Lemez

José González: Vestiges & Claws

Zene

Téved, aki azt hiszi, hogy a szólólemezzel utoljára bő hét éve jelentkező José González a köztes időt lustálkodással, esetleg valamilyen polgári foglalkozással ütötte agyon. A 36 éves, argentin származású svéd énekes-dalszerző két remekbe szabott lemezt is készített Junip nevű zenekarával (a második turnéja az A38-at is érintette), és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy jelentős mértékben hozzájárult a Walter Mitty titkos élete című film soundtrackjéhez.

Legújabb szólóalbumát először ugyanolyan puritánnak szánta, mint a 2003-as Veneert, illetve a négy ­év­vel későbbi In Our Nature-t, de ­aztán – talán pont a Junip hatására – sikerült elszakadnia az ének + akusz­tikus gitár felállástól. Szintén újítás, hogy ezúttal nem kapunk feldolgozást, bár José élőben azért még hajlamos ilyesmire vetemedni: nemrég egy tévéműsorban a tőle műfajilag meglehetősen távol álló TLC Waterfallsát tette például a magáévá. A Vestiges & Claws mindezzel együtt ismerős munka, és a jól megszokott, alaposan megeffektezett énekhang hatására még mindig az az érzésünk lehet, mintha emberünk egy remek akusztikájú, apró méretű kunyhóban rögzítené ezeket az általában enyhén szomorkás, de messze nem depressziós dalokat. A számokban továbbra is az akusztikus gitár dominál, csak most nem egy van belőle, ahogy jóval több az éneksáv, és még jó kis ritmusokat is kapunk. A Let It Carry You kifejezetten felemelő, de szintén jól sikerült a szó szerint sztratoszferikus klippel megküldött Every Age, akárcsak a sejtelmes What Will, vagy a valóban naplementés hangulatú Afterglow. Az album központi darabja pedig egyértelműen a gospeles, tapsolós Leaf Off/The Cave – melynek videója hibátlanul idézi meg a Vidám vasárnap című tévéműsor hangulatát.

Sony, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.