Díszgyász - Francois Ozon: Utolsó napjaim (film)

Zene

Sajnos nincsenek jó híreim - kezd neki körülményeskedve a fehér köpenyes szaktekintély, majd a torkát köszörülve kiböki a diagnózist: rák.
A fiatalember, akiről eddig csak annyi volt tudható, hogy meleg, és jól menő reklámfotós, orvosi rábeszélésre sem hajlandó alávetni magát a kemoterápiának, és a legjobb esetben is csak ötszázalékos túlélési esély helyett inkább a ha-lálra való felkészülést választja. Francois Ozonban, úgy tűnik, nem a költő, hanem a szorgalmas kórboncnok veszett el, a termékeny francia filmes ugyanis már jó ideje az elmúlás érintettjeit vizsgálja feszült érdeklődéssel vegyes együtt-érzéssel. A férje halálával magára maradt asszony (Homok alatt) és az elhidegülés biztos útján haladó kisgyermekes házaspár (5 x 2) kóresetének alapos feltérképezése után Ozon az Utolsó napjaimban elérkezett a mulandóság témakörének legilletékesebbikéhez, magához a haldoklóhoz. Halálraítéltjének kevés időt jósol az orvostudomány, és a rendező is szűkre - épphogy másfél órásra - szabja Romain testi leépülésének és lelki felkészülésének stációit. Ozon feltett szándéka, hogy kerek történetbe foglalja hőse haldoklását, a halál azonban roszszul idomul a kerek egészhez; a láthatatlan főszereplő kifog a ráerőltetett filmes formán. Bár mindenképp a rendezőt és főszereplőjét (Melvil Poupaud) dicséri, hogy az a - kezdeti kétségbeeséstől a végső elfogadásig tartó - folyamat, melyen Romain keresztülmegy, lélektanilag többnyire hitelesen hat, ez az érzés azonban nem annyira az alkotói érintettség, mintsem valami hideg szakszerűség eredménye. Romain tettei, fokozatos kivonulása a világból és a szeretteivel való bánásmódja mind logikusan következnek a film elején felállított diagnózisból, ez azonban csak arra elég, hogy a hihetőség viszonylag biztonságos medrében tartsa a történet folyását. Ozon jól mesél, talán túl jól is, szinte sztorizik a halálról. Készséggel elhisszük neki, hogy amit mutat, könnyűszerrel megtörténhet, hogy a halál közelsége szeretteink közül egyesektől eltávolíthat, másokhoz viszont ugyanez az élmény hozhat közelebb, hitelessége ellenére azonban valahogy még sincs fedezete Romain történetének. Paradox módon az Utolsó napjaim néha éppen ezekben a fedezet nélküli, üres perceiben pörög fel, még ha feltehetően nem is ez volt az alkotók eredeti szándéka. Ozon van olyan jó filmes, hogy ha hamis hangot üt is meg sokszor, az összhatáson az se sokat rontson. Ha elfogy éppen az emelkedett témához szükséges muníció, a filmnyelvet perfektül beszélő szakember veszi át az irányítást, és nem titok, hogy Ozon több mint szelíd modoros: profi hatásvadász, aki remekül elsajátította a feszültségkeltés és pátoszteremtés finomabb technikáit, és nem is rest használni azokat. Mivel az Utolsó napjaim egy olyan film benyomását kelti, amit mintha csak utólagos ürügyül forgattak volna hozzá a hatásos zárójelenethez, van is hol csillogtatni a tanult technikákat. Ozon filmje az elkerülhetetlen végzetben való feloldódás szép csendéletével zárul, addig pedig a gyász művészi megformázású, exkluzív kirakatdíszeiben lehet gyönyörködni.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.