Zene

Itt van, megérkezett. Szőke és másfél mázsa. Kívülről pontosan olyan, ahogyan egy tekintélyes német zenetörténeti könyvet elképzel az ember. Szabolcsi Bence óta nem jelent meg Magyarországon szellemi önállóság pecsétjét viselő zenetörténet, így hát köszönet illeti a Typotex kiadót, amiért felvállalta a három fordító bevetésével készült, többéves gigászi munkát, évek óta töretlen zenei missziójának legfrissebb, egyben mindeddig legjelentősebb vállalkozását. Immár nemcsak dialektikus materialista egyetemi jegyzetekből vagy recens nyugati bóvliból oktatható zenetörténet, és a bölcsészkarok zenei munícióéhségét is jótékonyan csillapíthatja a kötet.

A végén arra gondoltam: oda kellett volna tartani a másik arcunkat is. A történet, mármint a Rechnitz története egyáltalán nem ismert, noha az utóbbi napokban épp Elfriede Jelineknek köszönhetően sokfelé olvashatni erről az újabb szégyenfoltról az emberiség pofáján.

Csatlakozz a hadsereghez! A jelentkezésre buzdító hirdetésekben a hazafiság és a helytállás legszebb példái szoktak felvonulni, még a sár is aranyból van, a kedvcsináláshoz mégis több kell. Hogy mennyivel több, kiválóan példázza a Vakító fehérség, melyet, ha készítői az antarktiszi rendőrség kampányának szánták, már adhatják is a jelentkezési lapot.

"Rajta, siess igyekezve a fényre!" - írja Homérosz az Odüsszeiában, bár ez látszólag ellentmond annak a régi igazságnak (?), miszerint a leletek legjobb helye a földben van. A Sírásók szerencsére nem aggályoskodnak, kivájják-e a földből, vízből, amit benne találnak.

Fogadni mernék, hogy a brit Paradise Lost új lemezét a kellő hozsannázással fogadja majd a rocksajtó. Ennek pedig egyetlen oka van: épp tíz éve jelent meg a zenekar vízválasztó lemeze, a Host, amely szakítani igyekezett a bevált rockklisékkel - úgy, hogy a jellegzetes, borongós hangulat és a kiváló dalok megmaradjanak -, és ezt az albumot világszerte olyan elutasítás fogadta a kritika részéről, hogy a zenekar azóta kétségbeesett időutazást játszik, és minden anyaguknál igyekeznek felidézni egy szeletet a saját múltjukból, abból az időszakból, amikor a metálsajtó szerint még nem adták el magukat.

A "Művészet máshogy, máshol" szlogen keretében idén másodszor megrendezett fesztivál szimpatikus elképzelése ellenére nem igazán érte el a célját. Mindannyian szeretnénk, ha városunk otthonos lenne, ha az elitművészetből kiinduló, felülről kifundált kezdeményezések vagy a kedélyjavítás céljából elhelyezett vicces-kedves utcai látványosságok helyett olyan akciókkal találkozhatnánk, amelyek bevonnak bennünket a köztér aktív és művészi alakításába.

Az 1906-ban született, ifjúkorában többek közt szeszcsempészetből élt szerző személyében Lawrence Block és Donald E. Westlake után ismét egy nagyszerű és nálunk alig ismert írót vezet be az ötletekben kifogyhatatlannak tűnő Agave kiadó a magyar könyvpiacra.

A grunge túlélői - ezzel a kötelező felütéssel indít majd' minden Pearl Jam-kritika nagyjából a 98-as Yield óta. Nem szeretnék vitába szállni e kijelentéssel, de tegyük azért hozzá: Eddie Vedder és zenekara már sokkal korábban (a Vs. és a Vitalogy lemezek idején) levetkőzte magáról a tipikus, mind a grunge stílusra, mind a Ten című klasszikus lemezükre jellemző vonásokat.

Almodóvar ismerős fogással jön: a titkot helyezi a cselekmény középpontjába. Úgy kezd, hogy megérkezik egy idegen...

Egy opera kétszer - hirdette az új szezon második pesti operabemutatójának plakátja, s e megfogalmazásban voltaképpen már benne is rejlett az obligát befogadói vagy pláne kritikusi kérdés ama bizonyos minőségbe átcsapó mennyiségről. Vagyis hogy a Kékszakállú-játszás hangsúlyozottan extenzív jellege vajon gyakorol-e majd jótékony hatást az operai élmény intenzitására? A Budapesti Wagner-napok Ring-szcenírozójaként megismert Hartmut Schörghofer rendezői (és díszlettervezői) közreműködése mindenesetre nem ígérkezett kedvezőtlen előjelnek, míg Fischer Ádám karmesteri szereplése önmagában is az engedményt nem ismerő zenei megvalósítás garanciájának tetszett. Nos, a premiert beszegő zajos ováció teljes, monolit jellegű sikert jelzett, ám

Julia Child írt egy szakácskönyvet, híres lett. Julie Powell egy év alatt megsütötte-főzte a híres könyv valamennyi receptjét, s híres lett. Nora Ephron filmet készített a híres szakácskönyvet szerény queensi bérleményében ától cettig megfőzőcskéző bloggerlány könyvéből, és... tulajdonképpen híres lett ő is, bár neki ez már megvolt a Szerelem hálójában idején is, csak azóta sokat apadt e hírnév. Háromszoros tehát a happy end, ami azért még Hollywoodban is ritka, hát még, ha hozzávesszük, ki mindenkit tesz még boldoggá a mű.

Glenn Close idén már másodszor nyert Emmy-díjat e széria főszereplőjeként, mely tényből leginkább két dolog következik.

Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő - e szállóige állítólag Kéthly Annáról szól. Más források szerint mondták Schlachta Margitra is, és feltesszük, még sokakra másokra, de minket itt csak az érdekel, hogy Ben Gurion miniszterelnök egyszer azt találta mondani, hogy "Golda az egyetlen férfi a kormányomban". Mert Mészáros Márta új filmjében Golda Meir felkeresi régi jó barátnőjét, Annát, s néhány pohár vörösbor elfogyasztása után a két tiszteletre méltó idős hölgy, előbbi nem mellesleg éppen Izrael állam miniszterelnöke, nos, úgy vihog, mint a bakfisok... Tehát a rendező a történelmi tablókép mögül kicsalja az embert is, ami szerintem szép dolog. Engem az sem zavar különösebben, hogy Meir a müncheni olimpia utáni évben egy szál testőr diszkrét kíséretében jön vizitbe. Anna az Atomium előtt rögtön balra lakik - ahogy a film megmutatja Brüsszelt, az kétségkívül külön tanulmányt érdemelne: főtér, vizelő kisfiú és a mondott modern kompozíció. Üsse kő, ha tanulmányt nem is, pár sértő szót azért feltétlenül.

Volt egyszer egy Bertolt Brecht-darab, Állítsátok meg Arturo Uit! volt a címe, és látni sem kellett ahhoz, hogy mindent tudjunk róla. Most van egy új cím és egy új szöveg: az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése cím és az Ungár Júlia által készített fordítás arra készteti a nézőt, hogy fülét hegyezve figyeljen a szövegre, és feledje a plakát- és emblémaközeli felszólítást.