Történelmi szél - Eurovíziós Dalfesztivál (A nép ópiuma)

A szombati athéni döntőt - az érdekeltség nyilvánvaló hiányában (a Nox tavalyi produkciója nem volt elégséges az idei magyar részvételhez) - a hazai tévék ugyan nem közvetítették (persze felvételről bizonyára nem ússzuk meg), de jócskán tele volt vele a nemzetközi éter, így könnyű megoldás volt a slágerbarátoknak ide menekülni a rémes Megasztárról - és megérte, szavamra. Kész botrány volt. Ám mivel az eseményt tárgyaló világsajtó is kedvvel emlegeti a "botrány" kifejezést, sietnünk kell leszögezni: semmi bajunk a győztes finn Lordi együttessel, nagyon aranyosak, slágeres keményrock kábé, amit művelnek, szolidan avíttas hollywoodiánus maskarában, hurrá. Mi mást láttunk botrányosnak a hosszú ideje már nyilvánvaló anakronizmusától bűbájos rendezvényen.

Ráadásul épp azon a téren, amit mindig is legjobban szerettünk az egész vircsaftban. Az eddig a körülményességétől speciálisan izgalmas döntési mechanizmus vallott látványos és szomorú kudarcot (a dalok, mint ezer éve, most is egyformák voltak: eurónyál vagy tipikus fesztiválsongok, kinek hogy tetszik). A szavazási procedúra pedig úgy néz ki, hogy az összes részt vevő ország önálló zsűrit állít, s a szavazataik teljessége adja ki a végeredményt. Nos, a történelemmel szoros szövetségre lépő geopolitika idén visszafordíthatatlannak látszó módon tett be ennek az egykor kedélyesnek mondható viadalnak.

A huszadik század végén egyszer csak osztódással kezdtek szaporodni Európa országai. Nyilván a kontinentális szintű demokratikus közérzületnek ez marha jót tett, de kinyírta a dalfesztivált. Mert ezért-azért, de szinte mindenki a kedves szomszédra (vagy az aktuális üzletfélre, mit mondjunk, a német a törökre) adta a voksát, így hamar röhejbe fulladt pont az, aminek körömrágásba kellett volna torkollnia: az országok véleményét úgy 85-90 százalékos biztonsággal lehetett belőni. Ilyenformán három nagyobbacska érdekkör kabarettisztikus küzdelmében lehetett gyönyörködni, úgymint posztszovjet államok vs. posztjugoszláv országok vs. Baltikummal feljavított Skandinávia. Kell-e mondani, a végeredmény mennyire tükrözte híven mindezt (elsők lettek a mondott finnek, második az orosz fiú, harmadik Bosznia-Hercegovina).

Utóbbiaknak azonban nem kell elkeseredniük, a fesztivál másnapján a Crna Gora-i népszavazás nagyban növelte a posztjugoszlávok jövőbeni esélyeit.