kiállítás - CSOSZÓ GABRIELLA: KÉSLELTETETT KÖZVETÍTÉS

  • - dck -
  • 2009. április 23.

Zene

Felszedett parketták, kitört ablakok, sötétbe nyíló ajtók, széthányt iratok, hámló vakolat, lepattogzott festék, törmelék és rom mindenütt. Lehetne bárhol a világon, lehetne egy magyarországi elhagyott laktanyában, felszámolt volt szovjet katonai bázison, magára hagyott ipari épületben, diákok híján réges-régen bezárt tanyasi iskolában vagy egy elnéptelenedett faluban, olyan, kapkodva vagy éppen szisztematikusan kiürített és a természet által lassan visszafoglalt helyeken, ahová legfeljebb csak kíváncsiak és kalandvágyók merészkednek be.
Felszedett parketták, kitört ablakok, sötétbe nyíló ajtók, széthányt iratok, hámló vakolat, lepattogzott festék, törmelék és rom mindenütt. Lehetne bárhol a világon, lehetne egy magyarországi elhagyott laktanyában, felszámolt volt szovjet katonai bázison, magára hagyott ipari épületben, diákok híján réges-régen bezárt tanyasi iskolában vagy egy elnéptelenedett faluban, olyan, kapkodva vagy éppen szisztematikusan kiürített és a természet által lassan visszafoglalt helyeken, ahová legfeljebb csak kíváncsiak és kalandvágyók merészkednek be. Csoszó Gabriella huszonöt fotója viszont a portugáliai Glória do Ribatejóban, a Szabad Európa Rádió 1952 és 1993 között üzemelõ legnagyobb európai (többek közt a magyar adást is sugárzó) átjátszóállomásán készült még tavaly, közvetlenül azelõtt, hogy a tizenöt éve önmaga mementójaként létezõ területet végleg felszámolták volna.

Az elrozsdásodott és óriási antenna, egy ismeretlen kisállat csontvázával és papírszeméttel borított poros iroda, a tornateremben felejtett pingpongasztal és mankó éppúgy az idõn kívül, egyfajta megdermedt pillanatban létezik, mint a magára hagyott íróasztal, az õszi erdei tájképet ábrázoló tapétát áttörõ ajtó vagy a sarokban árválkodó, rejtélyes okból ottmaradt inkubátor. Az épületen kívül a betonoszlop-töredékek és a feltört járdák körül nemcsak a gaz vette át az uralmat, hanem a békésen legelészõ tehenek is, hogy aztán az élõvilágot a terület eldózerolása/újrahasznosítása után majd újra visszaszorítsák eredeti helyére. A tárgyilagos fényképek nemcsak a technikai szempontból túlhaladott rövidhullámnak vagy a szabadságtól elzárt szovjetblokk megszûnésének állítanak emléket, hanem magát az idõt merevítik bele az öröklétbe. Akár az a görgõs szék háttámláját helyettesítõ falióra, amelyrõl hiányoznak a mutatók.

Raiffeisen Galéria, megtekinthetõ május 3-ig

*****

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal.