Az áldott emlékű Latabár Kálmán tódította e szavakkal Frosch szerepében a mámoros, csak az operettben legalizált szertelen vidámságot, s szemre épp ilyesforma hangulat uralg Strauss (egykor még A denevér cím alatt megszeretett) dalművének új bemutatóján is.
Hazánkat nem rázta meg különösebben az utóbbi évek újabb flamencoreneszánsza, Paco de Lucia azonban van akkora név, hogy "flamencoshow"-ja még a SYMA Rendezvénycsarnokba is közel telt házat vonzzon.
Ügyes! - mondaná Kohn bácsi, ha értesülne Jefim Szemjonovics Rahlin (Smulevics) túlélési stratégiájáról. Rahlin szovjet író, 11 könyve jelent meg, és élvezi az írószövetségi tagsággal járó előnyöket (háromszobás moszkvai lakás, telefon, alkotóházi beutalók, NDK-s írógépszalag), pedig két csúnya folt is van az életrajzában (pártonkívüli és zsidó).
Már önmagában az ötezer éves kultúra ténye is csodálatra és alázatra késztet bennünket (nem is beszélve a 2008-as pekingi olimpiáról), hát még ha hozzávesszük, hogy Kína - minden előrejelzés szerint - szűk két évtizeden belül a földgolyó legerősebb gazdasági hatalma lesz.
A Trafó jókora játékterében minimáldíszlet (ettől persze minden bútordarab jelentősége hatványozódik - Ágh Márton díszlettervező tudja, hogy kell ezt csinálni), mégis tele van.
Nagy örömmel jelenthetjük: továbbra sem állnak le a zenekészítéssel tehetséggel és jó zenei ízléssel megvert véreink - sorra készülnek a jobbnál jobb lemezek.
Ha szétnézek otthon a spájzban, azt látom, hogy jelentősen megcsappant a túlélő orosz konzervkészletem, így különösen kapóra jött az orosz kulturális évad, s benne a Russendiscóba merülő A38 hajó.
Ünnepi hangulatban az ember könnyen elcsábul. Lelki szemeivel látja a kéthetesre duzzadt 10., jubileumi Mahler-ünnepet. A város apraja-nagyja Mahler-lázban ég, szobafoglalás híján hoppon maradt külföldiek rohangálnak kétségbeesetten szállodáról szállodára.