kiállítás - ANDY WARHOL 3D

  • - legát -
  • 2010. szeptember 2.

Zene

Egyszer már láthattunk kamu Andy Warhol 3D-t: az Akácfa utcai, egykori Gorkij moziban (jelenleg a Jehova tanúinak temploma) a kilencvenes évek közepén nem a szokásos vurstlidarabokat, a Tenger titkait, a Csattogó gördeszkákat vagy a Száguldó hullámvasutat vetítették, hanem az Andy Warhol's Frankenstein című térhatású rémfilmet. A lejárt szavatosságú - és teljes joggal hatalmasat bukó - 1973-as produkcióhoz Warhol csak a nevét adta a haverok kérésére (a rendező Paul Morrissey, a főszereplő Joe Dallesandro és Udo Kier volt). Mindezt azért érdemes felidézni, mert a Szépművészeti Múzeum pár napos kiállításán újabb kamu részesei lehettek a látogatók.
Egyszer már láthattunk kamu Andy Warhol 3D-t: az Akácfa utcai, egykori Gorkij moziban (jelenleg a Jehova tanúinak temploma) a kilencvenes évek közepén nem a szokásos vurstlidarabokat, a Tenger titkait, a Csattogó gördeszkákat vagy a Száguldó hullámvasutat vetítették, hanem az Andy Warhol's Frankenstein címû térhatású rémfilmet. A lejárt szavatosságú - és teljes joggal hatalmasat bukó - 1973-as produkcióhoz Warhol csak a nevét adta a haverok kérésére (a rendezõ Paul Morrissey, a fõszereplõ Joe Dallesandro és Udo Kier volt).

Mindezt azért érdemes felidézni, mert a Szépmûvészeti Múzeum pár napos kiállításán újabb kamu részesei lehettek a látogatók. Noha a múzeum oszlopaira feszített molinó láttán világos volt, hogy a Samsung szerepe sokkal több puszta szponzorációnál, a kiállítás címe, a nagyméretû Warhol-arckép mind-mind arra utalt, hogy a mûvész 3D-s kísérleteit tekinthetjük meg: filmet, rajzot, bármit. Hiszen ahogy Paul Morrissey vagy bárki más, miért ne készíthetett volna akár Warhol is filmet a korabeli térhatású technikával? Vagy képeket - amik aztán speciális (akkor még piros/zöld) szemüveggel élvezhetõk.

Lehet, hogy készültek ilyen darabok, ám a Szépmûvészeti Múzeumban ezeket nem lehetett látni. A látogatók egy termékbemutatón vehettek részt, ahol a mûszaki cég újdonságát csodálhatták meg. Az "ultravékony" háromdimenziós televíziót, amirõl elképzelhetõ, hogy már az idén, bár inkább jövõre, a karácsonyi vásár - és az áruvásárlási hitelek - sztárja lesz.

És hogy került ide Warhol? Hát úgy, hogy közismert mûveit a tévére hangolták, és a bejáratnál kapott speciális szemüveggel nézhettük meg. Kétségtelenül jól néztek ki így is, de ezzel az erõvel lehetett volna Leonardo, Monet vagy Egry József is a készülékekben. Bárminek a másolata, ahogy azt a vásári látványosságoknál megszokhattuk.

Szépmûvészeti Múzeum, augusztus 27.-szeptember 1.

*

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.