Lemez

José González: Vestiges & Claws

Zene

Téved, aki azt hiszi, hogy a szólólemezzel utoljára bő hét éve jelentkező José González a köztes időt lustálkodással, esetleg valamilyen polgári foglalkozással ütötte agyon. A 36 éves, argentin származású svéd énekes-dalszerző két remekbe szabott lemezt is készített Junip nevű zenekarával (a második turnéja az A38-at is érintette), és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy jelentős mértékben hozzájárult a Walter Mitty titkos élete című film soundtrackjéhez.

Legújabb szólóalbumát először ugyanolyan puritánnak szánta, mint a 2003-as Veneert, illetve a négy ­év­vel későbbi In Our Nature-t, de ­aztán – talán pont a Junip hatására – sikerült elszakadnia az ének + akusz­tikus gitár felállástól. Szintén újítás, hogy ezúttal nem kapunk feldolgozást, bár José élőben azért még hajlamos ilyesmire vetemedni: nemrég egy tévéműsorban a tőle műfajilag meglehetősen távol álló TLC Waterfallsát tette például a magáévá. A Vestiges & Claws mindezzel együtt ismerős munka, és a jól megszokott, alaposan megeffektezett énekhang hatására még mindig az az érzésünk lehet, mintha emberünk egy remek akusztikájú, apró méretű kunyhóban rögzítené ezeket az általában enyhén szomorkás, de messze nem depressziós dalokat. A számokban továbbra is az akusztikus gitár dominál, csak most nem egy van belőle, ahogy jóval több az éneksáv, és még jó kis ritmusokat is kapunk. A Let It Carry You kifejezetten felemelő, de szintén jól sikerült a szó szerint sztratoszferikus klippel megküldött Every Age, akárcsak a sejtelmes What Will, vagy a valóban naplementés hangulatú Afterglow. Az album központi darabja pedig egyértelműen a gospeles, tapsolós Leaf Off/The Cave – melynek videója hibátlanul idézi meg a Vidám vasárnap című tévéműsor hangulatát.

Sony, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.