Tévésorozat - The Ellen Parsons Project - A hatalom hálójában

  • - tévésmaci -
  • 2009. október 15.

Zene

Glenn Close idén már másodszor nyert Emmy-díjat e széria főszereplőjeként, mely tényből leginkább két dolog következik.

Glenn Close idén már másodszor nyert Emmy-díjat e széria főszereplőjeként, mely tényből leginkább két dolog következik.

1. Lehetsz bármekkora hollywoodi sztár, az élet nem élet egy jó kis sorozat nélkül. A művésznőnek nem is most jött a nagy felismerés, hiszen már végigszolgálta a Kemény zsaruk negyedik évadját - ha meggondoljuk, hasonló (parancsolgató, de belül törékeny) szerepkörben.

2. Ha már pályád közepin "legenda" vagy, ha áll vagy állítják már valahol a szobrodat, az nagyban szűkíti a szerepkörödet. Gyakorlatilag csak szobrot játszhatsz, a mozihorizont minimum egy alelnöknél, rendőrparancsnoknál kezdődik neked.

Kell-e mondani, Patty Hewes szerepét a jóisten is Glenn Close-ra találta ki (legalábbis osztotta volna). Merev, megközelíthetetlen, kiismerhetetlen meg csupa ilyesmi, mindazonáltal az igazság bajnoka, vagy éppen ellenkezőleg, csupán saját - nem ritkán alantas - (bosszú-, bír-, hatalom-) vágyainak rabja. Mindenesetre a legmenősebb ügyvédi irodát viszi New Yorkban. Terepe a gazdasági csúcsbűnözés, a láthatatlan rétegek, ha ki akarnak babrálni az alacsonyabb néposztályokkal, nos, gondolják meg alaposan, mert jön Patty Hewes, s nem válogat az eszközökben. De olyannyira nem, hogy közvetlen munkatársainak is egy rémálom az élete, soha nem lehetnek biztosak semmiben, bármelyik pillanatban feláldozhatja Patty a soros ügyért bármelyikük egzisztenciáját, de akár az életüket is. Egy évad egy ügyet visz végig, de hiába a beléfeccölt végzetes energia, semmi garancia a sikerre, hisz az ellenkező térfélen topragadozók játszanak, akiknek dettó nem szent semmi sem. Ötszáz munkás vesztette el a nyugdíjalapját s minden ingó- és ingatlanvagyonát az első évadban, a másodikban bestiális a környezetszenynyezés, és gyilkolnak az energiaárak. Mindeközben Patty a keblin melengeti az orra alá nagy kedvvel borsot törő fiacskáját, hagyján, hogy kikapós, ám még a washingtoni lobbistákkal is csókos férjét, és nem utolsósorban feltörekvő és bosszúszomjas hasonmását/kreatúráját, Ellen Parsonst is. És sorra lépnek elő a takarásból mindenféle sztárok, némelyikük egyenest Hollywoodból, de a szó szerinti javuk az olyan szériákból, mint a Deadwood, a Drót vagy éppenséggel a 24.

Összegezve: a Damages egy végig magas hőfokon izzó, izgalmas időkezeléssel operáló (hónapokat ugrálunk ide-oda, adott esetben jelenetenként), iszonyúan magas tétekben játszódó demagóg marhaság, ami különösebb nehézség nélkül képes maga alá gyűrni a nézőt. Különösen akkor, ha a néző hajlik a nagyvonalúságra, s lazán tovasiklik a nagy tétek következményein, hogy olykor bajba jut az ember. S a bajban olykor szenved, vagy valami mást csinál; végzetes és végletes érzelmek kifejezésére ragadtatja magát - és akkor majdnem mindenki bajban van, de az orrát beleverni csak a kőszobornak illik. Mert akkor elszállnak a magas tétek. Mert ahogy Glenn Close egy nyugágyban a tengerparton szenved és remeg és nagyon odavan, az nem dráma. Az bohóctréfa. Akinek a rezzenéstelen a döntő stíljegye, legyen szíves, ne remegjen, mint a nyárfalevél, mert nincsen rá módszere.

-

A sorozatot keddenként adja, szombatonként ismétli az AXN

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.