mi a kotta?

Előttem az utódom

  • mi a kotta
  • 2019. október 19.

Zene

„A műről a leglényegesebb mondanivalónkat abban jelölhetjük meg, hogy Bartók az »absztrakt« és a »realista« művészeti irányzat közti vitát eldöntötte a realisták javára. Ha a régebbi Bartók-művek hangzási, formai bonyolultságukkal és emberi tartalmuk rejtélyességével hívták fel magukra a figyelmet, úgy most ez az utolsó műve éppen egyszerűsége, természetes érzelemvilága miatt ragadja el a hallgatót. Igaz ugyan, hogy Bartók forradalmi hangjából semmi nem maradt. A formálás klasszikus kiegyensúlyozottsága, az egyes formarészek

Beethovenre emlékeztető szerves egybeforrasztása, de főleg a harmóniáknak sokszor a hagyományos »general basszust« idéző fordulatai kissé megdöbbentik a hallgatót. Mi lehet az oka ennek a visszafordulásnak? Mind ez idáig nem ismerjük Bartók amerikai életét, és így a végleges válasszal várnunk kell. [...] A népdal a Harmadik Zongoraversenyben is ugyanolyan alapja a zenélésnek, mint például a Hegedűversenyben vagy a Cantata Profanában, csakhogy sokkalta éterikusabban, vagy mondhatjuk így: „nyugatiasabban” fejezi ki magát Bartók, a keleti »barbárság«, amely olyannyira jellemezte Bartók minden művét, itt teljesen megszelídül.”
A magyarországi bemutatót követően, 1947 szeptemberében elemezte ekképpen Szervánszky Endre Bartók Béla utolsó zongoraversenyét a Szabad Nép hasábjain. A rá következő években azután jó időre ez a „nyugatiasabb”, nem forradalmi, ellenben realista, klasszikusan kiegyensúlyozott és nem absztrakt, sem pedig rejtélyes vagy barbár kompozíció vált Bartók emblematikus és messze legnépszerűbb alkotásává. E kései remekmű popularitása máig kiemelkedő, így a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hagyományos szezon eleji Bartók-koncertjén is ott szerepel majd, méghozzá Ránki Dezső szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 25., fél nyolc).

Bartók utolsó életévének másik darabja, az ugyancsak Serly Tibor által befejezett Brácsaverseny szintén elénk fog jutni ezekben a napokban, éspedig Serly csellóra áttett magánszólam-átiratában: a Concerto Budapest egyik évadnyitóján, Fenyő László szólójával (Zeneakadémia, szeptember 27., fél nyolc). Az egy nappal korábbi testvérkoncerten pedig a Táncszvittel indítanak majd Keller Andrásék, hogy aztán egy másik remek hangszeres művészt, Fejérvári Zoltánt kísérjék egy Dohnányi-mű, a Változatok egy gyermekdalra előadásakor (Zeneakadémia, szeptember 26., fél nyolc).

De vissza Ránki Dezsőhöz, hiszen ő most szombatra Beethoven és Schumann műveiből összeállított zongoraesttel készül (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 21., fél nyolc), s ugyancsak Beethovent játszik majd a művész fia, Ránki Fülöp is: az 1. és a 2. zongoraversenyt, Vásáry Tamással és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával együtt muzsikálva (Zeneakadémia, szeptember 24., fél nyolc). A szülő-gyermek viszonylat említése azután át is vezeti ajánlónkat az idei, olaszos tematikájú Európai Hidak fesztivál nagy, BFZ-s koncertjéhez, ahol is Fischer Iván és leánya, az énekesnő Nora Fischer (képünkön) művészi együttműködésének lehetünk tanúi Luciano Berio Népdalok énekhangra és kamarazenekarra című művének előadásakor (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 22., fél négy, ill. 23., háromnegyed nyolc).

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.