kiállítás - KONKOLY GYULA

  • - jerovetz -
  • 2009. augusztus 27.

Zene

kiállítása csaknem tíz év anyagából mutat be festményeket. Ha értelmezhető a kizárólag a technikára kiterjedő zsenialitás, akkor Konkoly ennek kétségkívül a birtokában van - de a katarzis elmarad: a szó legtriviálisabb értelmében "szép" képeket látunk.
kiállítása csaknem tíz év anyagából mutat be festményeket. Ha értelmezhetõ a kizárólag a technikára kiterjedõ zsenialitás, akkor Konkoly ennek kétségkívül a birtokában van - de a katarzis elmarad: a szó legtriviálisabb értelmében "szép" képeket látunk. A közhelyszerûségtõl megóvja õket az érzékiség, a profi kompozíció- és színkezelés. Konkoly szinte visszafelé építkezik a fotóból, mintha már csak annyit változtatna rajta, hogy kellõképp "festõivé" változtassa a képet - s ez súrolja a modorosság határát.

És nem is nevezhetõ újdonságnak. Ez a stílus semmilyen kapcsolatot nem ápol a jelennel, nem reflektál semmire, csupán engedelmes közvetítõje Konkoly ötleteinek. A tárlat számos képe az utóbbi kétszáz év festészetébõl idéz meg elemeket, helyszíneket - ismertet és kevéssé ismertet egyaránt. Vízililiom, sziklakapu (Monet) tûnik föl a vásznakon, vagy akár Nagybánya (egy kvázidokumentarista festményen), s Rippl-Rónait idézi egy decens családi portré; a marokkói képeket már nem is említem - szerencse, hogy Delacroix mintájára oroszlánvadászatot azért nem festett. Rettentõen posztmodern gesztus ez, csak iszonyú erõtlen: szellemeskedõ historizálásnak tûnik. A festmények természetesen nem versenytársai az idézetteknek, a témák pedig jelentõségüket vesztik a "nagy elõdök" árnyékában. A realista festészet e formája olyan, mint egy akadálypálya. Konkoly Gyula csont nélkül végigviszi - briliáns mutatvány.

Amikor viszont nem próbál "szellemi mélységet" adni a képeinek, akkor erõsebb a fegyelem és az érzékenység; leginkább a nagy, összefüggõ felületek (itt túlnyomórészt rétek) faktúrája vonzó: hibátlan elegyei ezek a részletgazdagságnak és könnyedségnek.

Konkoly képei mûfajnosztalgiának is felfoghatók, de a "festészet halott" paradigmát ez a kiállítás nem (sem) tudja igazolni. Marad a nosztalgia érzelgõssége.

Pintér Sonja Galéria, megtekinthetõ szeptember 5-ig

***

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.