Gyönyörű, idegen - Kangding Ray: Solens Arc

  • Velkei Zoltán
  • 2014. április 10.

Zene

Útkereső hangviharok és zajörvények, ipari döngölések és rave-eufóriák egy kiemelkedő elektronikus lemezen.

Kangding Ray életművének alakulása az utóbbi években felér egy kisebb csodával. A francia származású művész absztrakt és IDM-közeli kísérleti zenéibe úgy épült bele a techno, hogy közben a jövőkutató attitűd és a karakteresen fémes hangzás sem veszett el. A szerző legújabb nagylemezén vizsgázik először hosszabb terjedelemmel ez a koncepció: tizenkét felvételt mutat be bő ötven percben.

false

A lemez szerkezete különösen érdekes. Négy darab, egyenként három számból (jobbára két főtémából és egy átvezetőből) álló szegmensre van felosztva, melyekben éppúgy előfordulnak útkereső hangviharok és zajörvények, mint ipari döngölések és rave-eufóriák. Emiatt a Solens Arc néha olyan hangulatállapotban száguld, mintha a 90-es évek elfeledett trance-átszellemüléseit élné át újra a szerző (az Amber Decay című felvétel elképesztően katartikus), aki ugyanakkor nem csak a múltból merít, amikor az előttünk álló ismeretlent próbálja hangokba önteni. A Transitional Ballistics gigászi ívet leíró hanghullámaiból és mélyről feltörő zizzenéseiből vagy a Serendipity March meneteléséből egyértelműen valami távoli, hatalmas és leírhatatlan képe rajzolódik ki, de mégsem úgy, ahogy eddig. Érdekes színezetet, egyedi kontextusokat kapnak a számok; valami olyat, amiről Kangding Ray zenéit már évek óta határozottan fel lehet ismerni.

De a Solens Arc attól különleges igazán, hogy szájtátós módon találkozik rajta az experimentális zene és a techno egy gyönyörű, idegen hibridet eredményezve. Jelentős lemez egy olyan szerzőtől, aki úgy tűnik, állandóan képes megújulni.

Raster-Noton, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.