Képzőművészet: Nemzeti vágy-regiszter. Újabb homeopatikus írás (Kiállítás a Ludwig Múzeumban)

Buddha és Lao-ce egy nap - az őszi verőn - felslattyogtak a Várba, kószáltak egy darabig, majd tőlük szokatlanul merész lépésre szánva magukat, benyitottak a Ludwig Múzeumba. Néztek-nézelődtek, míg az első emeleten meg nem találták azt, amit nem is kerestek, a Vágy-kiállítást, a sok-sok vágy-képpel. Álmélkodtak nagyon, s rá is fagyott arcukra a rezignált félmosoly; mi minden jár emberek fejében, gondolták, mi minden kísérti őket meg nap mint nap. Már el is fáradtak a kápráztató látvány súlya alatt, már fordultak is volna vissza alant húzódó menedékük irányába, amikor szembetalálkoztak Katona Józseffel. Jött feléjük a magyar nemzet drámaírója, hóna alatt vaskos könyvvel, melynek címe A pszicho-analízis szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994) volt, s megállásra szólította a két vágytalant. Megmutatta nékik féltett könyvét, bele-belelapoztatott velük meg-megjelölt helyekre, s várta a hatást, mindhiába. Buddha és Lao-ce ábrázata mit sem változott, mire Katona József megmérgesedett. Szavalati helyzetbe illesztette magát, s belekezdett:

Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek? melly még egy `Pegazus`

szárnyait is nevetéd. Oh hol vagy keccsel teljes szilaj

indulatimnak hasztalan izzadozó mennyei

`Tantalusa`? Nemde világok - Idők - nyúlnak

heverészve tömötten a cél közt s közted? vak Here

- `Vágyakodás`! Gyermeki bábok után kacsalódó

képezet! egykor csillagokat sietél egybeölelni

- mi lett? Dölfös `Kedves`nek csak az egy

mosolyogva kiejtett `nem` szava feltátott sírodig

elkanyarít.

Befejezvén meghajolt, s mert látta, hogy hallgatói egy szót sem értenek az elrebegettekből, nem is ajánlva magát jóindulatukba, sarkon fordult, s a szép erkélyű büfé felé vette útját.

A balkonon bánatosan kirendelte megszokott kóser szilváját, s mire az éppen ki is ért, szemébe ötölhetett, amint Buddha és Lao-ce - sarujukkal a murvát unottan rugdalva - csöndesen húznak kifele a Vár liftje irányában. No lám, mormogta magában Katona József, a két hideg értetlen játszódni csak szeret! Majd belemerült a könyvbe, hogy belevésse agyába a kijelölt passzusok - vágy, vágyfantázia, vágykép - értelmét mindörökre.

A vésés felénél sem tartott, amikor megvilágosodott. Az ő százada lesz majd az, melyben a vágy olyasfajta képet kaphat, mely kívülről is, meg belülről is eljuthat a beteljesülés közvetlen közeli illúziójához; a fény megrögzítésének, majd a megrögzült fény képének machinálásával érhet el először az ember - persze nem másként, csak művileg (művészetileg?) - önmagához oly közel, hogy vágya a nyélbe ütődés tüneményének képzetét ölthesse magára.

Hisz ez pompás, vidult fel Katona József, s tervek koholásába fogott azonnal. Nemzeti vágy-regiszter, vágy-kataszter, vágy-inventárium lesz felállítandó - fogamzott meg az ötlet makacs fejében -, s Bakost, Laknert, Webert azonnal meg kell bízni az organizációval.

Irodát kell nyitni, s gyűjteni, gyűjteni rendületlenül a vágyakat, majd szortírozni, osztályozni, rendszerezni mindhalálig a kis és hatalmas vágyakat, míg össze nem állnak a végső, nagy, nemzeti vágyképpé. Katona József előtt fölizzott hirtelen a jövő: látta Bakost, Laknert és Webert, amint szorgalmasan kérdeznek, dokumentálnak, majd kikovácsolják az új ember vágyképét, mely tény-leg az új emberé lesz, százötven év múlva. Nem óhajtól, álomtól, hanem vágytól piros képpel nézett az égre eztán Katona József: víziója volt, látomása. Összeállnak majd, mert nem tehetnek mást, a kicsiny önös vágyak egy óriási mozaikká, s kikristályosodik a nagy magyar vágy, melynek eztán már nem lesz más dolga, mint beteljesíteni önmagát.

Mély megelégedettség és nagy boldogság töltötte el Katona Józsefet. Hisz meglelte keccsel teljes szilaj indulatainak hasztalan izzadozó mennyei "Tantalusát", s már kacagott is imént még borúlátó önnön magán: hát hogyan is hihette, hogy vak Here lenne a "Vágyakodás"?

Hajdu István

Bakos Gábor-Lakner Antal-Weber Imre: Vágy képek 1999. 2003. december 7-ig