A papírforma szerint kriminek kellene neveznünk Thompson mûveit, de nehéz lenne megfelelõbb példát találni a bûnregény mûfajára a most megjelent (eredetileg 1963-as) könyvnél. A bûncselekmény, azaz a gyilkosság ugyanis szinte teljesen mellékes szerepet játszik, ráadásul a regény legvégén esik meg, így aztán nyomozásról sem beszélhetünk. A gyilkos persze így is leleplezõdik, de nem bûnhõdik meg. Ez és a rendkívül finom és mély lélektani jellemzés rokonítja Thompsont Patricia Highsmith bûnregényeivel, ott is földi pokolban, valami jeges önzésben és részvétlenségben élnek az emberek - valahol a téboly szélén. Így és ezzel együtt a legmindennapibb alakok, és éppen ez a totális köznapiság a legrettenetesebb vonásuk - Thompson antropológiája sötét, könyörtelen és istentõl végzetesen elhagyott. Igen, a teljes bûnösség korszakának regényírása ez, ahol az önreflexióra alig is képes alakok a világ legtermészetesebb dolgaként alázzák meg és teszik tönkre embertársaikat, hajtanak végre iszonyatos bûncselekményeket. Ráadásul ebben a regényben mindez a "családban marad". Ezzel persze nem lehet igazi sikert elérni: Thompson szinte éhen halt 1977-ben.
Fordította: Varga Bálint. Agave, 2009, 180 oldal, 2480 Ft
*****
