kiállítás - CSOSZÓ GABRIELLA: KÉSLELTETETT KÖZVETÍTÉS

  • - dck -
  • 2009. április 23.

Zene

Felszedett parketták, kitört ablakok, sötétbe nyíló ajtók, széthányt iratok, hámló vakolat, lepattogzott festék, törmelék és rom mindenütt. Lehetne bárhol a világon, lehetne egy magyarországi elhagyott laktanyában, felszámolt volt szovjet katonai bázison, magára hagyott ipari épületben, diákok híján réges-régen bezárt tanyasi iskolában vagy egy elnéptelenedett faluban, olyan, kapkodva vagy éppen szisztematikusan kiürített és a természet által lassan visszafoglalt helyeken, ahová legfeljebb csak kíváncsiak és kalandvágyók merészkednek be.
Felszedett parketták, kitört ablakok, sötétbe nyíló ajtók, széthányt iratok, hámló vakolat, lepattogzott festék, törmelék és rom mindenütt. Lehetne bárhol a világon, lehetne egy magyarországi elhagyott laktanyában, felszámolt volt szovjet katonai bázison, magára hagyott ipari épületben, diákok híján réges-régen bezárt tanyasi iskolában vagy egy elnéptelenedett faluban, olyan, kapkodva vagy éppen szisztematikusan kiürített és a természet által lassan visszafoglalt helyeken, ahová legfeljebb csak kíváncsiak és kalandvágyók merészkednek be. Csoszó Gabriella huszonöt fotója viszont a portugáliai Glória do Ribatejóban, a Szabad Európa Rádió 1952 és 1993 között üzemelõ legnagyobb európai (többek közt a magyar adást is sugárzó) átjátszóállomásán készült még tavaly, közvetlenül azelõtt, hogy a tizenöt éve önmaga mementójaként létezõ területet végleg felszámolták volna.

Az elrozsdásodott és óriási antenna, egy ismeretlen kisállat csontvázával és papírszeméttel borított poros iroda, a tornateremben felejtett pingpongasztal és mankó éppúgy az idõn kívül, egyfajta megdermedt pillanatban létezik, mint a magára hagyott íróasztal, az õszi erdei tájképet ábrázoló tapétát áttörõ ajtó vagy a sarokban árválkodó, rejtélyes okból ottmaradt inkubátor. Az épületen kívül a betonoszlop-töredékek és a feltört járdák körül nemcsak a gaz vette át az uralmat, hanem a békésen legelészõ tehenek is, hogy aztán az élõvilágot a terület eldózerolása/újrahasznosítása után majd újra visszaszorítsák eredeti helyére. A tárgyilagos fényképek nemcsak a technikai szempontból túlhaladott rövidhullámnak vagy a szabadságtól elzárt szovjetblokk megszûnésének állítanak emléket, hanem magát az idõt merevítik bele az öröklétbe. Akár az a görgõs szék háttámláját helyettesítõ falióra, amelyrõl hiányoznak a mutatók.

Raiffeisen Galéria, megtekinthetõ május 3-ig

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.