Z - Egy város keresi a gyilkost - David Fincher: Zodiákus - (film)

  • Hungler Tímea
  • 2007. június 14.

Zene

Fincher ugyan letett már egy klasszikusnak számító sorozatgyilkos-mozit az asztalra (Hetedik), de aki arra számít, hogy most is hasonló vérfagyasztó izgalmakban lesz része, csalódni fog - mindazonáltal nem elvesztegetett idő a maratoni két és fél óra.

Fincher ugyan letett már egy klasszikusnak számító sorozatgyilkos-mozit az asztalra (Hetedik), de aki arra számít, hogy most is hasonló vérfagyasztó izgalmakban lesz része, csalódni fog - mindazonáltal nem elvesztegetett idő a maratoni két és fél óra.

A film valós alapja egy hatvanas évek végén kezdődő és balvégű gyilkosságsorozat, mely évtizedeken keresztül tartotta rettegésben San Franciscót és környékét. A vezető sajtóorgánumokhoz rejtjeles üzenetek, véres ruhafoszlányok érkeztek, a gyilkosságok között adott esetben évek is elteltek, az elkövetés módja is változott, idővel már az sem volt biztos, hogy minden esetben a Zodiákus lelkén szárad-e egy-egy bűntény.

Fincher komótosan halad előre a történetben, a hamis nyomok kibontásának legalább annyi szcénát szentel, mint azoknak, amelyek ténylegesen forrónak tűnnek. Sajátosan feszültté pont e precizitás teszi a filmjét, mely három fő karakterre, az újságíróra (Robert Downey Jr.), a szerkesztőségi grafikusra (Jake Gyllenhaal) és a zsarura (Mark Ruffalo) fókuszál.

Oknyomozó film A Zodiákus, méghozzá Az elnök embereinek modorában: a központi helyszín most is egy szerkesztőség, csak épp nem a Washington Post, hanem a San Francisco Chronicle.

Az idő telik - van, hogy rohan, van, hogy vánszorog -, a várakozásban szép lassan mindhárom főszereplőnk felőrlődik, és a túlélésre játszik: az újságíró alkoholba fojtja tétlenségét, a grafikus az ügy megszállottjává válik, a rendőr pedig "engedi, hadd menjen".

Bár a gyilkos üzenetei és bűntettei idővel egyre szórványosabbá válnak, majd végleg megszűnnek, a nyomozás a kilencvenes években is tartogat még fejleményeket, érthető hát a főszereplőket foglalkoztató dilemma: megéri-e ennyi energiát fordítani az ügyre?

A néző - mint a főszereplők - fokozatosan fásul bele az eseménytelenségbe: a Zodiákus esete nem más, mint egy reménykedéssel, próbálkozásokkal és újrakezdésekkel teli beteljesületlen szerelem.

Fincher miliőfestése legalább oly alapos, mint a történetvezetés. A mozi akár a hatvanas-hetvenes években is készülhetett volna: mechanikus írógépeken blattoló újságírók az egyik oldalon, Steve McQueent (Bullitt) és Clint Eastwoodot (Piszkos Harry) idéző zsaruk a másikon.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.