rés a présen: Mi volt a legkedvesebb vállalkozásod az elmúlt évben?
Darvas Kristóf: Az egyik a Danyiil Harmsz orosz abszurd író-költő szövegeiből készült előadás, a Kivettem a fejemből egy gömböt, a Nézőművészeti Kft. produkciója, amelyet Rusznyák Gábor rendezett. Ennek zeneszerzője vagyok, de zenélek is benne, sőt színészi feladatokat is kaptam. Persze igazi színészek is vannak benne: Roszik Hella és Katona László, a háromtagú zenekarban pedig rajtam kívül Csizmás András és Mezőfi István zenél. Az egész előadás szellemisége, sajátos humora nagyon közel áll hozzám. A B32-ben az idén is játszani fogjuk. Aztán van egy új együttes, a Bathroom Window Band, amely teljesen az én kezdeményezésem. Szeptemberben volt 50 éve, hogy megjelent a Beatles Abbey Road című lemeze, ennek akartunk emléket állítani azzal, hogy a teljes zenei anyagát, az első számtól az utolsóig eljátszottuk a Három Hollóban Czitrom Ádámmal, Takács Szabolccsal és Németh Csabával. Ének nélkül, nagyrészt akusztikus felállásban. A számok között elmeséltem egy-két sztorit a dalok keletkezésének történetéről. Nagyon jól vették, ezért úgy döntöttük, hogy folytatjuk. Végül pedig két hónapja zenélek az Ábrahám Fiai nevű zsidó zenekarban, mellyel főleg liturgikus dalokat adunk elő jiddis, héber és orosz nyelven.
rap: Milyen programokon lépsz fel a közeljövőben?
DK: Januártól a Stúdió K-ban Lubitsch Ernő Amikor én halott voltam című némafilmbörleszkjének színpadi adaptációján dolgozunk, amelyben amolyan mozizongoristaként improvizatív módon kísérem a történéseket, a bemutató február 28-án lesz. Igazi némafilmeket is szoktam zongorán kísérni, például a (régi) Fészek Klubban és a Klauzál téri Kisüzemben. Közben új műsoron dolgozunk apámmal, Darvas Ferenccel és Roszik Hellával, apám Várady Szabolcs szövegeire szerzett dalait keltjük életre. Több száz ilyet írt az elmúlt negyven évben különféle előadásokhoz, filmekhez, rádiójátékokhoz, ezek közül némelyik már klasszikussá vált családi-baráti körben, de sehol nem jelentek meg.
rap: Kik a legfontosabb alkotótársaid?
DK: Roszik Hellát már említettem, aki elsősorban színésznő, de zenei végzettsége is van, nagyon szeretem, ahogy énekel, és jól is tudunk együtt dolgozni. Ujj Zsuzsival lassan tíz éve duózunk, és bár a műsorunk szinte változatlan, képtelen vagyok megunni, különleges hangulatúak mindig a koncertjeink. Apámat is a zenésztársaim közé sorolhatom már, tavaly óta elkezdtünk duóban fellépni, amit nagy dolognak tartok, korábban inkább váltótársak voltunk egy-egy színházi előadásban. Rutkai Bori pedig a legrégebbi zenésztársam, a kettőnk együttműködése elérte a nagykorúságot: 2001 novemberében léptünk fel először együtt a Millenáris Fogadóban. Szakál Tamás hegedűssel szoktam még időnként zenélni, amolyan békebeli kávéházi stílusban. Elnézést kérek azoktól, akiket a terjedelmi korlátok miatt most nem említek meg.
rap: Ha van időd, te mit hallgatsz, mit olvasol?
DK: Nagy élmény volt a december végi Qualitons-koncert, különösen elbűvöltek a pontos és tiszta vokálokkal. A Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein rendszeresen ott vagyok, mindig elementáris élményt nyújtanak Fischer Ivánék, és fantasztikus dolognak tartom, hogy ilyen színvonalú zenekar működik Budapesten, amiért más országokból több ezer kilométert is utazik a közönség. Szépirodalmat sajnos kevesebbet olvasok, mint szeretnék, a napi történések könnyen elvonják a figyelmemet. Klubrádió-függő vagyok.
rap: Ki nyeri a kultúrharcot?
DK: A kultúra – előbb vagy utóbb.
