Lemez

Képzelt Város: Samizdat

Zene

Számtalan példát lehetne mondani, amikor egy zenekar angolul kezd dalokat írni, majd egy-két szárnypróbálgatós album után fokozatosan az anyanyelvük felé fordulnak. De az már sokkal ritkább, hogy a folyamat fordítva zajlik le.

Számtalan példát lehetne mondani, amikor egy zenekar angolul kezd dalokat írni, majd egy-két szárnypróbálgatós album után fokozatosan az anyanyelvük felé fordulnak. De az már sokkal ritkább, hogy a folyamat fordítva zajlik le. A Képzelt Város esetében mégis ez történt, hatodik lemezükön az eddigi hagyományokkal szakítva kizárólag angol nyelvű számok vannak. Elmondásuk szerint nem volt emögött semmi olyan, hogy így majd több embert érnek el, egyszerűen szerették volna kipróbálni, mert most ezt érezték önazonosnak.

Ezzel párhuzamosan a stílus is kissé átalakult. Noha korábban is az átlagosnál nagyobb teret kaptak az instrumentális részek, a Samizdat kísérletezősebb és elszállósabb anyag lett, mint a sokkal inkább szövegközpontú, néhol szinte már populáris előző lemez, a Köd. Bár csak nyolc szám szerepel rajta, a teljes játékidő 50 perc felett van, a záródalt közel 11 percesre nyújtották. Ha egyetlen jelzőt kellene mondanom rá, az az „utazós” lenne, szó szerint és átvitt értelemben is: simán el tudom képzelni például egy hosszabb vonatút aláfestéseként, de a hangulata is magába szippant, mintha egy alternatív univerzumba kerülnénk.

A dalokban a gitár mellett a csellónak is hangsúlyos szerep jut, ami tovább erősíti a különleges atmoszférát. Hogy aztán hosszabb távon ez az irányvonal kerül-e túlsúlyba, vagy visszatérnek a korábbihoz, azt valószínűleg ők maguk sem döntötték el, mindenesetre egyáltalán nem áll rosszul nekik az új út sem.

Randy Hardcore EM, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.