Kiállítás - Divathullámok - Martin Munkácsi: Think While You Shoot

Zene

A LuMú kiállításának címadó képén (Gondolkodj, mielőtt exponálsz) maga Munkácsi Márton (1896-1963) látható: a harminckilenc éves fotóművész a korszak divatos férfiúszódresszében egy matracon fekve lebeg a vízen, rajta elmaradhatatlan szemüvege, jobb kezében pedig egy fényképezőgépet szorongat. A kép akkor készült, amikor ugyanezen a címen cikket jelentetett meg az amerikai divatlapban, a Harper's Bazaarban - amelynek 1934 és 1949 között dolgozott -, s ahová éppen azért került, mert a tengerparton vállkendőben és fürdőruhában futó híres modellről, Lucile Brokaw-ról készült képével forradalmasította a műteremben készült statikus, leginkább a női szépséget hangsúlyozó és a ruhák egészét bemutatni kívánó divatfotók világát.

A LuMú kiállításának címadó képén (Gondolkodj, mielőtt exponálsz) maga Munkácsi Márton (1896-1963) látható: a harminckilenc éves fotóművész a korszak divatos férfiúszódresszében egy matracon fekve lebeg a vízen, rajta elmaradhatatlan szemüvege, jobb kezében pedig egy fényképezőgépet szorongat. A kép akkor készült, amikor ugyanezen a címen cikket jelentetett meg az amerikai divatlapban, a Harper's Bazaarban - amelynek 1934 és 1949 között dolgozott -, s ahová éppen azért került, mert a tengerparton vállkendőben és fürdőruhában futó híres modellről, Lucile Brokaw-ról készült képével forradalmasította a műteremben készült statikus, leginkább a női szépséget hangsúlyozó és a ruhák egészét bemutatni kívánó divatfotók világát.

Pedig Munkácsi nem divatfotósnak indult. Amikor tizenhat évesen a saját lábára állt, a bogyógyűjtés, a szobafestés és más efféle kétkezi munkák mellett az Est, a Pesti Napló és a Színházi Élet mindenes újságírója lett: autóversenyekről és focimeccsekről tudósított, interjúkat készített és pletykákról számolt be, sőt verseket is írt. A legendárium szerint azért készített magának fényképezőgépet, hogy riportjait, cikkeit illusztrálja. Néhány év alatt kiváló fotóriporter lett belőle, aki mindig úton van, és nem rest létrákra és falakra mászni egy-egy szokatlan kép reményében. Elsősorban a sportesemények érdekelték - 1927-ben majdnem meghalt, amikor fényképezés közben kizuhant egy mozgó versenyautóból -, és sportfotósként igen tehetséges volt; ezt mindenki lemérheti például a focimeccsek "döntő pillanatairól" készült felvételein. Úgy tűnik, szinte minden érdekelte, és fénykorában, 1928 és 1936 között a hétköznapiban a különöst éppúgy meglátta a pesti bérkaszárnyák udvarában, mint egy német gyermekotthonban, a sípályákon, az uszodákban, a kolbászpiacon vagy a csendőrök által vigyázott tiszazugi arzénes asszonyok környezetében. 1928-tól számos német újságnak dolgozott - többek közt a naponta háromszor (!) megjelenő Tempo című berlini napilapnak -, és sokat utazott. Járt Afrikában - itt készült a Henri Cartier-Bresson művészetét meghatározó híres fényképe az önfeledten a hullámokba rohanó fekete kamaszokról -, de ő tudósított arról is, amikor Hindenburg 1933. március 21-én formálisan átadta a hatalmat Hitlernek (érdemes megnézni, hogy az akkor még alázatosnak mutatkozó vezér arcán mennyire látszik, hogy két nappal később már ő lesz a teljhatalmú diktátor). Mindemellett jó portréfotós volt, s olyan ikonikus, világszerte ismert képek fűződnek a nevéhez, mint Frida Kahlo és Diego Rivera kettőse, a Hepburn nővérek portréja, de láthatjuk a kiállításon a fürdőruhában síelő Leni Riefenstahlt, a táncoló Fred Astaire-t, a behajózásra váró, poggyászai között üldögélő Greta Garbót, vagy a táncfotók készítése közötti "szünetben" magasba ugró - több német és magyar filmben is szereplő - Tibor von Halmayt. (Érdekes, hogy még macskákról, kutyákról is készített "portrékat".) A harmincas évek második felére annyira befutott, hogy három műtermet tartott fenn Manhattanben, és évi százezer dolláros fizetéséből arra is tellett, hogy házat építsen Long Island legelegánsabb részében, nem messze például a dúsgazdag Guggenheim család birtokától.

Világhírét kétségkívül divatfotói alapozták meg - az a természetes, lezser, mégis tűpontosan előre elgondolt, megkomponált és életörömet sugárzó hatás, amely például Richard Avedont is lenyűgözte. A LuMú komoly reklámkampányt folytatott, hogy meggyőzze a közönséget Munkácsi nagyságáról: júniusban három napig nyitva tartó "ízelítőt" mutattak be munkáiból (Intro), szeptemberben pedig - még a kiállítás megnyitása előtt - egy sajátos magazint is létrehoztak, melyben hat magyar fényképész reflektált Munkácsi egy-egy munkájára. Mindenesetre furcsa, hogy a magyar származású művész 2005 óta utaztatott kiállítása csak most jutott el hozzánk - s míg a San Franciscóban megrendezett tárlat meghívóján a táncoló Bársony Rózsi volt látható, a budapesti kiállítás "arca" egy 1936-ben készült divatfotó (Peignoir könnyű szélben). Persze, ha a LuMúban korábban már bemutatott Robert Capát elsősorban haditudósítóként pozicionálták, akkor Munkácsi művészete is "leszűkíthető" a divatfotókra. S még a párhuzam is adja magát: Capa háborús körülmények között halt meg, Munkácsi életét pedig saját védjegye, könynyen elsajátítható stílusa tette tönkre. Nemcsak azért, mert "utánzók" serege lépett a helyére, hanem mert ő maga sem volt képes megújítani képi nyelvét, nem tudott "haladni a divattal". Sőt ítélőereje is csökkent - legalábbis erről árulkodnak a művészi örökségének szánt, itt néhány darabbal képviselt album (Munkácsi csodálatos világa) didaktikus fotópárjai. Voltaképpen már az ötvenes években elfelejtették - legendás teherbírását szívinfarktusa törte meg, anyagi lecsúszását pedig vélhetően válása okozta -, és csak néhány éve került vissza a köztudatba. A kiállítás által sugallt Munkácsi-képet még árnyalhatja az a 2007-ben, az eBayen feltűnt négyezer darabos üvegnegatív-gyűjtemény, amelyet egy amerikai intézmény vásárolt meg.

A LuMúban több mint 250 művet (leginkább utólagosan nagyított ún. vintázskópiát) láthatunk, sok helyen az eredeti fotóból kiemelendő képkivágatot jelző vonalakkal, nem egy korai munkán a retus nyomaival. S bár jók a divatfotók, Munkácsi fotóművészetét fölösleges ennyire beskatulyázni. Művei lenyomatai korának, miközben sok közülük máig érvényes - legalábbis ami a különleges látószöget, a dinamizmust, a természetességet és a mozgás megragadását illeti.

Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, nyitva: 2011. január 9-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.