kiállítás - GYARMATI ZSOLT - DOBOS TAMÁS

  • - jerovetz -
  • 2010. augusztus 12.

Zene

Túlcsordulás és agresszió árad Gyarmati Zsolt képeiről, de mintha mindez egy akváriumban zajlana. A kiállított munkák az urban art formakincséből építkeznek, de csöppet sem kívánkoznak az utcára; képépítményekről van szó, formailag leginkább popularizált, korai Rauschenberg- vagy Jasper Johns-installációk lehetnének.
Túlcsordulás és agresszió árad Gyarmati Zsolt képeirõl, de mintha mindez egy akváriumban zajlana. A kiállított munkák az urban art formakincsébõl építkeznek, de csöppet sem kívánkoznak az utcára; képépítményekrõl van szó, formailag leginkább popularizált, korai Rauschenberg- vagy Jasper Johns-installációk lehetnének. Tartalmukban azonban inkább káoszt és zsúfoltságot mutatnak: tömött és kusza gondolattömegek lenyomatai, melyeket ironikusan tekervényes címük még mélyebbre nyom, bele a lehetetlenség gödrébe. A mûvek kerítéseket és házfalakat idézõ felületét Gyarmati még tovább roncsolja a szegecseléssel (már ismerhetjük tõle a Dyspepsia-kiállításról), na meg a faktúrából valósággal kibuggyanó kötelekkel.

Szóval hatásvadászat és giccs ezúttal is mintegy az esztétika egy magasabb kategóriájaként szeretne megjelenni. Majdnem sikerül is mindkettõnek, de Gyarmati mûvészete kap egy "gellert": mintha megállna a szándékok házasításánál. A meglehetõsen izgalmasan kivitelezett (bár egylényegû, egy-forma) munkák gesztusjellegükhöz képest túl sok dekódolható részletet tartalmaznak - ezeket azonban már a befogadó nem tudja (nem is tudhatja, ez is cél, ugye) egybeötvözni. Az utcai mûvészet szubkulturális jellege visszaüt - nem eredeti értelemben való felhasználása hazavágja az egész koncepciót.

Dobos Tamás ugyanott látható kiállítása páratlan bravúr a fotók kivitelezése tekintetében. Viszont eredeti pályájának megfelelõen a fotómûvészetben is a divatos témára bukik, és ez nagy kár. Portrékat és allegóriákat készített archaikus technikákkal, modelljeit változatos pozíciókba és ruhákba pakolva. Játékként kiváló (és profi) az egész, azonban a kommentár óvatosan próbálja egyfajta "álemlékezeti" kategóriába besorolni, posztmodern narratológiai mutatványként értelmezni az anyagot. De ezt inkább ne; ehhez az anyag túl széttartó és dekoratív.

G13 galéria, szeptember 4-ig

***

Neked ajánljuk