A topligás amerikai szaxofonos a Reis/Demuth/Wiltgen trió vendégeként lépett a színültig telt MOMKult színpadára. Ilyenkor óhatatlan, hogy a luxemburgi zenészek a népszerű, nagy sztár mögött háttérbe szoruljanak – „Jössz a Redmanre?”, kérdezték egymástól a jazzrajongók –, noha minden azon múlik, ki rakja ki a többiek elé a kottát. A produkció vezetője kimondatlanul is Michel Reis zongorista volt, bár a trió az ezredforduló előtti kezdetektől fogva hármuk nevén szerepel. Állítólag úgy barátkoztak össze Redmannel, hogy előzenekarként hallotta egyszer őket, és puhatolózni kezdett, ami végül egy 2016-os koncertre érett be, a mostani turné pedig az első nagyobb közös megmozdulásuk. A 35 éves Reis, aki a legjobb amerikai jazzakadémiákra járt, sokat játszott a mesterekkel, és most is New York és Ville de Luxembourg között ingázik. De ha ezt nem tudnánk, úgy is egyértelműen „atlantinak” hallatszik a trió zenéje, az a jellegzetes, a kilencvenes években kialakult mainstream, aminek többek között Brad Mehldau és Esbjörn Svensson szabott irányt, és ami tulajdonképpen egyesítette az amerikai lüktetést az európaias harmonizálással, valamint a pop érdekesebb ritmusaival meg monotóniájával. A Reis/Demuth/Wiltgen flow-ja szinte tökéletes, a trió egyensúlya mintaszerű, és ebbe a folyamba nem is volt olyan könnyű Redmannek beleállni. (Talán egy kicsit pihenésként is felfogta, hogy éppen nem vezet zenekart, és nem kell komponálnia.) Nem tudom, hogy más felállásban egy Reis-féle kvartett hogyan szólalt volna meg, de az biztos, hogy Redman – bár ez volt a turné első állomása, és vastag keretes szemüvegét le nem vette volna a kottáról – tényleg feldobta a zenét, az izgalmas színek nagy részét ő rakta fel az összképre. A második felében jobban össze- és belemelegedtek, az agyalós akkordváltások és a rengeteg prím hangköz monotóniáját meg-megtörték, játékosságot is mutattak, amit két ráadás kérésével ismert el a közönség.
Get Closer, MOMKult, március 6.
