mi a kotta?

Te, Szajna

  • mi a kotta
  • 2020. február 9.

Zene

„VERON: Sok mindent nem lehet elfelejteni, Pepikém. (Ének, a bárban szóló és kihallatszó zongorára.) In Prater blühn wieder die Bäume, / In Sievering grünt schon der Wein, / Da kommen die seeligen Träume, / Es muss wieder Frühlingzeit sein. (Próza.) Hány éves vagy, Pepi?

PEPI: Harminckettő.

VERON: Istenem, hogy elszaladt ez a húsz esztendő. Most is látom a kedves gömbölyű pofádat. (Ének.) Wien, Wien, nur du allein, / Sollst stets die Stadt meiner Träume sein, / Dort wo die alten Häuser stehn, / Dort wo die lieblichen Mädchen gehn! (Próza.) Most is látom az aranygombos uniformisodat! És mi vagy te itt tulajdonképpen?

PEPI: Maître d’Hôtel. Szállodaigazgató!

VERON: Igazgató? Jól felvitte a lift a dolgodat! Én bizony gyalog másztam Pepikém a méltóságos címig.”

A húszas évek végén, Bús Fekete László Pista néni című vígjátékának második felvonásában így nosztalgiázott a bécsi Sacher szálló előtt a főszereplő, akit nem más alakított, mint a nagy Zsazsa, Fedák Sári. Ő dudorászta tehát a Király Színház színpadán azokat a dalokat, amelyek már akkor bombabiztosan megidézték a császárvárosi hangulatot. Robert Stolz meg a lengyel vezetékneve dacára tősgyökeres bécsi Rudolf Sieczyński slágerei ugyanezt a feladatot látják majd el Jonas Kaufmann (képünkön) várva várt újabb pesti koncertjén is, amely a Mein Wien címet viseli (Nemzeti Hangversenyterem, január 10., fél nyolc). A programról természetesen Kálmán és Lehár, s legfőként az ifjabbik Johann Strauss szerzeményei sem fognak hiányozni.

A másik nagy Straussnak, Richardnak meg némi bécsiességnek a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara jövő szerdai fellépésén is főszerep jut, ahol a karmester a korántsem csupán operadirigensként figyelemre méltó Riccardo Frizza lesz (Nemzeti Hangversenyterem, január 15., fél nyolc). A Rózsalovag záróhármasa meg a Négy utolsó ének nyomában itt az Alpesi szimfónia hangzik majd fel, ami halványan keresett átvezetést kínál ajánlónk számára, hogy egyrészt az Alpokhoz oly közel eső Zürich nagyszerű Tonhalle-Orchesterét, másrészt a Budapesti Fesztiválzenekar esedékes barokk programját szóba hozzuk. A svájci együttes Paavo Järvi vezetésével érkezik Bartók Táncszvitjét, Copland Klarinétversenyét meg Csajkovszkij V. szimfóniáját eljátszani nekünk (Nemzeti Hangversenyterem, január 17. fél nyolc). A BFZ HIP-koncertjein viszont a megszólaltatandó mű kapcsolódik majd a főcímhez: Jo­nathan Cohen irányításával ugyanis Az ünneplő Szajna című Vivaldi-serenata előadása ígérkezik (Zeneakadémia, január 10. és 11., háromnegyed nyolc). A mű három allegorikus megszólalója az Aranykor, az Erény és maga a Szajna lesz, s a legelső szólamot éppenséggel Baráth Emőke fogja megformálni.

De mivel ezekben a napokban hangszeres nagyságokból is érkezik közibénk néhány, nyargaljunk is tovább, mindenekelőtt a csodás Yuja Wang és a csellista Gautier Capuçon kamaraestje felé, melynek műsorán César Franck és Chopin szerzeményei szerepelnek majd (Zeneakadémia, január 16., fél nyolc). A Nemzeti Filharmonikusok koncertjén Mi­scha Maisky és két gyermeke, Sascha és Lily fog vendégeskedni Beethoven Hármasversenyével (Nemzeti Hangversenyterem, január 16., fél nyolc), no és változatos programú szólóestet ad Pesten a virtuóz zongorista, Alekszandr Gavriljuk is (Nemzeti Hangversenyterem, január 14., fél nyolc).

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.