Fincher ugyan letett már egy klasszikusnak számító sorozatgyilkos-mozit az asztalra (Hetedik), de aki arra számít, hogy most is hasonló vérfagyasztó izgalmakban lesz része, csalódni fog - mindazonáltal nem elvesztegetett idő a maratoni két és fél óra.
A film valós alapja egy hatvanas évek végén kezdődő és balvégű gyilkosságsorozat, mely évtizedeken keresztül tartotta rettegésben San Franciscót és környékét. A vezető sajtóorgánumokhoz rejtjeles üzenetek, véres ruhafoszlányok érkeztek, a gyilkosságok között adott esetben évek is elteltek, az elkövetés módja is változott, idővel már az sem volt biztos, hogy minden esetben a Zodiákus lelkén szárad-e egy-egy bűntény.
Fincher komótosan halad előre a történetben, a hamis nyomok kibontásának legalább annyi szcénát szentel, mint azoknak, amelyek ténylegesen forrónak tűnnek. Sajátosan feszültté pont e precizitás teszi a filmjét, mely három fő karakterre, az újságíróra (Robert Downey Jr.), a szerkesztőségi grafikusra (Jake Gyllenhaal) és a zsarura (Mark Ruffalo) fókuszál.
Oknyomozó film A Zodiákus, méghozzá Az elnök embereinek modorában: a központi helyszín most is egy szerkesztőség, csak épp nem a Washington Post, hanem a San Francisco Chronicle.
Az idő telik - van, hogy rohan, van, hogy vánszorog -, a várakozásban szép lassan mindhárom főszereplőnk felőrlődik, és a túlélésre játszik: az újságíró alkoholba fojtja tétlenségét, a grafikus az ügy megszállottjává válik, a rendőr pedig "engedi, hadd menjen".
Bár a gyilkos üzenetei és bűntettei idővel egyre szórványosabbá válnak, majd végleg megszűnnek, a nyomozás a kilencvenes években is tartogat még fejleményeket, érthető hát a főszereplőket foglalkoztató dilemma: megéri-e ennyi energiát fordítani az ügyre?
A néző - mint a főszereplők - fokozatosan fásul bele az eseménytelenségbe: a Zodiákus esete nem más, mint egy reménykedéssel, próbálkozásokkal és újrakezdésekkel teli beteljesületlen szerelem.
Fincher miliőfestése legalább oly alapos, mint a történetvezetés. A mozi akár a hatvanas-hetvenes években is készülhetett volna: mechanikus írógépeken blattoló újságírók az egyik oldalon, Steve McQueent (Bullitt) és Clint Eastwoodot (Piszkos Harry) idéző zsaruk a másikon.
Forgalmazza az InterCom
