könyv - JIM THOMPSON: SVINDLEREK

  • - banza -
  • 2009. október 15.

Zene

Az 1906-ban született, ifjúkorában többek közt szeszcsempészetből élt szerző személyében Lawrence Block és Donald E. Westlake után ismét egy nagyszerű és nálunk alig ismert írót vezet be az ötletekben kifogyhatatlannak tűnő Agave kiadó a magyar könyvpiacra.
Az 1906-ban született, ifjúkorában többek közt szeszcsempészetbõl élt szerzõ személyében Lawrence Block és Donald E. Westlake után ismét egy nagyszerû és nálunk alig ismert írót vezet be az ötletekben kifogyhatatlannak tûnõ Agave kiadó a magyar könyvpiacra. Ezek a kötetek jelentõs mértékben átrajzolják a krimi mûfajáról a tudatunkban eddig kialakult (torz)képet.

A papírforma szerint kriminek kellene neveznünk Thompson mûveit, de nehéz lenne megfelelõbb példát találni a bûnregény mûfajára a most megjelent (eredetileg 1963-as) könyvnél. A bûncselekmény, azaz a gyilkosság ugyanis szinte teljesen mellékes szerepet játszik, ráadásul a regény legvégén esik meg, így aztán nyomozásról sem beszélhetünk. A gyilkos persze így is leleplezõdik, de nem bûnhõdik meg. Ez és a rendkívül finom és mély lélektani jellemzés rokonítja Thompsont Patricia Highsmith bûnregényeivel, ott is földi pokolban, valami jeges önzésben és részvétlenségben élnek az emberek - valahol a téboly szélén. Így és ezzel együtt a legmindennapibb alakok, és éppen ez a totális köznapiság a legrettenetesebb vonásuk - Thompson antropológiája sötét, könyörtelen és istentõl végzetesen elhagyott. Igen, a teljes bûnösség korszakának regényírása ez, ahol az önreflexióra alig is képes alakok a világ legtermészetesebb dolgaként alázzák meg és teszik tönkre embertársaikat, hajtanak végre iszonyatos bûncselekményeket. Ráadásul ebben a regényben mindez a "családban marad". Ezzel persze nem lehet igazi sikert elérni: Thompson szinte éhen halt 1977-ben.

Fordította: Varga Bálint. Agave, 2009, 180 oldal, 2480 Ft

*****

Neked ajánljuk