kiállítás - CSOSZÓ GABRIELLA: KÉSLELTETETT KÖZVETÍTÉS

Felszedett parketták, kitört ablakok, sötétbe nyíló ajtók, széthányt iratok, hámló vakolat, lepattogzott festék, törmelék és rom mindenütt. Lehetne bárhol a világon, lehetne egy magyarországi elhagyott laktanyában, felszámolt volt szovjet katonai bázison, magára hagyott ipari épületben, diákok híján réges-régen bezárt tanyasi iskolában vagy egy elnéptelenedett faluban, olyan, kapkodva vagy éppen szisztematikusan kiürített és a természet által lassan visszafoglalt helyeken, ahová legfeljebb csak kíváncsiak és kalandvágyók merészkednek be. Csoszó Gabriella huszonöt fotója viszont a portugáliai Glória do Ribatejóban, a Szabad Európa Rádió 1952 és 1993 között üzemelõ legnagyobb európai (többek közt a magyar adást is sugárzó) átjátszóállomásán készült még tavaly, közvetlenül azelõtt, hogy a tizenöt éve önmaga mementójaként létezõ területet végleg felszámolták volna.

Az elrozsdásodott és óriási antenna, egy ismeretlen kisállat csontvázával és papírszeméttel borított poros iroda, a tornateremben felejtett pingpongasztal és mankó éppúgy az idõn kívül, egyfajta megdermedt pillanatban létezik, mint a magára hagyott íróasztal, az õszi erdei tájképet ábrázoló tapétát áttörõ ajtó vagy a sarokban árválkodó, rejtélyes okból ottmaradt inkubátor. Az épületen kívül a betonoszlop-töredékek és a feltört járdák körül nemcsak a gaz vette át az uralmat, hanem a békésen legelészõ tehenek is, hogy aztán az élõvilágot a terület eldózerolása/újrahasznosítása után majd újra visszaszorítsák eredeti helyére. A tárgyilagos fényképek nemcsak a technikai szempontból túlhaladott rövidhullámnak vagy a szabadságtól elzárt szovjetblokk megszûnésének állítanak emléket, hanem magát az idõt merevítik bele az öröklétbe. Akár az a görgõs szék háttámláját helyettesítõ falióra, amelyrõl hiányoznak a mutatók.

Raiffeisen Galéria, megtekinthetõ május 3-ig

*****