Képzőművészet: Õszi hályog ("Félszeg vággyal, színjózanon" - Az acb galéria tárlata)

  • Hajdu István
  • 2003. szeptember 25.

Zene

"Félszeg vággyal, színjózanon" - Az acb galéria tárlata

Így ősszel a művészet is kiül a kerti padra, előveszi reflexkalapácsát, és Hegelt kezd olvasni. A kis csillogó szerszámmal ütemesen ütögeti, ütögetve ütemezi térde kalácsát, majd a semmibe meredve a rideg-kemény, fekete, aranybetűs kötettel folytatja a mazochisztikus műveletet. Naná, jobban is fáj így. Tudja, nem szép dolog, amit csinál: agyilag szöges bakanccsal tapodni a rózsás kis százszorszépen.

Mert hiszen itt van az ősz, nyílnak városszerte a kisebb-nagyobb kiállítások, nincs menekvés, nézni kell őket. És hát itt van az ősz, nemcsak a városé, a hazáé, hanem a nagyvilágé is, és hát a nagyvilágban a művészeté is. Hegel azt mondja, kétszáz éve őszbe csavarodott a művészet feje, el van már nagyon öregedve, nem is tud mihez kezdeni, csak

reßektálgat, reßektálgat

vénülő szemével és vénülő kezével. Tükrözgeti önmagát - Hegel még nem tudhatta, de Danto és Belting bizonyosan találkozott már annak tapasztalatával, hogy miféle agyafúrt eszközei lettek a tükrözésnek a 20. században -, szóval az agg kunst eltükrözget csepegő orral, s rá-rádöbben: nem, az istennek sem lát semmi újat. Önképét, önarcát viszont már rettenetesen unja, elege van abból, hogy fel legyen dolgozva, hogy már jó régóta tudománnyá lett téve, mert Hegelnek sem jutott jobb eszébe, mint az, hogy ha már nincs művészet (vagy legalábbis neki nem jutott belőle), akkor a maradvány legyen tudományilag begyógyítva, vagyis megmagyarázva.

Hát így vagyunk.

Jobbára tiszta, szép, nem nagyon hályogos kis tükrökben nézegetheti aszott magánvalóját az acb galéria mondializált kiállításán is: a négy fiatal - cseh, portugál, európai-japán és magyar - művész négyrétbe hajtja azt, amit szerintük tudni érdemes a művészetről, s rajta keresztül a világról (hogy némiképp bombasztikusak is legyünk ez egyszer). Kis fotók, filmek (videók), szobrok és festmények a falakon; mintha a válogatás műfaji-technikai didaxisa szolgálatkészen elibe is sietne a nézelődőnek: íme a tükrök teljes szortimentje, komfortos a láthatás. "Az anyag annál jobb és alkalmatosabb, minél ellenállásmentesebben tűnik el az eszköz eszközlétében" - állapítja meg Heidegger, s valóban, a tükör mint eszköz ezen a kiállításon is magába szippantja az anyagokat, nivellálja tulajdonságaikat. Nincs kiálló rész, nincs szöglet, nincs hajmeresztés, őszi harmónia viszont van, s egy alapvető információ a mellékelt sajtóanyagból, miszerint: "A képzőművészet nem nyelvi kifejezőeszközeivel képes a történetmesélésre."

Történetet (ha már kell) csak a japán művész, Hideki Iinuma mond egy pillanatnyi érdekfeszítéssel. Felnövelt, fából készült, nem finomkodó, mégis netsuke-szerű leányszobrai (oldalvást beszerzett információ szerint) a honfitársai által valaha Kínában és Koreában megerőszakolt és/vagy meggyilkolt nőknek állít emléket, a klasszikus stílust felöntve-elfedve az aktuális keleti képregények, animációk

rémisztően gejl

rajzosságával. Markéta Othova az ötvenes évek amerikai üres fotóit teszi mai, európai ürességbe, ahogy az első Bu–uel- vagy az ugyancsak korai Polanski-filmek egy-egy vágása, gesztusa nagyítódik jelenetté Rui Bastos szkeccsein, melyek olyanok, mintha szerzőjük tényleg valami eltökélt, tudományos alapossággal figyelné meg a nagy természet apró kis csodáit. Legkevésbé Szoló Ákos munkáival lehet mit kezdeni. Úgy rémlik, csak a galériás akarat tud tükrébe képet sugallani.

Finom erotikát, melankóliát és rejtélyességet ígér az acb galéria, s valóban, akad sármja a gerontofíliának is.

Hajdu István

Megtekinthető október 10-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.