Koncert

Igor Levit és a Bécsi Filharmonikusok

Zene

Olykor a legnagyszerűbb zenekarok is kifognak egy gyengébb estét: egészen tömören ezt a roppant kézenfekvő s mégis meghökkentő felismerést kínálta a Bécsi Filharmonikusok múlt hétfői vendégjátéka. A magyarázat persze részben felderíthető, még ha az egyik alapvető ok éppenséggel ránk is üt vissza: a pesti koncertköhögés januárban eleve megemelt zajszintje ez alkalommal új rekordot állított be, mindjárt a felfedezésre felkínált delikát nyitószámot, az amerikai Charles Ives Háborús hősök emléknapja című tételét eredményesen közömbösítve. A másik fő ok legalább már nem a mi sarunk, úgy hívják, Michael Tilson Thomas. A nagynevű karmester ugyanis ezen a hangversenyen a szokottnál is unalmasabbnak tűnt, s működésével néha hosszú percekre fáddá tette csodazenekara közlendőjét. Így aztán a második részben felhangzó Brahms-szimfónia megannyi kitöltetlen ütemével bizony szét-szétcsúszott, és ez még azzal együtt is csalódást keltőnek volt ítélhető, hogy persze most is folyvást észbe vehettük, milyen pompás hangszeres művészek szolgálnak a bécsi együttesben, különösen annak rezes szekciójában. A muzikális összejövetelnek mégis leginkább Igor Levit zongorajátéka adott igazi értelmet, hiszen a csupa ideg s a mélyről felszakadó nézőtéri köhögéseket láthatóan nehezményező szólista túlzás nélkül parádésan szólaltatta meg Beethoven c-moll zongoraversenyét. Az 1987-es születésű pianista, akit legelőször talán a Liszt-bicentenáriumon, 2011-ben a Millenárison hallhatott az akkor bizony korántsem eléggé figyelmes magyar közönség, ma már köztudottan világhírű nagy művész, méghozzá nem csupán papíron. Ő ennek megfelelő színvonalon és ihletettséggel játszott, s mi is e tény ismeretében hallgattuk Levit zongorázását, szerencsénkre anélkül, hogy közös élményünket menet közben retusálni kellett volna.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 21.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.