Kérdés persze, hogy mi is az a flamenco, két okból is. Egyrészt, mert e műfaj a hetvenes évek óta permanens megújulásban van, másrészt meg azért, mert pályafutása során Paco korántsem csak hozzá kötötte az ebét.
A flamenco igaz története a mai napig vitatott. Van, aki Dél-Európából, van, aki a messzi Ázsiából, és van, aki Észak-Afrikából eredezteti. Ami biztos: a XVI. században bontakozott ki Dél-Spanyolországban, az erőszakkal térítő katolikus inkvizíció elől együtt menekülő cigányok, muzulmán arabok és spanyol zsidók zenéjéből. A következő évszázadokban a cigányok tartották életben a társadalom peremén, csak a XIX. század derekán vált közismertté, majd élte aranykorát, főleg a kávézókban.
A flamencohagyománynak három alapvető eleme van: a szívből szóló, megindító ének, hozzá a tánc meg a gitár. Mindez akkor az igazi, ha sem az előadója, sem a hallgatója nem ússza meg eksztázis nélkül - a flamenco katarzisának ez a csúcsa, a "duende". Ehhez persze egyik fél sem "beszélhet mellé", ez a zene a fájdalmak-szenvedélyek könyörtelen újraéléséről, illetve az azokkal való azonosulásról szól.
*
Paco de Lucia (1947, Algeciras) egy nem cigány flamencozenész-családban született, ezzel némi bosszúságot keltve azokban, akik a flamencót szigorúan cigányzenének tekintették. Ötéves volt, amikor gitározni kezdett, és tizenegy, amikor az algecirasi rádióban debütált. Öt év múlva már a táncos Jose Greco társulatát kísérte, 1967-ben pedig megjelent első albuma, a La Fabulosa Guitarra de Paco de Lucia.
Paco kezdetben "kóser" flamencót játszott, a forradalmárok útjára a hetvenes években lépett, El Camarón de La Islát kísérve. Camarón énekét olyan nyers indulatok fűtötték, amik vadonatúj élményként hatottak, s amik mögött felsorakozott a Franco-rezsimtől frusztrált ifjúság. "Camarón a cigányok Elvise vagy Bob Marleyja" - tartja róla a szakma, s a mai napig ő a number 1 énekes-legenda. Még akkor is, ha Pacóval ellentétben belőle nem lett szupersztár, Spanyolországon kívül nem is lépett fel sosem. (A heroint leküzdötte, de a tüdőrákkal nem bírt: negyvenegy éves volt, amikor elhunyt 1992-ben.)
Abban, hogy Paco a fúziós flamenco zászlóvivője lett, éppolyan szerepet játszottak latin-amerikai utazásai - a brazil és perui ritmusok adaptálása -, mint a dzsesszrock hatása. Di Meola és McLaughlin mellett - akikkel három lemezt is készített - Chick Coreával, Pat Methenyvel és Larry Coryell-lel is kollaborált.
Flamencozenekarát, melyben kezdetben testvérei, Ramón és Pepe is helyet kaptak, 1982-ben alapította meg, s ezzel - mint föl-földobott kő - kalandozásai dacára egyre mélyebbre ágyazódott a flamenco tradíciójába. (Márpedig manapság, amikor a flamencóban a technóval és hiphoppal operáló Ojos de Brujo zenekar a menő, ehhez masszív eltökéltség kell.) Ezt sugallja legújabb albuma, a tavalyi Cositas Buenas is - és ezzel a SYMA kapujához érkeztünk.
*
Paco és - három énekessel, ütőssel, harmonikással-szintissel, egy másod- és egy basszusgitárossal felálló - zenekara két szettet játszott. Az elsőben kerültek elő Paco egy szál gitárra írt dolgai: afféle "kortárs" flamencók, melyek egyszerre tüntetnek a flamenconyelvezet tökéletes ismeretével s az attól való távolságtartással is. Ami nehéz kenyér. Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy miközben elkerülte a "szuvenír-flamenco" közhelyeit, alkalmasint besétált a túlzott "intellektualizálás" csapdájába, s ott csak "üresjáratokra" futotta. Ha a vokális számok - kézcsókom Victoria Santiago Borja énekesnőnek - nem pofozzák helyre, az első blokk adósom maradt volna a betevő korty drámával.
A másik a fúziók jegyében telt el. A latin kalandok és dzsesszes fordulatok közepette ugyancsak adódtak gondjaim: a szájharmonika a történettől függetlenül szólt, a szintetizátor giccsbe hajlott, a basszusgitár pedig túllihegte magát, mégis azt kell mondanom: ebből a körből végre olyan fényű és olyan erejű láng csapott ki, ami nem tűrt ellenvetést. Amit a flamencóról - és Pacóról - tudni kell, megkaptuk végül. Az úri közönség tombolt, és ha nem lennének olyan katasztrofálisak a SYMA mentális és akusztikai viszonyai, még az is megeshetett volna, hogy "elszabadul a pokol". Elvégre a flamenco olyan, akár a tangó: akkor az igazi, ha folyik a vér.
SYMA Rendezvénycsarnok, szeptember 19. Calle Real (1983, Camarón nevén), Live One Summer Night (1984), Sirocco (1987), Fuente y Caudal (1991), Almoraima (1991), 12 Canciones de Garcia Lorca Para Guitarra (1992), Concerto de Aranjuez (1993), El Duende Flamenco de Paco de Lucia (1994), Guitar Trio (Lucia-McLaughlin-Meola, 1996), Luzia (1998), Cositas Buenas (2004)
