rés a présen

„Minduntalan elámulok” – Dubóczky Gergely karmester

  • rés a présen
  • 2018. szeptember 25.

Zene

A fiatal karmesterrel a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál előtt interjúztunk.

rés a présen: Filmkoncertet vezényelsz október 9-én a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál műsorán. Mitől különleges a mű?

Dubóczky Gergely: Az utóbbi időben divatba jött, hogy a század eleji némafilmeket kortárs kísérőzenével látják el. Ez azért is érdekes kísérlet, mert a film alatt hallott zene nyilvánvaló hatást kelt, és ez a korokon átívelő kapcsolat különleges atmoszférát teremt az előadás során. Ráadásul páratlan élmény tetten érni a filmnyelv létrejöttének hajnalán a különböző, most már többnyire alapszinten is értett és használt eszközök megszületését. Friedrich Wilhelm Murnau Az utolsó ember című filmjében hihetetlenül kifejező képeket komponált, és egyszerű eszközökkel ábrázol kifinomult érzelmi állapotokat.

rap: Hogyan, kikkel valósul meg az előadás?

DG: Karol Beffa kísérőzenéje vonósokra, orgona- és zongoraszólóra íródott. Az előadó zenekar saját alapítású együttesem, a Budapest Sound Collective (BSC), hozzánk csatlakozik Filip Presseisen orgonaművész, zongorán pedig maga a szerző, Karol Beffa improvizál.

rap: Hogyan talált rád a feladat?

DG: Korábban már tárgyaltunk a Müpával némafilmes koncerttervekről, így nem volt teljesen váratlan ez a megkeresés. Nagy örömmel mondtam igent, egy ilyen filmzene speciális kísérési feladat, amely mégsem válhat pusztán illusztrációvá, fel kell nőnie a filmvászonhoz.

rap: Érdekelt-e előtte is a filmzene?

DG: Évekkel korábban az Óbudai Danubia Zenekar felkérésére már csináltam ilyesmit, akkor Dreyer Jeanne d’Arcról szóló némafilmjét kísértük le az észt Tõnu Kõrvits zenéjével a Nemzeti Színházban. Erős előadás volt, nagyon izgalmas volt a felkészülés során összeilleszteni Dreyer és Kõrvits világát. Karmesterként kedvelem a szokatlan koncertformákat, és vonz a kísérletezés, de igazán szerencsés vagyok, mert már a pályám kezdetén Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, majd később Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral dolgozhattam – ez keveseknek adatik meg.

rap: Láthatunk-e még Budapesten, vagy máshol az ősz folyamán?

DG: Eddigi pályafutásom egyik legsűrűbb ősze következik: azonkívül, hogy az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral számos koncertünk és vendégszereplésünk lesz, szeptemberben a maribori zenei fesztivál zárókoncertjét vezénylem, októberben a CAFe Budapest mellett a Medikus Zenekarral nagyszabású jótékonysági estet adunk a Zeneakadémián a Magyar Gyermekmentő Alapítvány javára. Novemberben a BSC-vel fellépünk a Nemzeti Múzeumban, és már készülünk az Átlátszó Hang Újzenei Fesztiválra is, amelyen Haas in vain című darabját tervezzük előadni a Müpában.

rap: Van-e a karmesteri dobogón túl is élet?

DG: Az utóbbi időben – valószínűleg a BSC projektjei, a Hét utolsó szó és az Elemek miatt is – egyre intenzívebb a kapcsolatom a képzőművészetekkel. Nemrég Korniss Péter kiállításán tartottam tárlatvezetést a Várfok Galéria megkeresésére, és ez a tapasztalat annyira inspirálónak bizonyult, hogy éppen most készülünk egy előadásra absztrakt kortárs képekkel és reneszánsz zenével. Minduntalan elámulok, mennyit lehet tanulni a vizuális művészetekből – a zenekari próbán tulajdonképpen jórészt ezeket a textúrákat és színeket keresi az ember, amikor hangokkal dolgozik.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.