Lemez

Kada: Csinvat

  • - minek -
  • 2019. október 19.

Zene

Válik László gitáros majd’ három évtizede alapított, 2008 óta tetszhalott zenekara a honi progresszív jazzrock zene legendája, amelynek törekvéseit azóta az improvizatív/szabadzenei irányba tájékozódó Kada Ad Libitum folytatja, változatlan színvonalon. (Interjúnk Válik Lászlóval, Magyar Narancs, 2019. augusztus 29.) A most kiadott Csinvat a korábban megjelent kompozíciók koncerteken rögzített élő verzióit tartalmazza: a ráérősen kibontakozó szerzemények az alaptémák kivételével gyökeresen megváltoztak. A nyitószám Nergilé energikus rockzenei motívumra épül, majd az érzékeny, fantáziadús és magabiztos technikáról árulkodó gitárjáték és az izgalmas basszus szólam nyomán bomlik ki, a precíz és ötletes dobjátékot pedig említeni sem kell, az az egész lemez hangzását megszabja. A szinte funkos lüktetésből induló, a fúvós szólisták által dominált Búcsúzás inkább a jazzrock felé kalauzol, a Kereső bluesos felütése után a fúvós imp­rovizációk által dominált jazzdarabként folytatódik, hogy a végén a kemény gitárjáték jóleső módon kizökkentse kényelméből az ellustulásra hajlamos befogadót. A cím­adó Csinvat a legjobb hetvenes évekbeli fúziós zenék hangulatát hozza vissza (Frank Zappa és a Soft Machine is a példaképek között szerepel), a Borelo izgalmas groove-ra épülő, lassan bontakozó, kicsit repetitíven örvénylő, ellenállhatatlan sodrású darab. A Kada zenéje a legjobb pillanataiban képes kiszakítani hallgatóságát térből és időből, a szerzemények kompakt és egyben izgalmas világából szabadulni sem egyszerű.

L.V. Records, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.