A grunge ugyan nem nyelte le az ódivatú rockzenét a Motörheadnél is mocskosabban és a szokottnál ironikusabban játszó Supersuckerst (a 90-es években a Sub Pop kiadót bomlasztották belülről), de a drogozós-farkalós sörivóslágerekkel egyébként kigürcölt siker meszsze kerülte őket. Ebben szerepe lehet annak is, hogy soha nem vetették meg a piszkos vicceket (a La Mano Cornuda végére a Sub Pop producerének rögzítőre vett smúzolását rakták be, amint felnyalja magát egy Supersuckers-koncert vendéglistájára), a kultuszukat viszont jól szajkózható szlogenekkel és príma rocklemezekkel építették ki. A magát a "világ legnagyszerűbb rock 'n' roll bandájának" becéző Supersuckers pár éves kihagyás és két tagcsere után most punkrockos gyökereihez ásott vissza új lemezén. A banda még mindig úgy szól, mintha a Motörhead a Ramonesszal jammelne egy házibuliban, de Spaghettiék a cowpunk iránti vonzalmukat (halld a Fuck Up harmonikáját), a klasszikus On The Couchról mintázott pop-punk slágereiket és a Lemmy stílusában elreszelt röck and rollokat is keresztmetszetbe fogták, ráadásul Gary Glitter Rock Onjából egy rockabillys, falkavokálos óriásslágert kanyarítottak. 2014-ben ilyen régi vágású rockzenét ilyen frissen tényleg csak a világ (egyik) legnagyszerűbb rockbandája tud játszani.
Acetate, 2014
