Koncert

Maria Minerva

  • - minek -
  • 2012. június 24.

Zene

A feltörekvő, fiatal zenekészítők közül kevesen részesülnek mostanában annyi éltető hype-ban, biztató támogatásban és lelkes rajongásban, mint a mostanság leginkább Londonban, Maria Minerva néven alkotó, eredetileg tallinni Maria Juur.

Tavaly megjelent számos, jelentős figyelmet keltett EP-je meg egy albuma is (a Cabaret Cixous, ami egy francia feminista írónőről kapta a nevét), rajtuk gondosan és ravaszul megkomponált zenedarabokkal, melyek aljasul bemásznak az ember fejébe, és úgy keltenek folytonos és kellemes déja vu érzést. Merthogy az észt lány leginkább készen talált minták és inspirációk (pl. hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji diszkó, elektropop, korai indusztriál-elektronika, a kilencvenes évek house-a) kiforgatásában és saját képére hajlítgatásában jeleskedik - ezt igazolja szombat este a Rohamban megejtett viszonylag rövid, de tanulságos élő fellépése is.

A művésznő előbb taktikusan kivárja, hogy a sorsverte Bayern-játékosok elrontsák az utolsó tizenegyest is, majd a korunkban elengedhetetlenül szükséges elektronikai segédlet és hangulatos vetítés kíséretében nyújt ízelítőt máris meglehetős életművéből. Egy csinos, húszas évei elején járva alkotóereje teljében lévő lány kezében mikrofonnal, a programot bájosan lemozogva, hangját óvatosan kieresztve éppen a határait próbálja kitapogatni - mennyit adjon magából, hogy perfektül egyensúlyozzon az intimitás és az alkalmi elidegenítő eszközökkel (pl. hangbejátszás) is megtámogatott távolságtartás között. Nem mondanánk, hogy a produkció különösképpen letaglózza a hazai publikumot - de azért a hatásosan, néha megkapó melódiák kíséretében elővezetett lüktető grúvok többeket is megmozgatnak. A produkciója közben a Kinkset, majd egy rövid záró hommage formájában Donna Summert is megidéző, látszólag tétován gesztikuláló Minerva azért egyre magabiztosabban de- és rekonstruál egy olyan aranykort, amit személyesen soha nem ismerhetett.

Roham, május 19.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.