Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

lemez - PARADISE LOST: FAITH DIVIDES US - DEATH UNITES US

  • - vincze -
  • 2009. október 15.

Zene

Fogadni mernék, hogy a brit Paradise Lost új lemezét a kellő hozsannázással fogadja majd a rocksajtó. Ennek pedig egyetlen oka van: épp tíz éve jelent meg a zenekar vízválasztó lemeze, a Host, amely szakítani igyekezett a bevált rockklisékkel - úgy, hogy a jellegzetes, borongós hangulat és a kiváló dalok megmaradjanak -, és ezt az albumot világszerte olyan elutasítás fogadta a kritika részéről, hogy a zenekar azóta kétségbeesett időutazást játszik, és minden anyaguknál igyekeznek felidézni egy szeletet a saját múltjukból, abból az időszakból, amikor a metálsajtó szerint még nem adták el magukat.
Fogadni mernék, hogy a brit Paradise Lost új lemezét a kellõ hozsannázással fogadja majd a rocksajtó. Ennek pedig egyetlen oka van: épp tíz éve jelent meg a zenekar vízválasztó lemeze, a Host, amely szakítani igyekezett a bevált rockklisékkel - úgy, hogy a jellegzetes, borongós hangulat és a kiváló dalok megmaradjanak -, és ezt az albumot világszerte olyan elutasítás fogadta a kritika részérõl, hogy a zenekar azóta kétségbeesett idõutazást játszik, és minden anyaguknál igyekeznek felidézni egy szeletet a saját múltjukból, abból az idõszakból, amikor a metálsajtó szerint még nem adták el magukat.

Az új lemeznél sincs ez másképp, csak míg például a Hostot követõ Believe In Nothing a One Second lemez gyengébb minõségben elkövetett reprodukálása volt, addig a Faith-nél egyenesen a Shades Of God-Icon éráig ment vissza a zenekar. A megtévedés korszakára csak néhány, óvatosan adagolt szintitéma emlékeztet, és Holmes hangja, ami szerencsére még mindig képes fejlõdni, és nem változott vissza a hõskor egydimenziós vokálozásává.

Szerencsére ezzel együtt is vannak értékes pillanatai az új anyagnak. Rögtön az elején ellövik az As Horizons Endet, kicsit késõbb pedig a First Lightot, és ezek mutatják a legjobban, miért volt mûfajteremtõ a Paradise Lost annak idején. Nem is tudják végig hozni a minõséget: a lemez a közepe-vége felé már annyira ellaposodik, hogy az ember inkább visszaugrat a klasszisra sikerült nyitódalokra, miközben azon szomorkodik, hogy a Host óta a Paradise Lost jó dalokból ugyan többet is írt, de teljes értékû lemezt soha.

Century Media/EMI, 2009

*** és fél

Előző cikk a rovatban film - VAKÍTÓ FEHÉRSÉG
Következő cikk a rovatban Könyv - Nők a sötétben - Elena Ferrante: Tékozló szeretet

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Élet + Mód

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.
Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Kis-Magyarország

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Kritika

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Kritika

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.