mi a kotta?

Jól fésült barbárok

  • mi a kotta
  • 2019. február 28.

Zene

„Valóban, a zene nyomban »nehézzé« válik, mihelyt nem létezik, a nehéz ugyanis csak a szegényességet rejtegető paravánszó. Zene csak egy van. Az pedig saját magából meríti létjogosultságát, öltse bár magára a keringő ritmusát – de akár a kávéházi zenéét is –, vagy egy szimfónia lenyűgöző formáját. S miért ne ismernénk el, hogy a jó ízlés e két esetben gyakran a keringő oldalán lenne, s a szimfónia csak üggyel-bajjal tudná elrejteni középszerűségének dagályos tömegét! Ne ismételgessük hát makacsul azt a közhelyet, amely szilárd, mint maga az ostobaság, miszerint ízlésekről és pofonokról nem érdemes vitatkozni… Ellenkezőleg, vitatkozzunk, találjuk meg a mi ízlésünket – nem mintha elveszett volna, csak megfojtottuk a sok nyugati dunyha alatt. Az ízlésünk lesz a legjobb támaszunk a barbárok elleni harcban, akik még félelmetesebbek lettek, mióta középen választják el a hajukat.” A zenekritikusi tisztet is felvállaló Claude Debussy írt ily bölcsen a múlt század tízes éveinek elején, arra biztatva olvasóit, hogy őrizzék meg „mindenáron ezt a varázslatot, a muzsika mágiáját”. Nos, ezt a mágiát a hétvégén elsősorban a Müpa összes termeiben fogjuk keresni, föltalálni és őrizni, hiszen ott vasárnap a sorban immár tizenkettedik zenei maraton vár reánk, méghozzá ezúttal Debussy és Ravel műveivel. A délelőtt fél tizenegytől késő estig tartó programból itt most külön talán csak az alapítók hagyományos zárókoncertjét, vagyis Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar fellépését említjük, melynek programját két Ravel-sláger, a Bolero és a La Valse alkotja (Nemzeti Hangversenyterem, február 3., kilenc óra).

A keringő tehát immár Debussy és Ravel révén is elénk jutott, így talán nem szentségtörés az e táncformát mesterien kezelő korabeli könnyűzenész kollégájukat, a sokszor lesajnált Lehár Ferencet is szóba hoznunk, elvégre a péntek és a szombat este az övé lesz a Müpában. Operai igényességű nagyoperettje, A mosoly országa szerepel majd műsoron: német tenorral, örmény szopránnal, kínai karmesterrel, a Vágyom egy nő után falrengető megszólaltatásával, továbbá Káel Csaba rendezésében (Nemzeti Hangversenyterem, február 1. és 2., hét óra).

Végül említsük meg a jövő heti vendégjárást, amely a MÁV Szimfonikus Zenekar csütörtöki koncertjére például nem kisebb muzsikust hoz majd el körünkbe, mint Maxim Vengerovot (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., fél nyolc). A néhány esztendeje még valósággal világverő hegedűs ezúttal vezényelni is fog, méghozzá a program második részében egy kimondottan nehéz darabot, Bruckner Kilencedikjét. Ugyanezen az estén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyére egy Ukrajnából indult karmester, Kirill Karabits, valamint a nagyszerű svéd klarinétos, Martin Fröst (képünkön) érkezik a dobogóra (Zeneakadémia, február 7., fél nyolc).
A programon felhangzó versenymű, Aaron Copland Klarinétversenye pedig újra egy „könnyűzenészt” idézhet majd az emlékezetünkbe, merthogy az 1950-ben bemutatott kompozíció eredetileg a nagy Benny Goodman számára készült.

Neked ajánljuk