Díszgyász - Francois Ozon: Utolsó napjaim (film)

Zene

Sajnos nincsenek jó híreim - kezd neki körülményeskedve a fehér köpenyes szaktekintély, majd a torkát köszörülve kiböki a diagnózist: rák.
A fiatalember, akiről eddig csak annyi volt tudható, hogy meleg, és jól menő reklámfotós, orvosi rábeszélésre sem hajlandó alávetni magát a kemoterápiának, és a legjobb esetben is csak ötszázalékos túlélési esély helyett inkább a ha-lálra való felkészülést választja. Francois Ozonban, úgy tűnik, nem a költő, hanem a szorgalmas kórboncnok veszett el, a termékeny francia filmes ugyanis már jó ideje az elmúlás érintettjeit vizsgálja feszült érdeklődéssel vegyes együtt-érzéssel. A férje halálával magára maradt asszony (Homok alatt) és az elhidegülés biztos útján haladó kisgyermekes házaspár (5 x 2) kóresetének alapos feltérképezése után Ozon az Utolsó napjaimban elérkezett a mulandóság témakörének legilletékesebbikéhez, magához a haldoklóhoz. Halálraítéltjének kevés időt jósol az orvostudomány, és a rendező is szűkre - épphogy másfél órásra - szabja Romain testi leépülésének és lelki felkészülésének stációit. Ozon feltett szándéka, hogy kerek történetbe foglalja hőse haldoklását, a halál azonban roszszul idomul a kerek egészhez; a láthatatlan főszereplő kifog a ráerőltetett filmes formán. Bár mindenképp a rendezőt és főszereplőjét (Melvil Poupaud) dicséri, hogy az a - kezdeti kétségbeeséstől a végső elfogadásig tartó - folyamat, melyen Romain keresztülmegy, lélektanilag többnyire hitelesen hat, ez az érzés azonban nem annyira az alkotói érintettség, mintsem valami hideg szakszerűség eredménye. Romain tettei, fokozatos kivonulása a világból és a szeretteivel való bánásmódja mind logikusan következnek a film elején felállított diagnózisból, ez azonban csak arra elég, hogy a hihetőség viszonylag biztonságos medrében tartsa a történet folyását. Ozon jól mesél, talán túl jól is, szinte sztorizik a halálról. Készséggel elhisszük neki, hogy amit mutat, könnyűszerrel megtörténhet, hogy a halál közelsége szeretteink közül egyesektől eltávolíthat, másokhoz viszont ugyanez az élmény hozhat közelebb, hitelessége ellenére azonban valahogy még sincs fedezete Romain történetének. Paradox módon az Utolsó napjaim néha éppen ezekben a fedezet nélküli, üres perceiben pörög fel, még ha feltehetően nem is ez volt az alkotók eredeti szándéka. Ozon van olyan jó filmes, hogy ha hamis hangot üt is meg sokszor, az összhatáson az se sokat rontson. Ha elfogy éppen az emelkedett témához szükséges muníció, a filmnyelvet perfektül beszélő szakember veszi át az irányítást, és nem titok, hogy Ozon több mint szelíd modoros: profi hatásvadász, aki remekül elsajátította a feszültségkeltés és pátoszteremtés finomabb technikáit, és nem is rest használni azokat. Mivel az Utolsó napjaim egy olyan film benyomását kelti, amit mintha csak utólagos ürügyül forgattak volna hozzá a hatásos zárójelenethez, van is hol csillogtatni a tanult technikákat. Ozon filmje az elkerülhetetlen végzetben való feloldódás szép csendéletével zárul, addig pedig a gyász művészi megformázású, exkluzív kirakatdíszeiben lehet gyönyörködni.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.