könyv - JIM THOMPSON: SVINDLEREK

  • - banza -
  • 2009. október 15.

Zene

Az 1906-ban született, ifjúkorában többek közt szeszcsempészetből élt szerző személyében Lawrence Block és Donald E. Westlake után ismét egy nagyszerű és nálunk alig ismert írót vezet be az ötletekben kifogyhatatlannak tűnő Agave kiadó a magyar könyvpiacra.
Az 1906-ban született, ifjúkorában többek közt szeszcsempészetbõl élt szerzõ személyében Lawrence Block és Donald E. Westlake után ismét egy nagyszerû és nálunk alig ismert írót vezet be az ötletekben kifogyhatatlannak tûnõ Agave kiadó a magyar könyvpiacra. Ezek a kötetek jelentõs mértékben átrajzolják a krimi mûfajáról a tudatunkban eddig kialakult (torz)képet.

A papírforma szerint kriminek kellene neveznünk Thompson mûveit, de nehéz lenne megfelelõbb példát találni a bûnregény mûfajára a most megjelent (eredetileg 1963-as) könyvnél. A bûncselekmény, azaz a gyilkosság ugyanis szinte teljesen mellékes szerepet játszik, ráadásul a regény legvégén esik meg, így aztán nyomozásról sem beszélhetünk. A gyilkos persze így is leleplezõdik, de nem bûnhõdik meg. Ez és a rendkívül finom és mély lélektani jellemzés rokonítja Thompsont Patricia Highsmith bûnregényeivel, ott is földi pokolban, valami jeges önzésben és részvétlenségben élnek az emberek - valahol a téboly szélén. Így és ezzel együtt a legmindennapibb alakok, és éppen ez a totális köznapiság a legrettenetesebb vonásuk - Thompson antropológiája sötét, könyörtelen és istentõl végzetesen elhagyott. Igen, a teljes bûnösség korszakának regényírása ez, ahol az önreflexióra alig is képes alakok a világ legtermészetesebb dolgaként alázzák meg és teszik tönkre embertársaikat, hajtanak végre iszonyatos bûncselekményeket. Ráadásul ebben a regényben mindez a "családban marad". Ezzel persze nem lehet igazi sikert elérni: Thompson szinte éhen halt 1977-ben.

Fordította: Varga Bálint. Agave, 2009, 180 oldal, 2480 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.