Ruszkik, vissza! - Gyetyi Picasso (koncert)

Zene

Ha szétnézek otthon a spájzban, azt látom, hogy jelentősen megcsappant a túlélő orosz konzervkészletem, így különösen kapóra jött az orosz kulturális évad, s benne a Russendiscóba merülő A38 hajó.

Ha szétnézek otthon a spájzban, azt látom, hogy jelentősen megcsappant a túlélő orosz konzervkészletem, így különösen kapóra jött az orosz kulturális évad, s benne a Russendiscóba merülő A38 hajó.

A Russendiscót két emigráns csávó, Vlagyimir Kaminer és Jurij Gurzsij hozta a világra Berlinben: kezdetben a menő orosz számokat pörgették a Tacheles klubban, aztán intézményesültek: kiadtak három válogatást (Russendisco Hits 1, Russendisco Hits 2, RussenSoul), amivel tökre befutottak, s ráadásul Kaminer (nálunk takkra megjelenő) novelláskötete is a Russendisco címet kapta.

Az est azonban nem velük, hanem a Litera folyóirat harmadik születésnapjára rendezett partival indult. Orosz rulett - ezt a címet kapta, elvégre kettős alkalom: az orosz kulturális évad mellett az öngyilkosság megelőzésének világnapja ihlette. A program úgy nézett ki, hogy Kukorelly Endre, dr. Máriás Béla, Háy János, Garaczi László és Kőrösi Zoltán felolvasott valami idevágót, a háttérben a Buharov fivérek érzékeny filmjei vibráltak, Rutkai Bori és a Specko Jedno pedig koncertet adott.

Hogy a felolvasott művek milyen mélyen érintettek meg, abba nem szívesen ásnám bele magam, mert ebben a hónapban néhány fronton már megutáltattam magam, no és főleg, mert képtelen voltam tisztességesen rájuk tapadni. Ahol szorongtam, hátul, baromi meleg volt, úgyhogy nettó szédültem, az írások meg csak nyúltak, nyúltak, doktor Máriás elvtárs sem bírta abbahagyni, pedig bírtam volna, a megcsillanó előadói erényekért is dicséret. Na. De nem is ez a lényeg, hanem hogy mondom, kurva sokan voltak - aminek azért egy hajón súlya van.

S ha már súly, a törékeny Rutkai Borinak is kijár egy kis finom csettintés, elvégre sugárzó levegője van. Leginkább egy "földalatti" presszóban, a letűnt jövő sanzonjaival találnám angyalinak, de ez csak az első, gyámoltalan impresszióm - mindenesetre arról lebeszélném, hogy túl sok irányba elcsatangoljon.

*

A kilencvenes években két birodalmi zenekar többször is megfordult nálunk: a NOM Szentpétervárról és a Nye Zsdáli Tallinnból. Most a jereváni Gyetyi Picassóé a pálya, immár megbonthatatlan barátságokkal: Grencsó István, Másfél. Grencsó ezúttal is velük fújta, és annyira együtt voltak, hogy először is berezeltem, mi lesz, ha majd nélküleÉ De ezeket a gyerekeket nem kell félteni.

A Gyetyi Picasso kitűnő etnorock banda, mindenféle kifáradt klisé nélkül tudott zúzni. A rockot feldobta az örmény népzene, a gitárokat a cselló, a hangszerelést pedig Gaja Arutjunján éneke: erős és szép hang, intenzív jelenlét és meggyőző ihletettség. Mondhatni, ennyi az egész, mindössze tehetség, szuverenitás és kiforrottság dolga. Két lemezük van, a Meszjác Ulübok még a helyét kereste, de az Ethnic Experiments már tuti, és igazán megadja a módját a hagyománynak: belecsomagoltak egy tasak fűszert és az örmény ábécét. (A fűszert kidobtam, mert nem vonzott az illata, de az ábécét kitűztem a falra: ez a buli tényleg rászolgált arra, hogy még sokáig előttem legyen. Fene se érti, de valahogy a lapp Mari Boine ugrott be.)

Már nagyon késő volt, amikor a Másfél került sorra. Mit mondjak, jó zenekar, tényleg, de szerintem kár volt a programba suvasztani, még ha beszállt Gaja is. Nekem legalábbis inkább levegő kellett közben, kicsit bámulni a Dunát és kortyolgatni hozzá, hogy aztán a Russendiscóra összeszedjem magam megint.

Így húztam háromnegyed egyig. Tovább nem ment.

Haza.

Ennyire futotta hát ebből a diszkóból, na és a Kaminer-könyvre. Már túlestem rajta majdnem, igazán jóízű olvasmány. Berlin és az oroszok sztorijai, személyesen, könnyedén, szelíd iróniával, durvaság és kibukás nélkül.

Esetleg kölcsönadom, könyvet nem bírok másolni. De bármiképp is, a végszó: tessenek szeretni az orosz kultúrát.

A38 hajó, szeptember 9.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.