Sen Te: lány a szomszédból, nehéz sorsú, derűs természetű. Nincsen túlhangsúlyozva az ő jósága; viselkedésében leginkább a gyöngeség okán nincs alternatívája a jónak. Ez a gyöngeség - mint Novák rendezéseiben szinte majdnem minden - persze erős; valóságos világlátás, hogy mindenkin segíteni kell, akár rászorul, akár nem. És mivel a jó sem Brechtnél, sem Nováknál nem méltó jutalmát nyeri el, hanem méltó büntetését, ez termeli ki Sui Tát, az egyszemélyes Sen Te-védelmi alakulatot.
Eredetileg két pólus lennének ők - Nováknál Sui Ta igen Sen Te-szerű. Ez egyébként - mármint a két alak közelítése - nem új találmány, mindazonáltal manapság, amikor a világ működése immár nem is kettő-, hanem sokarcúságra készteti azokat, akik az üzleti világban akarnak boldogulni, eléggé plauzibilis értelmezés. Márpedig Novák - megannyi látványos, szívet derítően szertelen ötlet (mint például Honti György szecsuáni háztulajdonosnője, Egyed Attila Su Fu borbélya vagy stilizált mozgású rendőre, a rengeteg szöveg- és gesztuspoén) ellenére - eléggé mai és eléggé komor kisvállalkozói világot tár elénk. Egy tipikus sorsot, ha tetszik: a cégbíróság a megmondhatója, hány Sen Te-szerű figura megy csődbe naponta, ha nem is föltétlenül azért, mert
rizst osztogat
az éhenkórászoknak, inkább azért, mert hiszékenysége révén szabályosan kifosztják.
Mint Sen Tét. Több mint szereposztási poén, hogy az isteneket játszó színészek adják, mintegy másodállásban, azt a siserahadat, amely megszállja a tenyérnyi dohányboltot (ez is milyen jó: a hatalmas színpad közepén ott zsúfolódnak egy parányi térbe, olykor cipő-kanállal kell bepasszírozni őket, hogy beférjenek). A tömeg ábrázolásában és mozgatásában, e kényes színházi feladványban Novák Eszter hagyományosan invenciózus és remek - ezért aztán nemcsak a kis dohánybolt lerablói, hanem az esküvő vendégserege, illetve Sui Ta dohánygyárának munkásai is hatásos és borongós tablót "üzennek". Sen Tének nem csak helye nincsen köztük, de esélye sincs velük szemben.
Ahogy Szun pilótával szemben sincs. Aki pedig nem megátalkodott gazember, csak szintén egy átlagos mai fiatal, akinek céljai elérésében nincsenek morális aggályai. Még azt sem mondhatni, hogy kizárólag érdekből kezd a lánnyal; érdekei összemosódnak érzelmeivel, és akár szeretni is tudná, aki hasznára válik. Megszállott ember - nem épp a jóság, a repülés szállta meg. Szerelmük Sen Tével nem nélkülözi a kedves, játékos és gyöngéd pillanatokat: Sen Tét éppen az ragadja meg a fiúban, hogy az tudja, mire vágyik a lány. De azt is, hogy mire vágyik ő.
Nemcsak markáns értelmezés és színházi világ, hanem
igen jó színészek
is kerültek az előadásba. A tömeg például azért erős, mert többek között Margitai Ági, Takács Katalin, Honti György és Egyed Attila dolgoz ki benne egyénített alakokat. A többes szerepben, noha egyetlen figurában feltűnő Derzsi János Vangként nemcsak a mi idegenvezetőnk a történetben, hanem az élet morális dimbdombján rendre megbukó, mégis a jó felé igyekvő kisember. Sen Tét és Sui Tát rendkívül érzékenyen dolgozza össze Tóth Ildikó, aki az ártatlanságban a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságban az életösztönt, a parttalan jóságban az éles tekintetet is működtetni tudja. Játéka könnyed, szinte légies: kódolva van benne a nehéz sors. És remek párja a Szun pilótát játszó Horváth Virgil, aki egy másik, "többlépcsős" életcsődöt mutat: akár magányosan, a tömegen kívül szeretne érvényesülni, akár besorol, sőt kiemelkedik belőle, számára sincsen perspektíva. Mert nemcsak a csupa jók állnak vesztésre ma.
A tatabányai előadás svungos értelmezésében Sen Te tehát egyrészt a tömeggel, másrészt a szerelmével kerül szembe, velük kell megküzdenie helyéért a nap alatt. És Novák bizony szembefeszül Brechttel: a várandós Sen Te sírva kérleli az isteneket, ne hagyják magára. És nincsen "Tisztelt közönség, kulcsot te találj, mert kell jó végnek lenni, kell, muszáj." Nem jó vég nincsen: kulcs.
Tatabányai Jászai Mari Színház, április 24.
