Nincs kulcs - Brecht: A szecsuáni jólélek (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. május 25.

Zene

Pallók és rudak darabolják a tatabányai Jászai Mari Színház többszintesre épített színpadát, a játék tere benyúlik a nézőtérre is, sőt: a zenészek a nézőtér bal oldalán elkerített részben ülnek - Valcz Gábor díszlete előrevetíti Novák Eszter rendezésének egyik jellegzetességét: az intenzív látványosságot. Szó sincsen persze csillagszórós-flancos teatralitásról - ami mégis "csillagot szór", az igen ironikusan teszi. Az istenek, azok például villognak, jópofa kis szerkentyűkkel - nyilván minden rendes vásárban kapni ilyesmit - forognak, pörögnek bele a sötétségbe.
Heten vannak, ott közlekednek, élnek, alszanak, vitatkoznak a játéktéren, s úgy belakják, mint egy osztálykirándulás a turistaházat. Úgy is viselkednek: rendetlen-szertelen nebulók.

Sen Te: lány a szomszédból, nehéz sorsú, derűs természetű. Nincsen túlhangsúlyozva az ő jósága; viselkedésében leginkább a gyöngeség okán nincs alternatívája a jónak. Ez a gyöngeség - mint Novák rendezéseiben szinte majdnem minden - persze erős; valóságos világlátás, hogy mindenkin segíteni kell, akár rászorul, akár nem. És mivel a jó sem Brechtnél, sem Nováknál nem méltó jutalmát nyeri el, hanem méltó büntetését, ez termeli ki Sui Tát, az egyszemélyes Sen Te-védelmi alakulatot.

Eredetileg két pólus lennének ők - Nováknál Sui Ta igen Sen Te-szerű. Ez egyébként - mármint a két alak közelítése - nem új találmány, mindazonáltal manapság, amikor a világ működése immár nem is kettő-, hanem sokarcúságra készteti azokat, akik az üzleti világban akarnak boldogulni, eléggé plauzibilis értelmezés. Márpedig Novák - megannyi látványos, szívet derítően szertelen ötlet (mint például Honti György szecsuáni háztulajdonosnője, Egyed Attila Su Fu borbélya vagy stilizált mozgású rendőre, a rengeteg szöveg- és gesztuspoén) ellenére - eléggé mai és eléggé komor kisvállalkozói világot tár elénk. Egy tipikus sorsot, ha tetszik: a cégbíróság a megmondhatója, hány Sen Te-szerű figura megy csődbe naponta, ha nem is föltétlenül azért, mert

rizst osztogat

az éhenkórászoknak, inkább azért, mert hiszékenysége révén szabályosan kifosztják.

Mint Sen Tét. Több mint szereposztási poén, hogy az isteneket játszó színészek adják, mintegy másodállásban, azt a siserahadat, amely megszállja a tenyérnyi dohányboltot (ez is milyen jó: a hatalmas színpad közepén ott zsúfolódnak egy parányi térbe, olykor cipő-kanállal kell bepasszírozni őket, hogy beférjenek). A tömeg ábrázolásában és mozgatásában, e kényes színházi feladványban Novák Eszter hagyományosan invenciózus és remek - ezért aztán nemcsak a kis dohánybolt lerablói, hanem az esküvő vendégserege, illetve Sui Ta dohánygyárának munkásai is hatásos és borongós tablót "üzennek". Sen Tének nem csak helye nincsen köztük, de esélye sincs velük szemben.

Ahogy Szun pilótával szemben sincs. Aki pedig nem megátalkodott gazember, csak szintén egy átlagos mai fiatal, akinek céljai elérésében nincsenek morális aggályai. Még azt sem mondhatni, hogy kizárólag érdekből kezd a lánnyal; érdekei összemosódnak érzelmeivel, és akár szeretni is tudná, aki hasznára válik. Megszállott ember - nem épp a jóság, a repülés szállta meg. Szerelmük Sen Tével nem nélkülözi a kedves, játékos és gyöngéd pillanatokat: Sen Tét éppen az ragadja meg a fiúban, hogy az tudja, mire vágyik a lány. De azt is, hogy mire vágyik ő.

Nemcsak markáns értelmezés és színházi világ, hanem

igen jó színészek

is kerültek az előadásba. A tömeg például azért erős, mert többek között Margitai Ági, Takács Katalin, Honti György és Egyed Attila dolgoz ki benne egyénített alakokat. A többes szerepben, noha egyetlen figurában feltűnő Derzsi János Vangként nemcsak a mi idegenvezetőnk a történetben, hanem az élet morális dimbdombján rendre megbukó, mégis a jó felé igyekvő kisember. Sen Tét és Sui Tát rendkívül érzékenyen dolgozza össze Tóth Ildikó, aki az ártatlanságban a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságban az életösztönt, a parttalan jóságban az éles tekintetet is működtetni tudja. Játéka könnyed, szinte légies: kódolva van benne a nehéz sors. És remek párja a Szun pilótát játszó Horváth Virgil, aki egy másik, "többlépcsős" életcsődöt mutat: akár magányosan, a tömegen kívül szeretne érvényesülni, akár besorol, sőt kiemelkedik belőle, számára sincsen perspektíva. Mert nemcsak a csupa jók állnak vesztésre ma.

A tatabányai előadás svungos értelmezésében Sen Te tehát egyrészt a tömeggel, másrészt a szerelmével kerül szembe, velük kell megküzdenie helyéért a nap alatt. És Novák bizony szembefeszül Brechttel: a várandós Sen Te sírva kérleli az isteneket, ne hagyják magára. És nincsen "Tisztelt közönség, kulcsot te találj, mert kell jó végnek lenni, kell, muszáj." Nem jó vég nincsen: kulcs.

Tatabányai Jászai Mari Színház, április 24.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.