A világért sem szeretném tovább rombolni nemzeti önértékelésünket, de Egerszegi ide, fürdőváros oda, a csehek mégis jobban állnak a vízben. Patinás fürdőhelyeik, Karlsbad vagy Marienbad az ivókúrán és a dagonyázáson túl, mondhatni, spirituálisan is hasznosulnak. Ott van, ugye, a Karlovy Vary Filmfesztivál, de a cseh nemzeti irodalom is erősen frekventálja a fürdőzést (Vancura, Kundera), amivel szemben mi csak egy Gvadányit vagy egy Mándyt tudunk fölmutatni, és sajna a Pöstyéni feredés című vaskos pajzánság is azóta elcsatolt területen játszódik. A filmeket tekintve hiába várjuk, hogy bemutassák végre a Tavaly Zalakarosont, és lássuk be, Zenthe Ferenc fürdőmester alakítása A Tenkes kapitányában nem ér fel Rudolf Hrusinsky` Du"ra fürdőmesteréhez a Szeszélyes nyárból.
Alex Koenigsmark darabja újabb értékes hozzájárulás a cseh fürdőirodalomhoz. A nyolcvanas évek elején írta a Cinoherni Klubnak, de nem mutatták be, legalábbis akkor, ott és úgy. 1985-ben viszont Gothár Péter a kaposvári színre vitte. A Katonában most látható előadás mégsem repríz, az Agyő, kedvesem van olyan kortalan, hogy a kilencvenes években is játszható, és ha egy időgép visszalőné a múltba, akkor eladhatnák Monarchia vagy cseh köztársaság korabeli szatíraként. De azért eltéveszthetetlenül benne van a közép-európai szocializmus íze-bűze, és dacára az újraírt befejezésnek, a nyolcvanas években, cinkos összekacsintásokkal fűszerezve, nagyobb lehetett az élvezeti értéke.
A műfajt illetően is helyesbítek: nem szatírának nevezi magát, hanem zenekari bohózatnak, és az előadás nem hazudtolja meg a színlapot. A zenészek ugyan a színpadon vannak, de a nézőtér is zenekarként mulat, a halk kuncogástól a vad röhögésig váltakozik hangszín és hangerő; s a humor különféle fajtáira (az alfelitől a szubtilis nyelvjátékokig) más és más nézőcsoportok lépnek be az általános derültségbe. "Rendesen fönt van a léc" - értékeli Gothár a szerző teljesítményét. Fönt is marad, bár néha rezeg: vannak szerepek, amelyek megírásakor Koenigsmark beérte az archetípussal (durván szólva a klisékkel). Abszolút erőnyerők viszont a színészek a karnagytól az utolsó fuvoláslányig. Szacsvay nem bír hibázni a fürdőzenekar zsebcézárjának szerepében, Fekete Ernő pontosan hozza a régi uralom ellen lázongó alattvalók élére álló modern, technokrata zsarnokot. Nehezebb helyzetben van Hollósi Frigyes: jól kösse fel a gatyáját az, aki nekünk házmesterben újat akar mutatni, és a szerep csak némi csehes ízt tud hozzáadni az ismert közhelyekhez. A Dévai Balázs, Lengyel Ferenc, Stohl András, Rajkai Zoltán játszotta zenészeknek sem ártott volna kissé erősebb, akár túlrajzoltabb karakter; öt gyerek, még ha saját is, meg egy tuba kevés az üdvösséghez. Náluk valamivel jobban jár a hárfás- és a pincérlány (Fullajtár Andrea, Pelsőczy Réka). Bodnár Erikát sem irigyelhetjük untig ismerős rossz házasságáért, szerencsére remek anya-lánya kettősökben kárpótolhatja magát és nézőit.
Úgy fanyalgok itt, mintha nem akarnám észbe venni, hogy Koenigsmark csupa ősképet állított ki fürdővárosi panoptikumában. Már a commedia dell´arte szerzői is tudták, hogy akkor jön be a hálás nevetés, ha a közönség ráismer a színpadon ágáló figurákra. (Ha a főnökét, a szomszédját, a kollégáját fedezi fel bennük, az a bohózat; ha magát vagy a feleségét, az már tragikomédia.) Hogy archetípusokon is számon kérhető az egyéni karakter, arra éppen a darab/előadás legjobb pillanatai jogosítanak fel, ezek a komédia magasiskolái. Itt van például a legkisebb szerep, a karnagy lányáé, melyben a főiskolás Ónodi Eszter tündököl. Gyakorlatilag egy szál jelenete van, de az, a felcsinált lány belépője, fergeteges. Másik kedvencem a szaunajelenet; a beállítás a filmrendező Gothárra vall.
És el ne feledjem, az Agyő, kedvesem még csak a legelején tart annak a többszázas szériának, ami kinéz belőle. A színészek még nem csiszolódtak össze, bátortalanul lesik, mikor harsan fel a nevetés, mire jön be a nyílt színi taps (mert ilyen is van), nem mernek még nekihevülten, gátlástalanul komédiázni. Pedig a darab is ott lendül bele, ahol kiszökken a letolt gatyák, házastársi viták és munkahelyi konfliktusok bejáratott terepéről, és az abszurdig vadul. Amikor a fürdővárosi dágványból elvágyódó házmesterlány nem azt mondja az apjának, hogy büdös a lába, hanem azt, hogy micsoda igénytelenség, még mindig ott van a hajában a múlt heti spagetti.
Bori Erzsébet
