kiállítás - GYARMATI ZSOLT - DOBOS TAMÁS

  • - jerovetz -
  • 2010. augusztus 12.

Zene

Túlcsordulás és agresszió árad Gyarmati Zsolt képeiről, de mintha mindez egy akváriumban zajlana. A kiállított munkák az urban art formakincséből építkeznek, de csöppet sem kívánkoznak az utcára; képépítményekről van szó, formailag leginkább popularizált, korai Rauschenberg- vagy Jasper Johns-installációk lehetnének.
Túlcsordulás és agresszió árad Gyarmati Zsolt képeirõl, de mintha mindez egy akváriumban zajlana. A kiállított munkák az urban art formakincsébõl építkeznek, de csöppet sem kívánkoznak az utcára; képépítményekrõl van szó, formailag leginkább popularizált, korai Rauschenberg- vagy Jasper Johns-installációk lehetnének. Tartalmukban azonban inkább káoszt és zsúfoltságot mutatnak: tömött és kusza gondolattömegek lenyomatai, melyeket ironikusan tekervényes címük még mélyebbre nyom, bele a lehetetlenség gödrébe. A mûvek kerítéseket és házfalakat idézõ felületét Gyarmati még tovább roncsolja a szegecseléssel (már ismerhetjük tõle a Dyspepsia-kiállításról), na meg a faktúrából valósággal kibuggyanó kötelekkel.

Szóval hatásvadászat és giccs ezúttal is mintegy az esztétika egy magasabb kategóriájaként szeretne megjelenni. Majdnem sikerül is mindkettõnek, de Gyarmati mûvészete kap egy "gellert": mintha megállna a szándékok házasításánál. A meglehetõsen izgalmasan kivitelezett (bár egylényegû, egy-forma) munkák gesztusjellegükhöz képest túl sok dekódolható részletet tartalmaznak - ezeket azonban már a befogadó nem tudja (nem is tudhatja, ez is cél, ugye) egybeötvözni. Az utcai mûvészet szubkulturális jellege visszaüt - nem eredeti értelemben való felhasználása hazavágja az egész koncepciót.

Dobos Tamás ugyanott látható kiállítása páratlan bravúr a fotók kivitelezése tekintetében. Viszont eredeti pályájának megfelelõen a fotómûvészetben is a divatos témára bukik, és ez nagy kár. Portrékat és allegóriákat készített archaikus technikákkal, modelljeit változatos pozíciókba és ruhákba pakolva. Játékként kiváló (és profi) az egész, azonban a kommentár óvatosan próbálja egyfajta "álemlékezeti" kategóriába besorolni, posztmodern narratológiai mutatványként értelmezni az anyagot. De ezt inkább ne; ehhez az anyag túl széttartó és dekoratív.

G13 galéria, szeptember 4-ig

***

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”