Zene

Amióta csak magyarok élnek a Földön, ötvenhét híres nő akadt közöttük. Lássuk be, ez azért nem valami sok. A történész szerzők legalábbis ennyit, nem egészen öttucatnyit tartottak beválogatásra érdemesnek a Kossuth Kiadó magyar nők életrajzait közreadó, képekkel illusztrált kötetébe.

Nyolc kis kritika

Egy zeneileg pazar Wagner-hétvége után (lásd: A gyűrű fele, Magyar Narancs, 2007. június 14.) az ember könnyen levonja a zenetörténeti tanulságot: a wagneri zenedráma meghaladhatatlan csúcs, innentől csak antiwagneriánus operát lehet (illetve érdemes) írni.

Hogy mennyire ismerős vásznakon forgolódunk, és mennyire vásznakon, arra két látszólag (valójában meg pláne) távoli példát hozunk. Emlékeznek Mary Poppinsra? Fogta az aprónépet, beleugrott vele a gyufaárus krétarajzába, s máris ott sürögtek-forogtak körülöttük a frakkos pingvinpincérek. Vagy az űzött nyúlra Enyedi Ildikó Bűvös vadászából? A pofára esett kutyák képit nem is lehet feledni... Ezzel persze nem állítjuk, hogy túl is lelakott lenne ez a ház - pláne a látottak után.

Először is a rossz hír. A Fradika saját zöld sasfészkében nem bírt a rettenetes Baktalórántházával a hétvégén - nyilván a zsidók miatt (rátérünk). Lőttek az enbéegynek.

Bemutatni, hogy az ember mennyire szeretetreméltó és mennyire sebezhető, világos, bár nehezen megfogható hivatala egy játékfilmnek. A hit, hogy az ilyesmi nemcsak mozihősök sajátja, adott esetben nézőhegyeket mozgathat meg - így épp ezen a területen tapasztalható a legtöbb visszaélés (bár gonoszok is versenyben vannak, kétségtelenül).

"Szervusz Univerzum, Szerbusztok ti többiek!" - olvasható Baksa-Soós János "pioneer művész" kiállításának bejáratánál. A barátságos üdvözlés elsősorban a világegyetemben létező sok-sok galaxisnak szól, de bárki magára veheti, aki megérti és felismeri saját, egyedi és megismételhetetlen mikrokozmoszlétét, és nyitott a meseszövő kollégák (az égen csillagként tündöklő makrokozmoszok) üzeneteinek befogadására. Január Herceg Horo Olh mint az űrhajózás korának egyik képviselője egyfajta közvetítő szerepet tölt be az univerzum végtelen számú teremtője és miközöttünk; segítségével talán hazaérkezhetünk, otthon érezhetjük magunkat a világban.

Hosszan küszködtem azzal, honnan lehetne megközelíteni ezt a kötetet. Mert leszámítva azt, hogy a könyv lebontja a "tökös csávó" fallikusan rögzült férfimodelljét, nemigen tudott erős irodalmi élményként hatni. Arra kell gondolnom, valahogy nem elég, ha egy irodalmi szöveg ideológiakritikai szempontból elvégez ezt-azt.

Nyolc kis kritika

A Münchenben élő Ben Mono (alias Paul Beller) egyike napjaink trendszabó zenei iparosainak - tulajdonképpen oly kézenfekvő, amit csinál, mégis első hallásra megragadja a befogadót.

magára talált Palacio, Ferrer álma is beteljesült, Escoriza pedig feledteti, hogy a Radio Tarifának búcsút mondhatunk.

Fischer Ádám és csapata - nem sorolom fel a neveket, mindenki érdemelne egy dicsérő bekezdést - tudta, hogy mit kezdjen Wagner A Nibelung gyűrűje című zenedrámaciklusának előjátékával (A Rajna kincse) és első napjával (A Walkür). Nem köntörfalaznak, kijelentik, hogy a "Nibelung gyűrűje itt és most történik", Wagner pedig a legrégebbi európai szöveghez nyúlt, hogy elmesélje a "maga korát és világát, hogy a Nyugat távolabbi jövőjéről szóljon". Az "itt és most" éppúgy érthető globálisan, mint nagyon is konkrétan, azaz itt, a Lágymányosi híd és a Soroksári út által határolt ingatlanfejlesztési területen.

Van egy filmem! Van benne két csaj. Mozdulnak egymásra? Hááát... Felejtsd el a nagy stúdiókat, elmegy simán egy jó kis független filmben. A mienkben speciel három a nagylány - és mozdulnak. Megmondja nekem valaki, hogy mi az ördög az a "független film"?

Fincher ugyan letett már egy klasszikusnak számító sorozatgyilkos-mozit az asztalra (Hetedik), de aki arra számít, hogy most is hasonló vérfagyasztó izgalmakban lesz része, csalódni fog - mindazonáltal nem elvesztegetett idő a maratoni két és fél óra.