Zene

Hogy mi mainstream, és mi underground, jórészt definíció kérdése. Ha underground mindaz, ami a lemezeladásban nem jut el az aranylemezig, akkor a Tool istenesen belelóg a fősodorba.

Ligeti György az elmúlt fél évszázad legfontosabb alkotóművészeinek egyike, bár ezzel Magyarországon meglehetősen kevesen vannak tisztában.

Giulio Gatti-Casazza visszaemlékezéseiben két kategóriába sorolta az operairodalom közkedvelt alkotásait: egyes darabokat, mint például a Traviatát, akár kutyákkal is elő lehetne adatni; míg más dalműveket csakis ideális körülmények között szabad színre vinni.

A Mozart-évben sem csipkedte magát a magyar könyvkiadás. Az ájulás persze régi, hiszen hazánkban lassan, de biztosan kimúlt az egykor oly eleven Mozart-kultusz; az emberi világ egyik legnagyobb szellemi jelenségéről magyar szerző tollából származó komoly könyv nem jelent meg az elmúlt évtizedekben; a kivétel Fodor Géza 2002-es kötete (A Mozart-opera világképe), ám ez is a régi, 1974-es munka alig átdolgozott újrakiadása.

Sajnos nincsenek jó híreim - kezd neki körülményeskedve a fehér köpenyes szaktekintély, majd a torkát köszörülve kiböki a diagnózist: rák.

Klasszikus művekkel sokszor előfordul, hogy bizonyos alternatív megoldások az előadásaikban úgyszólván kanonizálódnak - mert persze mindig kihívás, hogy a keresztül-kasul értett és értelmezett darabban milyen rejtett tartalékot lehet még föllelni.

1977-ben, Kondor Béla halálának ötödik évfordulóján Kovács Tamás, a nagyszerű grafikus, aki sokakkal együtt a második világháború utáni magyar képzőművészet legnagyobbjának, következésképpen és egyúttal közvetlen mesterének tartotta Kondort, rézkarcot készített Ady társaságban címen, mely életművének talán legismertebb darabja lett.

Nyolc kis kritika

Búcsúzni annyi, mint meghalni egy kicsit - tartják a franciák, és azt hiszem, igazuk van. Én legalábbis már délután tök depressziós voltam, mert mégiscsak rohadt egy dolog, ha az emberből kivágnak egy darabot.

A szombati athéni döntőt - az érdekeltség nyilvánvaló hiányában (a Nox tavalyi produkciója nem volt elégséges az idei magyar részvételhez) - a hazai tévék ugyan nem közvetítették (persze felvételről bizonyára nem ússzuk meg), de jócskán tele volt vele a nemzetközi éter, így könnyű megoldás volt a slágerbarátoknak ide menekülni a rémes Megasztárról - és megérte, szavamra. Kész botrány volt. Ám mivel az eseményt tárgyaló világsajtó is kedvvel emlegeti a "botrány" kifejezést, sietnünk kell leszögezni: semmi bajunk a győztes finn Lordi együttessel, nagyon aranyosak, slágeres keményrock kábé, amit művelnek, szolidan avíttas hollywoodiánus maskarában, hurrá. Mi mást láttunk botrányosnak a hosszú ideje már nyilvánvaló anakronizmusától bűbájos rendezvényen.

Színészkönyv. Õszintén szólva mérsékelt buzgalommal forgolódtam e vidéken, mégis ilyennek képzelem a műnemet. Épp ilyennek.

Ráckeve mellett, Szigetbecsén van az André Kertész Emlékmúzeum. Egy parasztház-rekonstrukciót építettek, olyat, amilyenben Kertész (akkor még Andor) rokonai éltek.

Úgy is kezdhetnénk: volt egy pillanat. Adódott pár év...

Pallók és rudak darabolják a tatabányai Jászai Mari Színház többszintesre épített színpadát, a játék tere benyúlik a nézőtérre is, sőt: a zenészek a nézőtér bal oldalán elkerített részben ülnek - Valcz Gábor díszlete előrevetíti Novák Eszter rendezésének egyik jellegzetességét: az intenzív látványosságot. Szó sincsen persze csillagszórós-flancos teatralitásról - ami mégis "csillagot szór", az igen ironikusan teszi. Az istenek, azok például villognak, jópofa kis szerkentyűkkel - nyilván minden rendes vásárban kapni ilyesmit - forognak, pörögnek bele a sötétségbe.