Kangding Ray életművének alakulása az utóbbi években felér egy kisebb csodával. A francia származású művész absztrakt és IDM-közeli kísérleti zenéibe úgy épült bele a techno, hogy közben a jövőkutató attitűd és a karakteresen fémes hangzás sem veszett el. A szerző legújabb nagylemezén vizsgázik először hosszabb terjedelemmel ez a koncepció: tizenkét felvételt mutat be bő ötven percben.
| ||
A lemez szerkezete különösen érdekes. Négy darab, egyenként három számból (jobbára két főtémából és egy átvezetőből) álló szegmensre van felosztva, melyekben éppúgy előfordulnak útkereső hangviharok és zajörvények, mint ipari döngölések és rave-eufóriák. Emiatt a Solens Arc néha olyan hangulatállapotban száguld, mintha a 90-es évek elfeledett trance-átszellemüléseit élné át újra a szerző (az Amber Decay című felvétel elképesztően katartikus), aki ugyanakkor nem csak a múltból merít, amikor az előttünk álló ismeretlent próbálja hangokba önteni. A Transitional Ballistics gigászi ívet leíró hanghullámaiból és mélyről feltörő zizzenéseiből vagy a Serendipity March meneteléséből egyértelműen valami távoli, hatalmas és leírhatatlan képe rajzolódik ki, de mégsem úgy, ahogy eddig. Érdekes színezetet, egyedi kontextusokat kapnak a számok; valami olyat, amiről Kangding Ray zenéit már évek óta határozottan fel lehet ismerni.
De a Solens Arc attól különleges igazán, hogy szájtátós módon találkozik rajta az experimentális zene és a techno egy gyönyörű, idegen hibridet eredményezve. Jelentős lemez egy olyan szerzőtől, aki úgy tűnik, állandóan képes megújulni.
Raster-Noton, 2014
