Képmutató, képmutató, de kellemesen ritmusosra (lassú, gyors, lassú) szerkesztett műdarab, nem letagadható hangulatfestő erővel megjelenítve - a betyár se érti, hogy honnan jött nekik aztán a rettenetes Mátrix.
És akkor most van egy másik ugyancsak jó nevű (Lennon) forgatókönyvírónk, s váltaná megfele a világot, mindenből kicsit többel, mint kellene, mint ahogy az elsőfilmesnél már ez csak szokás - nem csak a kettő helyetti három nő szökik szembe (pl. egyik se szőke szemből). Úgy nyitunk, hogy Milla Jovovich - mögötte tenger - kedvesen megemlékezik pasija és tettestársa, Big Al figyelemre méltó altesti felszereltségéről. De sajnos a mai világban ez már nem minden, s nem is elég a boldogsághoz, lévén nevezett szerfelett faragatlan fickó, továbbá paranoiás is, s - mint afféle nagydarab állat - a keze és a lába is gyorsan eljár. Az első, nőjét illető rosszindulatú pletykára - hozzáért a karjához egy Puerto Ricó-i - kásává veri a teremtést, úgy is, mint családon belüli erőszaktevő. Hát nem is maradhat más választás, mint megszabadulni tőle. Független, nem független, ez akkor is Hollywood, tehát minél cselesebben, ötletesebben - hinnénk a kimérten lassúdad előkészületekből. Új szereplők lépnek színre, mindnek jutna tennivaló a nemes cél véghezvitelében. Innen - a tévé elől - meg nem mondható, hogy sajnos vagy szerencsére, de a kalákában esedékes teendők közt a többségük csak odáig jut, hogy eltöltsön egy pásztorórát (tűnik ennyinek, higgyék el, pedig az egész film csak 92 perc) Millával. Mert Milla biztosra akar menni, mondják is róla a rokonok - voltaképpen szellemes, ha mérsékelten is eredeti, hogy a mesemenetet minduntalan visszaemlékező szülők és egyéb rokonok nyilatkozatai szakítják fel; én Al anyukáját csíptem a legjobban, szerinte fiacskája már pendelyes korában is egy büdös megátalkodott rohadék volt. Ugyanakkor ezen intim betétek nélkül a játékidő aligha érné el az ilyenkor megkívánt küszöbértéket - nekem speciel ez ellen sem lenne kifogásom, de viszonylag ritkán adok pénzt független filmekre (szerintem így is túlzásba viszem, vö. jegyár, kölcsönzői díj). Nos, abban kéne bíznunk, hogy Milla átjáróágyában megfogan a nagy idea - az efféle filmek gyakori fordulata, amikor egy mérsékelten váratlan pillanatban felírják a vászonra, hogy kilenc hónappal később, ezúttal azonban elmarad. Nem mintha attól szellemesebb lenne a megoldás. Az egyik kuncsaft végül mégis összehoz valamit, bizonytalan, ám mégiscsak ígéretes időtartamra rács mögé juttatja a célszemélyt, de elmarad a jutalma, Milla csak kihasználta. Jobban járnak a semmittevők, egy részük elnyeri más részük kezét, ugyanez azonban fordítva már korántsem ennyire meglepő. Nekem még az sem, hogy a pár nélkül maradt mellékszereplők egy kisebb csoportjáról pedig egyszerűen megfeledkeznek az alkotók, úgy a közepe táján még megvan például a tolakodó Puerto Ricó-i krampusz, aztán kit érdekel a marhája (utoljára Millával láttuk - hol? hol? az ágyban). Mindeközben viszonylag tünetmentesen éltünk túl egy vágy villamosa sztorit, Alt különösen akkor bírtam, amikor atlétatrikóban rohangált és a fiatal Marlon Brandót próbálta utánozni, megvan Mitch megfelelője is - a sztorit értelmezhetjük úgy is, hogy mi van akkor, ha Blanche (Du Bois) visszavág más eszközökkel. Mi lenne, megkeserüljük.
Summa summarum, a .45 egy végsősoron hangulatos marhaság, konkrétan összehord hetet-havat, de egyiket sem veszi túl komolyan, s ez is dicsérendő benne. Eszmei mondanivalója is lehet, alighanem az, hogy filmet forgatni príma buli, viszonylag kellemes financiális utóhatásokkal. Ugyanez viszont nem mondható el maradéktalanul a szombat esti pizzarendelésről, ha az dvd-kölcsönzéssel jár párban.
Forgalmazza a Budapest Film
