kiállítás - GYARMATI ZSOLT - DOBOS TAMÁS

  • - jerovetz -
  • 2010. augusztus 12.

Zene

Túlcsordulás és agresszió árad Gyarmati Zsolt képeiről, de mintha mindez egy akváriumban zajlana. A kiállított munkák az urban art formakincséből építkeznek, de csöppet sem kívánkoznak az utcára; képépítményekről van szó, formailag leginkább popularizált, korai Rauschenberg- vagy Jasper Johns-installációk lehetnének.
Túlcsordulás és agresszió árad Gyarmati Zsolt képeirõl, de mintha mindez egy akváriumban zajlana. A kiállított munkák az urban art formakincsébõl építkeznek, de csöppet sem kívánkoznak az utcára; képépítményekrõl van szó, formailag leginkább popularizált, korai Rauschenberg- vagy Jasper Johns-installációk lehetnének. Tartalmukban azonban inkább káoszt és zsúfoltságot mutatnak: tömött és kusza gondolattömegek lenyomatai, melyeket ironikusan tekervényes címük még mélyebbre nyom, bele a lehetetlenség gödrébe. A mûvek kerítéseket és házfalakat idézõ felületét Gyarmati még tovább roncsolja a szegecseléssel (már ismerhetjük tõle a Dyspepsia-kiállításról), na meg a faktúrából valósággal kibuggyanó kötelekkel.

Szóval hatásvadászat és giccs ezúttal is mintegy az esztétika egy magasabb kategóriájaként szeretne megjelenni. Majdnem sikerül is mindkettõnek, de Gyarmati mûvészete kap egy "gellert": mintha megállna a szándékok házasításánál. A meglehetõsen izgalmasan kivitelezett (bár egylényegû, egy-forma) munkák gesztusjellegükhöz képest túl sok dekódolható részletet tartalmaznak - ezeket azonban már a befogadó nem tudja (nem is tudhatja, ez is cél, ugye) egybeötvözni. Az utcai mûvészet szubkulturális jellege visszaüt - nem eredeti értelemben való felhasználása hazavágja az egész koncepciót.

Dobos Tamás ugyanott látható kiállítása páratlan bravúr a fotók kivitelezése tekintetében. Viszont eredeti pályájának megfelelõen a fotómûvészetben is a divatos témára bukik, és ez nagy kár. Portrékat és allegóriákat készített archaikus technikákkal, modelljeit változatos pozíciókba és ruhákba pakolva. Játékként kiváló (és profi) az egész, azonban a kommentár óvatosan próbálja egyfajta "álemlékezeti" kategóriába besorolni, posztmodern narratológiai mutatványként értelmezni az anyagot. De ezt inkább ne; ehhez az anyag túl széttartó és dekoratív.

G13 galéria, szeptember 4-ig

***

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.