Válik László gitáros majd’ három évtizede alapított, 2008 óta tetszhalott zenekara a honi progresszív jazzrock zene legendája, amelynek törekvéseit azóta az improvizatív/szabadzenei irányba tájékozódó Kada Ad Libitum folytatja, változatlan színvonalon. (Interjúnk Válik Lászlóval, Magyar Narancs, 2019. augusztus 29.) A most kiadott Csinvat a korábban megjelent kompozíciók koncerteken rögzített élő verzióit tartalmazza: a ráérősen kibontakozó szerzemények az alaptémák kivételével gyökeresen megváltoztak. A nyitószám Nergilé energikus rockzenei motívumra épül, majd az érzékeny, fantáziadús és magabiztos technikáról árulkodó gitárjáték és az izgalmas basszus szólam nyomán bomlik ki, a precíz és ötletes dobjátékot pedig említeni sem kell, az az egész lemez hangzását megszabja. A szinte funkos lüktetésből induló, a fúvós szólisták által dominált Búcsúzás inkább a jazzrock felé kalauzol, a Kereső bluesos felütése után a fúvós improvizációk által dominált jazzdarabként folytatódik, hogy a végén a kemény gitárjáték jóleső módon kizökkentse kényelméből az ellustulásra hajlamos befogadót. A címadó Csinvat a legjobb hetvenes évekbeli fúziós zenék hangulatát hozza vissza (Frank Zappa és a Soft Machine is a példaképek között szerepel), a Borelo izgalmas groove-ra épülő, lassan bontakozó, kicsit repetitíven örvénylő, ellenállhatatlan sodrású darab. A Kada zenéje a legjobb pillanataiban képes kiszakítani hallgatóságát térből és időből, a szerzemények kompakt és egyben izgalmas világából szabadulni sem egyszerű.
L.V. Records, 2019
