Lemez

James Blake: Assume Form

  • - minek -
  • 2019. február 28.

Zene

Némely előadóra jó hatással van a siker vagy a magánéletben beköszöntött boldogság. Alighanem közéjük tartozik a londoni, de már egy jó ideje Los Angelesben élő James Blake is. A csilingelően szép dallamtöredékeket tört ütemekkel és billentyűfutamokkal vegyítő zenész-producerből fokozatosan előbújt az énekes-lírikus, miközben a zenekészítői mesterség egy pillanatra sem veszett ki belőle. Az ügyes kezű mesterre mások is felfigyeltek, idővel nem csupán saját albumainak, de vendégmunkáinak száma is növekedett, így nem is meglepő, hogy az idén kijött negyedik szólóalbumán a nemzetközi pop­­­életből ismert nevek szerepelnek. Ennek dacára mégsem holmi mainstream R&B sztárparádé ez; megmaradt
James Blake saját, személyes ügyének, és rendre az ő inkább már boldog, mint felhősen melankolikus magánvilága csendül fel az okosan megformált strófákban.

Abból is jól kivehető a stiláris változás, hogy a korábbi albumok néha szomorkásan szép, lassú botorkálásáról némileg gyorsabb és pattogósabb ritmikára váltott, és erősebb a kortárs hiphop/trap és elektropop hatása, de Blake ezeket a műfajokat is kreatívan és érdekesen képes használni. Travis Scott, a falzettben erős Moses Sumney vagy André 3000 mellett a legizgalmasabb közreműködő a flamencót revitalizáló katalán Rosalía, akivel klasszikus duettet ad elő. Blake kissé manipulált énekhangján a lassan lecsengő fájdalom helyett a reményről, sőt a beteljesült szerelemről dalol, és ezek a szívmelengető melódiák most mindenkire ráférnek.

Polydor, 2019

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.