Almodóvar a múltban a szenvedélyes szerelmi vágyról, a jelenben pedig a filmkészítés iránti szenvedélyrõl beszél. A két érzés igen hasonló, a Megtört ölelések mindenekelõtt mégis a filmhez címzett vallomás, egyszersmind rendezõi ars poetica - olyan elbeszélõi fogásokkal, mint a film a filmben motívum megkettõzése: a múlt egy melodramatikus noir, a jelen idõsíkjától eltérõ stílusú, önálló film. A mûfaji és szerkezeti játékok mellett a direktor enged magának némi iróniát is: Mateót és ügynökének fiát egy utcai plakát serkenti vámpírfilmírásra, s ahogy egyre idétlenebb ötleteiket jegyzetelik, a jelenet bohózattá alakul, egyszerre parodizálván a trendkövetést és az egész filmes cécót.
De a Megtört ölelések fõ szervezõelve mégis a titok. Olykor a szereplõk titkolóznak, máskor az események oka rejtélyes; maga a konfliktus ugye a furcsa idegen érkezésével kezdõdik, s egy titok megfejtésével záródik. Almodóvar szerint a filmrendezõ olyan felfedezõ-kutatóféle, aki önmaga minél alaposabb megismerésén munkálkodik. Lelke rajta.
Forgalmazza a Budapest Film
****
