mi a kotta? Hegedűverseny - fuvolán

  • mi a kotta
  • 2014. április 7.

Zene

"Nem szabad az embereknek a szívünket megmutatnunk, a műalkotás általános benyomásával többet érnek. Legalább nem ragadtatják el magukat mindenféle kifordított összehasonlítgatásokra." E szavak kíséretében törölte számozás szerint utolsó előtti, ámde kronológiailag utolsó szimfóniájának egyik tétele fölül az értelmező szöveget Robert Schumann, aki amúgy is azt vallotta, hogy ha a zenének feliratra van szüksége, akkor az "nem a mélyből fakad, hanem valamilyen külső közvetítés hozta létre".

A komolyzenei ajánlók szakmányosa persze igazán meg lenne lőve, ha elfogadná ezt a tételt, és lemondana a "külső közvetítésről" meg a "kifordított összehasonlítgatásokról". Hál' istennek a zenetörténet előzékeny, hiszen végül az emlegetett szimfónia is csak megkapta a "Rajnai" melléknevet, amihez még némi borzongató pikantériát ad hozzá a tény, hogy alig négy esztendővel az Esz-dúr szimfónia megkomponálása után Schumann éppen ebbe a folyóba vetette bele magát, sikertelenül megkísérelve az öngyilkosságot. A III. ("Rajnai") szimfónia pénteken a Pannon Filharmonikusok soros pesti koncertjét zárja majd Mozart "kis" g-moll szimfóniája és az idős kortárs, Terényi Ede "Jazz" hárfaversenye nyomában (Nemzeti Hangversenyterem, március 7., fél nyolc).

Különleges versenymű azután a Nemzeti Filharmonikusok szombati koncertjén is akad majd, a Ruszlán és Ludmilla nyitánya és az "Újvilág" szimfónia között (Nemzeti Hangversenyterem, március 8., fél nyolc). A Kocsis Zoltán által vezényelendő program sztárvendége Emmanuel Pahud lesz, így Fuvolaversenyre számíthatunk, amelynek azonban legelső előadója a hegedűs David Ojsztrah volt. Aram Hacsaturján ugyanis 1940-ben eredetileg egy d-moll hegedűversenyt komponált, amelyet azután 1968-ban Jean-Pierre Rampal tett át fuvolára, méghozzá a nagy örmény engedélyével és áldásával.

A "formalizmusáért" Zsdanov által elvtársiasan megbírált Hacsaturján mellett a hét egy másik szégyenpadba ültetett szovjet zeneszerzőt is elénk hoz majd, méghozzá a Filharmóniai Társaság hétfői koncertjén (operaház, március 10., fél nyolc). Ion Marin vezénylete alatt és Baráti Kristóf szólójával felhangzik ugyanis Prokofjev (képünk a formalista triumvirátus tagjaként mutatja) g-moll hegedűversenye az együttes orosz tematikájú programján. A múlt héten emlegetett Igor herceg nyitányát a legenda szerint Borogyin halála után a kolléga, Glazunov emlékezetből rekonstruálta, míg a koncert zárószáma A tűzmadár lesz, amelynek 1910-es ősbemutatója előtt a jó érzékkel megáldott impresszárió, Gyagilev így mutogatta a feltörekvő Stravinskyt: "Jól jegyezzék meg őt! Egy ember a világhír előestéjén."

A hét végén a nagy orosz karmester, az idős Gennagyij Rozsgyesztvenszkij és kiváló neje, a zongorista Viktoria Posztnyikova lesz a Concerto Budapest vendége (Zeneakadémia, március 7., fél nyolc, ill. március 8., három óra). S uramisten, Kovács László vasárnap elvezényli az Éliást (Zeneakadémia, március 9., fél nyolc), Vashegyi Györgyék kedden Malcolm Bilsont vendégelik (Zeneakadémia, március 11., fél nyolc), szerdán jön egy extravagáns orgonista, Cameron Carpenter (Nemzeti Hangversenyterem, március 12., fél nyolc)! Jandó Jenő pedig az egyik legutolsó Schubert-szonátával, a c-moll hangneművel zárja majd szólóestjének kiadott programját (Zeneakadémia, március 12., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.