mi a kotta? Hegedűverseny - fuvolán

  • mi a kotta
  • 2014. április 7.

Zene

"Nem szabad az embereknek a szívünket megmutatnunk, a műalkotás általános benyomásával többet érnek. Legalább nem ragadtatják el magukat mindenféle kifordított összehasonlítgatásokra." E szavak kíséretében törölte számozás szerint utolsó előtti, ámde kronológiailag utolsó szimfóniájának egyik tétele fölül az értelmező szöveget Robert Schumann, aki amúgy is azt vallotta, hogy ha a zenének feliratra van szüksége, akkor az "nem a mélyből fakad, hanem valamilyen külső közvetítés hozta létre".

A komolyzenei ajánlók szakmányosa persze igazán meg lenne lőve, ha elfogadná ezt a tételt, és lemondana a "külső közvetítésről" meg a "kifordított összehasonlítgatásokról". Hál' istennek a zenetörténet előzékeny, hiszen végül az emlegetett szimfónia is csak megkapta a "Rajnai" melléknevet, amihez még némi borzongató pikantériát ad hozzá a tény, hogy alig négy esztendővel az Esz-dúr szimfónia megkomponálása után Schumann éppen ebbe a folyóba vetette bele magát, sikertelenül megkísérelve az öngyilkosságot. A III. ("Rajnai") szimfónia pénteken a Pannon Filharmonikusok soros pesti koncertjét zárja majd Mozart "kis" g-moll szimfóniája és az idős kortárs, Terényi Ede "Jazz" hárfaversenye nyomában (Nemzeti Hangversenyterem, március 7., fél nyolc).

Különleges versenymű azután a Nemzeti Filharmonikusok szombati koncertjén is akad majd, a Ruszlán és Ludmilla nyitánya és az "Újvilág" szimfónia között (Nemzeti Hangversenyterem, március 8., fél nyolc). A Kocsis Zoltán által vezényelendő program sztárvendége Emmanuel Pahud lesz, így Fuvolaversenyre számíthatunk, amelynek azonban legelső előadója a hegedűs David Ojsztrah volt. Aram Hacsaturján ugyanis 1940-ben eredetileg egy d-moll hegedűversenyt komponált, amelyet azután 1968-ban Jean-Pierre Rampal tett át fuvolára, méghozzá a nagy örmény engedélyével és áldásával.

A "formalizmusáért" Zsdanov által elvtársiasan megbírált Hacsaturján mellett a hét egy másik szégyenpadba ültetett szovjet zeneszerzőt is elénk hoz majd, méghozzá a Filharmóniai Társaság hétfői koncertjén (operaház, március 10., fél nyolc). Ion Marin vezénylete alatt és Baráti Kristóf szólójával felhangzik ugyanis Prokofjev (képünk a formalista triumvirátus tagjaként mutatja) g-moll hegedűversenye az együttes orosz tematikájú programján. A múlt héten emlegetett Igor herceg nyitányát a legenda szerint Borogyin halála után a kolléga, Glazunov emlékezetből rekonstruálta, míg a koncert zárószáma A tűzmadár lesz, amelynek 1910-es ősbemutatója előtt a jó érzékkel megáldott impresszárió, Gyagilev így mutogatta a feltörekvő Stravinskyt: "Jól jegyezzék meg őt! Egy ember a világhír előestéjén."

A hét végén a nagy orosz karmester, az idős Gennagyij Rozsgyesztvenszkij és kiváló neje, a zongorista Viktoria Posztnyikova lesz a Concerto Budapest vendége (Zeneakadémia, március 7., fél nyolc, ill. március 8., három óra). S uramisten, Kovács László vasárnap elvezényli az Éliást (Zeneakadémia, március 9., fél nyolc), Vashegyi Györgyék kedden Malcolm Bilsont vendégelik (Zeneakadémia, március 11., fél nyolc), szerdán jön egy extravagáns orgonista, Cameron Carpenter (Nemzeti Hangversenyterem, március 12., fél nyolc)! Jandó Jenő pedig az egyik legutolsó Schubert-szonátával, a c-moll hangneművel zárja majd szólóestjének kiadott programját (Zeneakadémia, március 12., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.