Koncert

Joshua Redman

Zene

A topligás amerikai szaxofonos a Reis/Demuth/Wiltgen trió vendégeként lépett a színültig telt MOMKult színpadára. Ilyenkor óhatatlan, hogy a luxemburgi zenészek a népszerű, nagy sztár mögött háttérbe szoruljanak – „Jössz a Redmanre?”, kérdezték egymástól a jazzrajongók –, noha minden azon múlik, ki rakja ki a többiek elé a kottát. A produkció vezetője kimondatlanul is Michel Reis zongorista volt, bár a trió az ezredforduló előtti kezdetektől fogva hármuk nevén szerepel. Állítólag úgy barátkoztak össze Redmannel, hogy előzenekarként hallotta egyszer őket, és puhatolózni kezdett, ami végül egy 2016-os koncertre érett be, a mostani turné pedig az első nagyobb közös megmozdulásuk. A 35 éves Reis, aki a legjobb amerikai jazzakadémiákra járt, sokat játszott a mesterekkel, és most is New York és Ville de Luxembourg között ingázik. De ha ezt nem tudnánk, úgy is egyértelműen „atlantinak” hallatszik a trió zenéje, az a jellegzetes, a kilencvenes években kialakult mainstream, aminek többek között Brad Mehldau és Esbjörn Svensson szabott irányt, és ami tulajdonképpen egyesítette az amerikai lüktetést az európaias harmonizálással, valamint a pop érdekesebb ritmusaival meg monotóniájával. A Reis/Demuth/Wiltgen flow-ja szinte tökéletes, a trió egyensúlya mintaszerű, és ebbe a folyamba nem is volt olyan könnyű Redmannek beleállni. (Talán egy kicsit pihenésként is felfogta, hogy éppen nem vezet zenekart, és nem kell komponálnia.) Nem tudom, hogy más felállásban egy Reis-féle kvartett hogyan szólalt volna meg, de az biztos, hogy Redman – bár ez volt a turné első állomása, és vastag keretes szemüvegét le nem vette volna a kottáról – tényleg feldobta a zenét, az izgalmas színek nagy részét ő rakta fel az összképre. A második felében jobban össze- és belemelegedtek, az agyalós akkordváltások és a rengeteg prím hangköz monotóniáját meg-megtörték, játékosságot is mutattak, amit két ráadás kérésével ismert el a közönség.

Get Closer, MOMKult, március 6.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.