Hoop művésznő lenyűgöző jelenség, a maga némileg titokzatos módján szuggesztív előadó, pedig javarészt szemlesütve énekel, miközben elektromos gitárját pengeti. Mikor már azt hinnénk, hogy kiismertük, és szinte tudni véljük, kire is emlékeztet orgánuma, hirtelen stílust, hangfekvést vált, és egy kicsit tátva marad a száj. Ráadásul ahhoz is ért, hogy néhány keresetlen szóval magához láncolja a publikumot - sztorizni kezd, és elmeséli, hogyan téptek be együtt vallásos mormon, ám gyomorrákos anyjával egy telefonvonal két oldalán, majd ebből a hangulatból már magától értetődően vezet át Angel Mom című dalába. Igaza lehet az egyik rajongójának, Tom Waitsnek: tényleg olyan a zenéje, mintha éjszaka úsznánk egy tóban - de például a Hospitallal zúzni is tudna (egy zenekarral a háta mögött).
A Shearwateren már többen vagyunk, s a gyarapodó publikum jól kiforrott rockprodukciót kap ajándékba. A texasiaknak volt már néhány introvertáltabb (s tán jobb) albumuk is, de az új lemez, az Animal Joy valósággal süt az energiától - és hát ez is adja a fellépés gerincét. A Shearwater alapvetően mindig is Jonathan Meiburg, a földrajzos/ornitológus dalszerző/gitáros/énekes zenekara volt, most azonban öten vannak a színpadon: egy energikus, precíz dobos és egy kreatív basszusgitáros segítségével két billentyűs/gitáros varázsol harmóniákat és telt hangzást a színpadra. A Shearwatert szokás afféle folk-rock produkcióként leírni, pedig pont az Akvárium-béli koncert bizonyítja, mennyi blues- és garázsrockos, néha kifejezetten punkos lendület van benne. A programjuk kerek egész a négyszámos, R. E. M.-feldolgozással csinosított ráadással együtt - nem tér haza üres kézzel, aki hagyja magát berántani kicsit különös, de vonzó világukba.
Akvárium, november 8.
