kiállítás - KONKOLY GYULA

  • - jerovetz -
  • 2009.08.27 00:00

Zene

kiállítása csaknem tíz év anyagából mutat be festményeket. Ha értelmezhető a kizárólag a technikára kiterjedő zsenialitás, akkor Konkoly ennek kétségkívül a birtokában van - de a katarzis elmarad: a szó legtriviálisabb értelmében "szép" képeket látunk.
kiállítása csaknem tíz év anyagából mutat be festményeket. Ha értelmezhetõ a kizárólag a technikára kiterjedõ zsenialitás, akkor Konkoly ennek kétségkívül a birtokában van - de a katarzis elmarad: a szó legtriviálisabb értelmében "szép" képeket látunk. A közhelyszerûségtõl megóvja õket az érzékiség, a profi kompozíció- és színkezelés. Konkoly szinte visszafelé építkezik a fotóból, mintha már csak annyit változtatna rajta, hogy kellõképp "festõivé" változtassa a képet - s ez súrolja a modorosság határát.

És nem is nevezhetõ újdonságnak. Ez a stílus semmilyen kapcsolatot nem ápol a jelennel, nem reflektál semmire, csupán engedelmes közvetítõje Konkoly ötleteinek. A tárlat számos képe az utóbbi kétszáz év festészetébõl idéz meg elemeket, helyszíneket - ismertet és kevéssé ismertet egyaránt. Vízililiom, sziklakapu (Monet) tûnik föl a vásznakon, vagy akár Nagybánya (egy kvázidokumentarista festményen), s Rippl-Rónait idézi egy decens családi portré; a marokkói képeket már nem is említem - szerencse, hogy Delacroix mintájára oroszlánvadászatot azért nem festett. Rettentõen posztmodern gesztus ez, csak iszonyú erõtlen: szellemeskedõ historizálásnak tûnik. A festmények természetesen nem versenytársai az idézetteknek, a témák pedig jelentõségüket vesztik a "nagy elõdök" árnyékában. A realista festészet e formája olyan, mint egy akadálypálya. Konkoly Gyula csont nélkül végigviszi - briliáns mutatvány.

Amikor viszont nem próbál "szellemi mélységet" adni a képeinek, akkor erõsebb a fegyelem és az érzékenység; leginkább a nagy, összefüggõ felületek (itt túlnyomórészt rétek) faktúrája vonzó: hibátlan elegyei ezek a részletgazdagságnak és könnyedségnek.

Konkoly képei mûfajnosztalgiának is felfoghatók, de a "festészet halott" paradigmát ez a kiállítás nem (sem) tudja igazolni. Marad a nosztalgia érzelgõssége.

Pintér Sonja Galéria, megtekinthetõ szeptember 5-ig

***

Neked ajánljuk