„VERON: Sok mindent nem lehet elfelejteni, Pepikém. (Ének, a bárban szóló és kihallatszó zongorára.) In Prater blühn wieder die Bäume, / In Sievering grünt schon der Wein, / Da kommen die seeligen Träume, / Es muss wieder Frühlingzeit sein. (Próza.) Hány éves vagy, Pepi?
PEPI: Harminckettő.
VERON: Istenem, hogy elszaladt ez a húsz esztendő. Most is látom a kedves gömbölyű pofádat. (Ének.) Wien, Wien, nur du allein, / Sollst stets die Stadt meiner Träume sein, / Dort wo die alten Häuser stehn, / Dort wo die lieblichen Mädchen gehn! (Próza.) Most is látom az aranygombos uniformisodat! És mi vagy te itt tulajdonképpen?
PEPI: Maître d’Hôtel. Szállodaigazgató!
VERON: Igazgató? Jól felvitte a lift a dolgodat! Én bizony gyalog másztam Pepikém a méltóságos címig.”
A húszas évek végén, Bús Fekete László Pista néni című vígjátékának második felvonásában így nosztalgiázott a bécsi Sacher szálló előtt a főszereplő, akit nem más alakított, mint a nagy Zsazsa, Fedák Sári. Ő dudorászta tehát a Király Színház színpadán azokat a dalokat, amelyek már akkor bombabiztosan megidézték a császárvárosi hangulatot. Robert Stolz meg a lengyel vezetékneve dacára tősgyökeres bécsi Rudolf Sieczyński slágerei ugyanezt a feladatot látják majd el Jonas Kaufmann (képünkön) várva várt újabb pesti koncertjén is, amely a Mein Wien címet viseli (Nemzeti Hangversenyterem, január 10., fél nyolc). A programról természetesen Kálmán és Lehár, s legfőként az ifjabbik Johann Strauss szerzeményei sem fognak hiányozni.
A másik nagy Straussnak, Richardnak meg némi bécsiességnek a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara jövő szerdai fellépésén is főszerep jut, ahol a karmester a korántsem csupán operadirigensként figyelemre méltó Riccardo Frizza lesz (Nemzeti Hangversenyterem, január 15., fél nyolc). A Rózsalovag záróhármasa meg a Négy utolsó ének nyomában itt az Alpesi szimfónia hangzik majd fel, ami halványan keresett átvezetést kínál ajánlónk számára, hogy egyrészt az Alpokhoz oly közel eső Zürich nagyszerű Tonhalle-Orchesterét, másrészt a Budapesti Fesztiválzenekar esedékes barokk programját szóba hozzuk. A svájci együttes Paavo Järvi vezetésével érkezik Bartók Táncszvitjét, Copland Klarinétversenyét meg Csajkovszkij V. szimfóniáját eljátszani nekünk (Nemzeti Hangversenyterem, január 17. fél nyolc). A BFZ HIP-koncertjein viszont a megszólaltatandó mű kapcsolódik majd a főcímhez: Jonathan Cohen irányításával ugyanis Az ünneplő Szajna című Vivaldi-serenata előadása ígérkezik (Zeneakadémia, január 10. és 11., háromnegyed nyolc). A mű három allegorikus megszólalója az Aranykor, az Erény és maga a Szajna lesz, s a legelső szólamot éppenséggel Baráth Emőke fogja megformálni.
De mivel ezekben a napokban hangszeres nagyságokból is érkezik közibénk néhány, nyargaljunk is tovább, mindenekelőtt a csodás Yuja Wang és a csellista Gautier Capuçon kamaraestje felé, melynek műsorán César Franck és Chopin szerzeményei szerepelnek majd (Zeneakadémia, január 16., fél nyolc). A Nemzeti Filharmonikusok koncertjén Mischa Maisky és két gyermeke, Sascha és Lily fog vendégeskedni Beethoven Hármasversenyével (Nemzeti Hangversenyterem, január 16., fél nyolc), no és változatos programú szólóestet ad Pesten a virtuóz zongorista, Alekszandr Gavriljuk is (Nemzeti Hangversenyterem, január 14., fél nyolc).
