Kelj fel és járj! (David Thomas And The Two Pale Boys a HungaroCarroton)

publikálva
1999/43. (10. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Volt bennem egy kis aggodalom. Ahogyan egykori munkatársunk, Hajnóczy Csaba elköszönt (előző számunkban) a további répázástól, az nekem azt jelentette, hogy innentől kész, annyi. Persze értek én mindent, jól el vagyok látva közhelyekkel is: más szelek fújnak, s közben kinőtte magát egy új nemzedék, annak pedig nem így fest a progresszió. Ráadásul Tilos-buli a Vörös Csillag moziban - szépen vagyunk, már csak egy jó kis bukta kell: hadd szóljon a vége. Szar dolog. Akárhogy is, ezeknek a répáknak épp eleget köszönhetek ahhoz, hogy ne akarjam őket elveszíteni. Pere Ubu és Zvuki Mu, Blurt és Bittova, Il Gran Teatro Amaro és Pale Nudes - bírnám még folytatni.

Koncert

Volt bennem egy kis aggodalom. Ahogyan egykori munkatársunk, Hajnóczy Csaba elköszönt (előző számunkban) a további répázástól, az nekem azt jelentette, hogy innentől kész, annyi. Persze értek én mindent, jól el vagyok látva közhelyekkel is: más szelek fújnak, s közben kinőtte magát egy új nemzedék, annak pedig nem így fest a progresszió. Ráadásul Tilos-buli a Vörös Csillag moziban - szépen vagyunk, már csak egy jó kis bukta kell: hadd szóljon a vége. Szar dolog. Akárhogy is, ezeknek a répáknak épp eleget köszönhetek ahhoz, hogy ne akarjam őket elveszíteni. Pere Ubu és Zvuki Mu, Blurt és Bittova, Il Gran Teatro Amaro és Pale Nudes - bírnám még folytatni.

Nyolc óra múlt, amikor a Trafóba értem. Sor, az nem állt a pénztárnál, de azért semmi gáz, bent várakoztak már vagy kétszázan. Csabától tudtam, hogy négyszáznál már nullán van a buli, végül is benne lehetett a pakliban. A közönség inkább harmincon túl, mint húszon innen, mégsem mondanám, hogy dúlt a nosztalgia. Akik David Thomas miatt jöttek - mint én -, pontosan tudták, hogy ma éppoly súlyos, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt, hogy könnyen letaglózhat, szóval hogy a mindenkori széljárástól függetlenül kihagyhatatlan.

Előtte az angol-orosz Galen- Sadko duóval sem volt különösebb gondom. Becsületesen dekadens dalokat hallattak, Kurt Weill-es ízzel, a zongora meg is telt érzéssel, s lemezen az énekkel sem lett volna baj. Ez a műfaj azonban nem tűr lötyögést a színpadon, ennél lélektől lélekig a tét, Nick Galen azonban nem tudott mit kezdeni a mozdulataival - téblábolásával szépen kioltotta a hatást.

Utána Kampec Dolores. A régi számoktól bámulat és padló, az újabbaktól bosszúság: mint amikor egy újságcikknek ki kell húzni a felét. Az volt a benyomásom, hogy az elektronika és a szabad zene, az etnodzsessz és Ázsia, mindaz tehát, ami mostanság kalandot jelent Kampecék számára, kontroll nélkül burjánzott e darabokon. Disznó sarkítás az ilyen, de bennem csak a túlspilázott szerkezetek, az öncélú kavarás és a fárasztó menetidő emléke maradt - és nagyon hiányzott a letisztultság, a könnyedség, a belekapaszkodó.

Bizony jó tíz éve már, hogy itt járt David Thomas: ´87-ben Szentendrén a Wooden Birdsszel, egy év múlva pedig az újjáalakult Pere Ubuvel a Petőfi Csarnokban.

Übü papa

meg-megszólal azóta is - akár a ´95-ös Raygun Suitcase, akár a tavalyi Pennsylvania teljesen rendben van -, hanem a társaság egyik fele Amerikában, a másik meg Angliában él, szóval az egy macerás buli. A két sápadt fiúval három évvel ezelőtt debütált Thomas (Erewhon); gitár, kütyük, trombita és melodeon - ez ugye lényegesen mozgékonyabb vállalkozás. Azt azonban, hogy alárendeltje lenne Übünek, még tévedésből sem mondanám. Míg az "stadionzenekarrá" szeretett volna válni, ez a trió megengedhette magának az intimitást, a csendet, a bensőséges költészetet és a kamaraszínházat.

David fekete nadrágot és fekete inget viselt piros hentesköténnyel. Nélkülözte a zokniját és a cipőjét, s mintha újabban is hízott volna kicsit. "rák óta borzasztóan szenvedett, a gerincét, a hátát fájlalta. Sántikált, vagy lerogyott egy székre, tulajdonképpen úgy festett, a végét járja. Azt kell mondanom, megindítóbban agonizáló Buddhát soha nem láttam még piros henteskötényben. A hátáról, igaz, valójában csak a koncert után szereztem tudomást, addig gyanítani sem mertem, hogy show-elem vagy sorscsapás e kín. Az volt csak szent, hogy bármiként is: hibátlanul alkalmazza. Alkalmasint fulladásos roham is rátört, ugyan azt már hallottam korábban lemezről, a Kathleen című számban. Röhögésileg kibukni vagy kibukásilag röhögni - ezek a dolgok szépen egymásba csavarodtak, mint rendesen, általában.

David "Ornette Coleman műanyag szaxofonját idéző hangja", apró melodeonja is lehetett a régi, a gitáros Keith Moliné és a trombitás Andy Diagram azonban olyan tripeket kevert ki, amilyenekről én gitártól és trombitától még nem hallottam. Mindezt minden felhajtás nélkül, tök visszafogottan - nehogy extremitásnak tűnjék, ha borzong a hát.

Hatvan percet szeretnék elképzeltetni így, aztán a ráadásnak is vége lett, s tulajdonképpen már a lemezét árulta David, mikor is kitűnt a csoda. Sugárzott az arca, és a járása is szemlátomást... - "mire véget ért a koncert, David Thomas megszabadult a fájdalmától". (H. Csaba szavai, köszönet és hála.)

Hát így. Nagyon kevés gitárzenekart ismerek, amelyre szükségem lett volna ez után. Az Ex nem tartozott közéjük - kivált úgy fél kettő magasságában. Három-négy szám, és meg kellett lépnem, az volt a benyomásom: múlt idő. Persze könnyen lehet, magamra értettem.

Tisztázatlanok még a számítások, mindenesetre már kiderült, legfeljebb pár tízezernyi forint a veszteség. Kábé háromszázötven fizető látogató, szerintem ez egy tisztességes szám. A HungaroCarrot további sorsa, ezzel együtt, kérdéses még. Szar dolog - vagyis nem meglepő. Gondolom, most jöhetne a patetikus búcsú, de nem teszi. Megvettem Davidtől a Meadville-t, hadd mulattassam inkább azzal magam.

Marton László Távolodó

HungaroCarrot ´99, Trafó, október 23.

publikálva
1999/43. (10. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...