rés a présen

„Minduntalan elámulok” – Dubóczky Gergely karmester

  • rés a présen
  • 2018. szeptember 25.

Zene

A fiatal karmesterrel a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál előtt interjúztunk.

rés a présen: Filmkoncertet vezényelsz október 9-én a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál műsorán. Mitől különleges a mű?

Dubóczky Gergely: Az utóbbi időben divatba jött, hogy a század eleji némafilmeket kortárs kísérőzenével látják el. Ez azért is érdekes kísérlet, mert a film alatt hallott zene nyilvánvaló hatást kelt, és ez a korokon átívelő kapcsolat különleges atmoszférát teremt az előadás során. Ráadásul páratlan élmény tetten érni a filmnyelv létrejöttének hajnalán a különböző, most már többnyire alapszinten is értett és használt eszközök megszületését. Friedrich Wilhelm Murnau Az utolsó ember című filmjében hihetetlenül kifejező képeket komponált, és egyszerű eszközökkel ábrázol kifinomult érzelmi állapotokat.

rap: Hogyan, kikkel valósul meg az előadás?

DG: Karol Beffa kísérőzenéje vonósokra, orgona- és zongoraszólóra íródott. Az előadó zenekar saját alapítású együttesem, a Budapest Sound Collective (BSC), hozzánk csatlakozik Filip Presseisen orgonaművész, zongorán pedig maga a szerző, Karol Beffa improvizál.

rap: Hogyan talált rád a feladat?

DG: Korábban már tárgyaltunk a Müpával némafilmes koncerttervekről, így nem volt teljesen váratlan ez a megkeresés. Nagy örömmel mondtam igent, egy ilyen filmzene speciális kísérési feladat, amely mégsem válhat pusztán illusztrációvá, fel kell nőnie a filmvászonhoz.

rap: Érdekelt-e előtte is a filmzene?

DG: Évekkel korábban az Óbudai Danubia Zenekar felkérésére már csináltam ilyesmit, akkor Dreyer Jeanne d’Arcról szóló némafilmjét kísértük le az észt Tõnu Kõrvits zenéjével a Nemzeti Színházban. Erős előadás volt, nagyon izgalmas volt a felkészülés során összeilleszteni Dreyer és Kõrvits világát. Karmesterként kedvelem a szokatlan koncertformákat, és vonz a kísérletezés, de igazán szerencsés vagyok, mert már a pályám kezdetén Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, majd később Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral dolgozhattam – ez keveseknek adatik meg.

rap: Láthatunk-e még Budapesten, vagy máshol az ősz folyamán?

DG: Eddigi pályafutásom egyik legsűrűbb ősze következik: azonkívül, hogy az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral számos koncertünk és vendégszereplésünk lesz, szeptemberben a maribori zenei fesztivál zárókoncertjét vezénylem, októberben a CAFe Budapest mellett a Medikus Zenekarral nagyszabású jótékonysági estet adunk a Zeneakadémián a Magyar Gyermekmentő Alapítvány javára. Novemberben a BSC-vel fellépünk a Nemzeti Múzeumban, és már készülünk az Átlátszó Hang Újzenei Fesztiválra is, amelyen Haas in vain című darabját tervezzük előadni a Müpában.

rap: Van-e a karmesteri dobogón túl is élet?

DG: Az utóbbi időben – valószínűleg a BSC projektjei, a Hét utolsó szó és az Elemek miatt is – egyre intenzívebb a kapcsolatom a képzőművészetekkel. Nemrég Korniss Péter kiállításán tartottam tárlatvezetést a Várfok Galéria megkeresésére, és ez a tapasztalat annyira inspirálónak bizonyult, hogy éppen most készülünk egy előadásra absztrakt kortárs képekkel és reneszánsz zenével. Minduntalan elámulok, mennyit lehet tanulni a vizuális művészetekből – a zenekari próbán tulajdonképpen jórészt ezeket a textúrákat és színeket keresi az ember, amikor hangokkal dolgozik.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.