képregény - FRANK MILLER: SIN CITY - CSALÁDI ÉRTÉKEK

  • - kkl -
  • 2010. július 1.

Zene

A noir képregényrajzoló Bűnváros-krónikájának immár ötödik kötetét vehetjük kézbe magyarul, és a szerző nem okoz csalódást ebben a legkarcsúbb, eredetileg is könyvmegjelenésre szánt (azaz elsőre sem folytatásokban közölt) sztoriban sem. A szüzsé ezúttal a lehető legegyszerűbb, szemben a korábbi kötetekéivel, melyeknek történetszövése jóval bonyolultabb, vagy legalábbis összetettebb és több irányba elágazó volt: egy kellőképp véres, (Ba)Sin Cityben megszokott módon alapos bosszú egyetlen lélegzetvétellel elmondott eseménysorát követhetjük figyelemmel. A narrációt a már korábbról ismerős Dwight McCarthy szolgáltatja, aki a szótlan, de "halálos" Mihóval egyetlen este leforgása alatt kideríti, ki és miért ölte meg az "város egyik prostituáltját - és egyáltalán nem enyhítő körülmény, hogy ez végül is szándéktalan volt; a végkimenetel kiszámítható.
A noir képregényrajzoló Bûnváros-krónikájának immár ötödik kötetét vehetjük kézbe magyarul, és a szerzõ nem okoz csalódást ebben a legkarcsúbb, eredetileg is könyvmegjelenésre szánt (azaz elsõre sem folytatásokban közölt) sztoriban sem.

A szüzsé ezúttal a lehetõ legegyszerûbb, szemben a korábbi kötetekéivel, melyeknek történetszövése jóval bonyolultabb, vagy legalábbis összetettebb és több irányba elágazó volt: egy kellõképp véres, (Ba)Sin Cityben megszokott módon alapos bosszú egyetlen lélegzetvétellel elmondott eseménysorát követhetjük figyelemmel. A narrációt a már korábbról ismerõs Dwight McCarthy szolgáltatja, aki a szótlan, de "halálos" Mihóval egyetlen este leforgása alatt kideríti, ki és miért ölte meg az "város egyik prostituáltját - és egyáltalán nem enyhítõ körülmény, hogy ez végül is szándéktalan volt; a végkimenetel kiszámítható. S való igaz: "a világ szép, nagy, tágas hely, sokféle család él benne"; a város egyik alvilági klánjának bosszúállását az örömlányok csapatának megtorlása követi, némiképp másmilyen családi értékeknek megfelelve.

A sztori minimalizmusát és az akciójelenetek feltûnõen csökkent mennyiségét is kiválóan ellenpontozza a Millerre oly jellemzõ szarkasztikus humor (úgy a szövegben, mint a képi síkon), a narrátori belsõ beszéd szuggesztív megjelenítése, illetve a rajzstílus állhatatos továbbfejlesztése: a látszólag flegmán feldobott paneleken, gyakran pedig már panelbeosztás nélküli, kifutóra húzott rajzokon megjelenõ, kizárólag a fekete és a fehér kontrasztjára hagyatkozó képvilág, a szürkeárnyalatokat teljesen elvetõ ábrázolásmód tökéletesen jellemzi azt a szélsõségesen polarizált világot, melyet a szerzõ következetesen épít tovább mind verbálisan, mind pedig vizuálisan - nagyon bízom abban, hogy az ezúttal is igényes munkát végzõ kiadó bevállalja a további kötetek kiadását is.

Fordította: Benes Attila; beíró: Uray Márton. Fumax, 2010, 128 oldal, 2690 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk