Számtalan példát lehetne mondani, amikor egy zenekar angolul kezd dalokat írni, majd egy-két szárnypróbálgatós album után fokozatosan az anyanyelvük felé fordulnak. De az már sokkal ritkább, hogy a folyamat fordítva zajlik le. A Képzelt Város esetében mégis ez történt, hatodik lemezükön az eddigi hagyományokkal szakítva kizárólag angol nyelvű számok vannak. Elmondásuk szerint nem volt emögött semmi olyan, hogy így majd több embert érnek el, egyszerűen szerették volna kipróbálni, mert most ezt érezték önazonosnak.
Ezzel párhuzamosan a stílus is kissé átalakult. Noha korábban is az átlagosnál nagyobb teret kaptak az instrumentális részek, a Samizdat kísérletezősebb és elszállósabb anyag lett, mint a sokkal inkább szövegközpontú, néhol szinte már populáris előző lemez, a Köd. Bár csak nyolc szám szerepel rajta, a teljes játékidő 50 perc felett van, a záródalt közel 11 percesre nyújtották. Ha egyetlen jelzőt kellene mondanom rá, az az „utazós” lenne, szó szerint és átvitt értelemben is: simán el tudom képzelni például egy hosszabb vonatút aláfestéseként, de a hangulata is magába szippant, mintha egy alternatív univerzumba kerülnénk.
A dalokban a gitár mellett a csellónak is hangsúlyos szerep jut, ami tovább erősíti a különleges atmoszférát. Hogy aztán hosszabb távon ez az irányvonal kerül-e túlsúlyba, vagy visszatérnek a korábbihoz, azt valószínűleg ők maguk sem döntötték el, mindenesetre egyáltalán nem áll rosszul nekik az új út sem.
Randy Hardcore EM, 2020
