Közel vér - Paco de Lucia (koncert)

Zene

Hazánkat nem rázta meg különösebben az utóbbi évek újabb flamencoreneszánsza, Paco de Lucia azonban van akkora név, hogy "flamencoshow"-ja még a SYMA Rendezvénycsarnokba is közel telt házat vonzzon.
Nyilvánvaló népszerűsége nálunk elsősorban a John McLaughlinnal és Al Di Meolával hatkezes Friday Night In San Francisco című, negyedszázados albumhoz kötődik, mely nem flamenco, annál jóval nyugisabb - nekem máris ásítanom kell. Igaz, a kilencvenes években a flamencozenekarával is járt nálunk, s ugyancsak komoly sikerrel.

Kérdés persze, hogy mi is az a flamenco, két okból is. Egyrészt, mert e műfaj a hetvenes évek óta permanens megújulásban van, másrészt meg azért, mert pályafutása során Paco korántsem csak hozzá kötötte az ebét.

A flamenco igaz története a mai napig vitatott. Van, aki Dél-Európából, van, aki a messzi Ázsiából, és van, aki Észak-Afrikából eredezteti. Ami biztos: a XVI. században bontakozott ki Dél-Spanyolországban, az erőszakkal térítő katolikus inkvizíció elől együtt menekülő cigányok, muzulmán arabok és spanyol zsidók zenéjéből. A következő évszázadokban a cigányok tartották életben a társadalom peremén, csak a XIX. század derekán vált közismertté, majd élte aranykorát, főleg a kávézókban.

A flamencohagyománynak három alapvető eleme van: a szívből szóló, megindító ének, hozzá a tánc meg a gitár. Mindez akkor az igazi, ha sem az előadója, sem a hallgatója nem ússza meg eksztázis nélkül - a flamenco katarzisának ez a csúcsa, a "duende". Ehhez persze egyik fél sem "beszélhet mellé", ez a zene a fájdalmak-szenvedélyek könyörtelen újraéléséről, illetve az azokkal való azonosulásról szól.

*

Paco de Lucia (1947, Algeciras) egy nem cigány flamencozenész-családban született, ezzel némi bosszúságot keltve azokban, akik a flamencót szigorúan cigányzenének tekintették. Ötéves volt, amikor gitározni kezdett, és tizenegy, amikor az algecirasi rádióban debütált. Öt év múlva már a táncos Jose Greco társulatát kísérte, 1967-ben pedig megjelent első albuma, a La Fabulosa Guitarra de Paco de Lucia.

Paco kezdetben "kóser" flamencót játszott, a forradalmárok útjára a hetvenes években lépett, El Camarón de La Islát kísérve. Camarón énekét olyan nyers indulatok fűtötték, amik vadonatúj élményként hatottak, s amik mögött felsorakozott a Franco-rezsimtől frusztrált ifjúság. "Camarón a cigányok Elvise vagy Bob Marleyja" - tartja róla a szakma, s a mai napig ő a number 1 énekes-legenda. Még akkor is, ha Pacóval ellentétben belőle nem lett szupersztár, Spanyolországon kívül nem is lépett fel sosem. (A heroint leküzdötte, de a tüdőrákkal nem bírt: negyvenegy éves volt, amikor elhunyt 1992-ben.)

Abban, hogy Paco a fúziós flamenco zászlóvivője lett, éppolyan szerepet játszottak latin-amerikai utazásai - a brazil és perui ritmusok adaptálása -, mint a dzsesszrock hatása. Di Meola és McLaughlin mellett - akikkel három lemezt is készített - Chick Coreával, Pat Methenyvel és Larry Coryell-lel is kollaborált.

Flamencozenekarát, melyben kezdetben testvérei, Ramón és Pepe is helyet kaptak, 1982-ben alapította meg, s ezzel - mint föl-földobott kő - kalandozásai dacára egyre mélyebbre ágyazódott a flamenco tradíciójába. (Márpedig manapság, amikor a flamencóban a technóval és hiphoppal operáló Ojos de Brujo zenekar a menő, ehhez masszív eltökéltség kell.) Ezt sugallja legújabb albuma, a tavalyi Cositas Buenas is - és ezzel a SYMA kapujához érkeztünk.

*

Paco és - három énekessel, ütőssel, harmonikással-szintissel, egy másod- és egy basszusgitárossal felálló - zenekara két szettet játszott. Az elsőben kerültek elő Paco egy szál gitárra írt dolgai: afféle "kortárs" flamencók, melyek egyszerre tüntetnek a flamenconyelvezet tökéletes ismeretével s az attól való távolságtartással is. Ami nehéz kenyér. Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy miközben elkerülte a "szuvenír-flamenco" közhelyeit, alkalmasint besétált a túlzott "intellektualizálás" csapdájába, s ott csak "üresjáratokra" futotta. Ha a vokális számok - kézcsókom Victoria Santiago Borja énekesnőnek - nem pofozzák helyre, az első blokk adósom maradt volna a betevő korty drámával.

A másik a fúziók jegyében telt el. A latin kalandok és dzsesszes fordulatok közepette ugyancsak adódtak gondjaim: a szájharmonika a történettől függetlenül szólt, a szintetizátor giccsbe hajlott, a basszusgitár pedig túllihegte magát, mégis azt kell mondanom: ebből a körből végre olyan fényű és olyan erejű láng csapott ki, ami nem tűrt ellenvetést. Amit a flamencóról - és Pacóról - tudni kell, megkaptuk végül. Az úri közönség tombolt, és ha nem lennének olyan katasztrofálisak a SYMA mentális és akusztikai viszonyai, még az is megeshetett volna, hogy "elszabadul a pokol". Elvégre a flamenco olyan, akár a tangó: akkor az igazi, ha folyik a vér.

SYMA Rendezvénycsarnok, szeptember 19. Válogatott diszkográfia

Calle Real (1983, Camarón nevén), Live One Summer Night (1984), Sirocco (1987), Fuente y Caudal (1991), Almoraima (1991), 12 Canciones de Garcia Lorca Para Guitarra (1992), Concerto de Aranjuez (1993), El Duende Flamenco de Paco de Lucia (1994), Guitar Trio (Lucia-McLaughlin-Meola, 1996), Luzia (1998), Cositas Buenas (2004)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.