Szintkülönbség - adrenalin, alkohol és irodalom - Ficsku Pál: Gyerekgyár (könyv)

  • Darabos Enikõ
  • 2007. június 21.

Zene

Hosszan küszködtem azzal, honnan lehetne megközelíteni ezt a kötetet. Mert leszámítva azt, hogy a könyv lebontja a "tökös csávó" fallikusan rögzült férfimodelljét, nemigen tudott erős irodalmi élményként hatni. Arra kell gondolnom, valahogy nem elég, ha egy irodalmi szöveg ideológiakritikai szempontból elvégez ezt-azt.

Hosszan küszködtem azzal, honnan lehetne megközelíteni ezt a kötetet. Mert leszámítva azt, hogy a könyv lebontja a "tökös csávó" fallikusan rögzült férfimodelljét, nemigen tudott erős irodalmi élményként hatni. Arra kell gondolnom, valahogy nem elég, ha egy irodalmi szöveg ideológiakritikai szempontból elvégez ezt-azt.

És valószínűleg tényleg nem elég: mennyivel jobb lenne például, ha egyszerre oldaná fel a rögzült sztereotípiákat, ám nem érné be pusztán ennyivel. Biztatónak tarthatjuk, hogy Ficsku könyve sem szívesen érné be: vannak a kötetnek emlékezetes felvillanásai, összességében viszont mégis hiányérzettel teszi le az olvasó. Vagy ellenkezőleg, túl sok lesz neki a vallomásos futam, beleragad a gyerekvágy ragacsos érzelemanyagába. Miként beleragad maga Bulvár Kund is, a főszereplőként bemutatott "álhírgyártó bértollnok", "hivatalos nevén" Pali bácsi, akiről kiderül: "[a]hogy nőtt benne az apavágy adrenalinszintje, úgy nőtt az elmondhatóság utáni igény is". A gyerekvágytól megemelkedett adrenalinszint ezek szerint ugyanúgy nem tesz jót az irodalmi szövegnek, mint esetleg a jelentősen megemelkedett alkoholszint, bár irodalomtörténeti példák alapján elmondható, hogy mindkettő serkentőleg hathat. Ez azonban valamiért még mindig nem elég a jó irodalomhoz.

Közelítenek viszont ehhez az olyan részek, mint amilyen Pali bácsi "április negyedikén hajnali egy óra ötvenhat perckor" bekövetkező "halálának" és az azt követő kórházi kezelésnek a leírása. Ugyanilyen emlékezetes a fikcióhoz lazán kapcsolódó narratív betét, "az apai nagyapja esete", aki "egy lóban élte túl a háborút", és ezzel a tettével jócskán hozzájárult ahhoz, hogy Pali bácsi a szülőszoba előtt várhatja "pipettás gyerekeinek" megszületését. Túlsúlyban vannak viszont a zavaró és nehezen beazonosítható, hirtelen idősíkváltások, a szürrealisztikus-delirikus látomások; a mesei hangütés célzott ártatlanságát elhomályosítja a populáris kultúra cinikusra élezett kritikája. Mindez együtt pedig eleinte zavarba ejtő, majd inkább unalmas (mint nem). Ugyanez a helyzet Bulvár Kund túlpörgetett álhíreivel, melyek a való világ erkölcsi romlottságának fonák példázatai.

A szürrealisztikus álombetéteket és a zavaros síkváltásokat értelmezhetjük ugyan Pali bácsi "valamikori példaképe, Hajnóczy Péter" (97) írói habitusa felől, akit a magyar irodalomtörténet szintén afféle "alkoholista jellegű íróként" tart számon, e belátástól azonban még nem lesz izgalmasabb a hosszasan részletezett nyelvrablós affér vagy az olvasáshiány okozta járvány delíriumos fikciórohama.

Mindezek mellett feltétlenül a szöveg teljesítményeként emelhető ki, hogy a magyar irodalomban elsőként tematizálja a lombikbébi-problémát, ráadásul egy sörimádó, futballrajongó férfi szempontjából közelítve a kérdéskörhöz. Az erre való reflexió azonban egy bérfilozófussal (akiről kiderül, hogyÉ, de ezt szerintem mindenki sejti) folytatott kocsmai beszélgetésben úgy hangzik el, hogy "tabuországban élünk. Hiába van demokrácia meg szólásszabadság, a legfontosabb dolgokat nem merjük kimondani". Csakhogy a szövegkörnyezetben infantilizálódik a tézis, és valamiféle üres pátosz kíséri a könyv ideológiakritikai vállalkozását, miszerint megmutathatná, milyen problémás a férfi nemzőszerv dicsőítésén alapuló társadalmi rendben egy férfinak szembesülni a nemzőképesség rendellenességeivel.

A többit viszont, ami a téma irodalmi újszerűségéből fakadó kifejezésbeli nehézségekkel együtt jár, Ficsku Pál - úgy, ahogy - megoldja: pontos képet és minden prűd finomkodástól mentes nyelvhasználatot kapunk a férfi többnapos szexuális önmegtartóztatását illető kételyeiről, a gyerekgyár technológiái közé tartozó spermavételről. Hasonlóképp felelőtlen könnyedség jellemző az "anyalyukban" bulizó gyerekek perspektívájából láttatott terhesség sajátosan női tapasztalatának bemutatására, bár a "méhturizmus" dramolettjében ezt is sikerül morbiddá írni.

Mindez együtt valahogy mégsem elég. Illetve sok. Kevés a valóban jól megírt történetszál, és sok a kapkodva összedobált séma, ami ráadásul mélyen őszinte emberi érzések kifejezésével próbálkozik, miközben egyrészt infantilizálja saját törekvését, másrészt cinikusan távolságot is próbál tartani mindentől. A kötet post scriptuma pedig az apjuk sírján lépkedő gyerekek víziójával ráadásul mindezt beletaszítja a halálfélelem sírgödrébe, ahonnan a saját apai szeretetét bizonygatni próbáló én kibeszél. A könyvet ezek után úgy is lehet olvasni, mint az előrevetített halálból, a sírból való kibeszélést. Ráadásul.

Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006, 212 oldal, 2480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.