló szerzőnk és múlt heti címlaparcunk, Nádasdy Ádám magyarításában ekképpen hangzik Dante Poklának az a részlete, amely nem csupán arról ad örök bizonyságot, hogy az olvasás nagy kerítő, de még ráadásul egy nagy szerelmespárt is ajándékozott a zene- és operairodalom számára. Rimini városának tragikus szerelmespárja, Francesca és Paolo Csajkovszkij fantáziája és Rahmanyinov operája után az olasz opera egyik utolsó nagy kismesterének, Riccardo Zandonainak a művében vált főszereplővé majdnem kerek száz éve, 1914-ben. A Francesca da Rimini a Metropolitan élő HD-közvetítése révén válhat most megismerhetővé: a holland szoprán, Eva-Maria Westbroek címszereplésével (képünkön mint operai Anna Nicole Smith látható), Marco Armiliato vezénylete alatt, s az idős olasz rendező (és egyszeres Jancsó-filmszínész), Piero Faggioni közel harmincéves színrevitelében (Fesztivál Színház, ill. Uránia, március 16., hat óra).

"Isten ments! Úgy érzem magam, mintha operaelőadáson ülnék!" - ez a kifakadás már nem a mozis operaközvetítés témájához kapcsolódik, hanem - bármily hihetetlen! - a szombat este másik főművéhez, Johann Sebastian Bach Máté-passiójához. Az egykorú feljegyzések szerint ugyanis ezekkel az elégületlenséget sugárzó szavakkal kommentálta az egyik idős lipcsei polgárasszony az ősbemutatót, ahol Isten bárányának szenvedéstörténete az ő számára túlságig dramatizált formában hangzott fel. Az utókor értelemszerűen vonakodik azonosulni e véleménnyel, s így az a koncert is másról tanúskodik majd, amelyet a hét historikus szakirányú fővendégei, a Stuttgarti Kamarakórus, a Stuttgarti Barokk Zenekar és a vezénylő Frieder Bernius adnak majd (Nemzeti Hangversenyterem, március 16., fél nyolc).

Egyebekben pedig a héten itt a Tavasz! Mármint az a különleges kórusszimfónia, amelynek Benjamin Britten a Tavasz-szimfónia címet adta. A főleg 16-17. századi angol verseket, de Auden és Blake szövegeit is megéneklő 1949-es mű az MR Szimfonikusok és az MR Énekkar keddi koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, március 19., fél nyolc) hangzik majd fel, Medveczky Ádám vezényletével. A fináléban a késő reneszánsz Londonig elérő Britten-szimfónia ezen az estén egy másik angol ínyencfogással, Ralph Vaughan Williams éppen százesztendős II. szimfóniájával fog párba kerülni, mely mű éppenséggel a Londoni melléknevet viseli.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.